Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-02-05 / 5. szám

Február 5.

Budapest 1893. (2.)

BUDA és VIDÉKÉ

Az egyhuzamban való tanítás kérdéséhez.

Irta : Czili© Imre.

Gyermekeink túl vaunak ierhelve. Erre a tényre hivatkozunk mindannyiszor, a midőn tehetetlenül állva az anyaggal szemben, tanító, tanitvány egyaránt görnyed a munka súlya alatt; ezt ismétli a középiskola, a midőn mustrálja a keze alá került anyagot s mulasztással vádol bennünket.

Ennek a vádnak a fullánkja ugyan megtörik, de a baj azért csak meg van és mindég csak baj marad; mert a népiskola tanitási anyaga semmikép sem áll arányban sem minőség, sem mennyiség tekintetében a gyermek recipiáló tehetségével.

Ez irányban kellene tehát munkálni s érdemleges változásokat létesíteni. Az itt mutatkozó előnyök inkább biztosítanak számunkra kedvezőbb eredményeket, mint az egyhuzamban történő tanitás bizonytalan, kétes eredménye. Nem is fog az egyhamar gyökeret verni. Népünk egészséges felfogása irtózik tőle; különben ha előnyét tudná, bizonyára szorgalmazta volna már, mert hisz majd egy egész évtizede kisért bennünket.

Már ez a hosszú vajúdás is ellene szól. De leginkább szól ellene az a természetes érv. hogy az elemi iskola a nép iskolája, hová nem a kiváltságosak, hanem a nép egész közösségének gyermekei járnak. S hogy a népiskola a nagy többség iskolája, annak a nagy többségnek egyedüli iskolája, mely tanulmányait ott fejezi be; a kikre nézve tehát sem a születés, sem a vagyoni állapot, sem semminemű egyéb viszonyok nem nyújthatnak alkalmat arra, hogy tanulmányaikat a középiskolában folytassák. Ez a bizonyára számot tevő többség az, melynek tehát nemcsak tanításáról, hanem főleg neveléséről is hivatva van gondoskodni a népiskola.

Első sorban is tehát az ő igényeiket kelle mérlegelnünk s ezt hagyja figyelmen kiviil egyrészt a tanterv s m á s r é s z t ezt ignoráljaaz egyhuzamban történő tanitás leginkább.

Nevelni kell a gondjainkra bízott gyermeket ! Különösen alkalmazható ez reánk nézve, a kiknek itt a jobbparti kerületekben, alkalmunk vau tapasztalni annak a földhöz ragadt néposztálynak siralmas helyzetét, a melynek osztályrészéül nem jutott egyéb a nyomornál. Alkalmunk van tapasztalni azt is, — é ]) e n e nyomasztó helyzetből származó r e g e t e g mulasztást, melyet a szüle e 1 k ö v et gyermekével szemben, midőn a keservesen keresett és megosztott falat kenyéren kívül szellemi táplálásáról gyermekének teljesen megfeledkezik. E/, a mulasztás azonban nem pusztán saját hibájából származik, része van ebben annak a végzetnek is, mely arra kárhoztatta őt, hogy reggeltől napestig nehéz munkával keresse családja számára a betevő falatot.

így találjuk ezt most annál a néposztálynál is, mely eddig ezen kerületek jobbmódu í eleme volt; ezek kezéből is kivette a fillok- szera a kenyeret s nyakába akasztotta a koldus tarisznyát.

Erre a népre valóságos csapás lenne, ha terhes napi munkája közben az az aggodalom | is gyötörné, hogy gyermeke felügyelet , nélkül lévén, — a félnapi tanitás pedig ezt eredményezi — ki van téve mindennemű kísértéseknek s a^z erkölcstelenségek hatásának. Épen a társadalom eme osztályának gyermekeire kellene különös gondot fordítani, hogy ezeket megmentsük a bizonyos elzülléstől. Mert ezek az apró tévedések, ezek a kis hibák képezik előiskoláját a jövőnek, melyben már kifejlődött bennük a nap’opó, a csavargó, a fes- lett életű ember, a ki előtt már a börtön említése sem szökteti a vért az arczába.

És ez nem csak ide van írva, hanem a j valóságban ugv is van. Egvébbként hatalmasan ; támogatja ez állítás valóságát az a napról- | napra égetőbbé váló szükség érzete, mely han- j gosan követeli a javítóintézetek szaporítását s I a meglevőknek kibővítését.

Mivel pedig szegény néposztály mindenütt,

■ de különösen a jobbparti kerületekben s a bal- | parti külvárosrészekben bőviben van, tebát ezek az igazán nyomorúságos állapotok itt is ott is ismétlődnek s kétségbeejtően szaporodnak. És most ennek a néposztálynak gyermekétől akarják a neveles áldását megvonni? Nem az egyhuzamban történő tanitás győzelmét kellene kivívni sietni, — mert az ilyen győzelemre

A JliDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA.

Mért lakom ériaretek-utczáhan?

lila: E. Szabó Lajos.

Akármilyen fogadást mernék fölajánlani annak a beigazolására, hogy a budai retek- utczában legalább is van annyi korcsma én bormérés, mint a mennyi kereskedés és kirakat a váczi-utczában.

Pedig még tiz évvel ezelőtt is más világ volt erre. Akkoriban a „fekete retek“, az „utolsó fillér“ és a „trombitás“ uralták a helyzetet. Persze, hogy akkor sok volt a bor, kevés a korcsma, most sok a korcsma, de nincsen bor. Nem hiszem, hogy az egész főváros területén volna annyi asztal-társaság mint a retek-utczá ban. Van 1 Hunnia, 1 Atila, 2 Árpád, 2 Hunyadi, 1 Széchenyi, 2 Petőfi és 5 Kossuth Lajos asztal-társaság. Hát még a veteránok „Radetzky“, a hajósok' „Hillaria“ és a vasutasok „Fehérvári bicska“ társulata! Legtöbbet isznak a „kábái asszony“ asztaltársaságban, mert itt két liter boron alul nem kell föl vendég az asztaltól. A legifjabb asztaltársaság a „Küry Klára“-társulat, mely csupa bajusztalan pesti fiatal emberekből áll. Ez különben a leglár- raásabb asztaltársaság. A „rogyásig“ czimfi szintén fiatal emberekből alakult asztaltársaság, működésének végeredményeit elnevezésében vi- ■ seli.

A miénket úgy hijják hogy : B u s u 1 ó.

A „Búsuló“ határozottun demokratikus alapokon nyugszik. Mindannyian per te szólítjuk egymást és a korcsmáros is per te beszél velünk. Az ivásban a legszabadelvübb eszmék korlátoznak csak bennünket. Mindenki annyit iszik, a mennyit gyomra és erszénye megbir.

Miután azonban a társaság iegtöbbnyire miniszteri tisztviselőkből áll, közös elhatározással megegyeztünk abban, hogy szidni csak a korín áuyt szabad.

így ittunk, iddogáltunk, mikor egy ködös november estéjén, a midőn már mindannyian együtt voltunk, Kludák, a korcsmáros, roppant desperat arczczal állt meg előttünk.

Végzetes bajt gyanítottunk. Úgy is volt.

Bruderok! — szólt nagy szomorúan, végünk van ! A háziúr fölmondta a szállást. Ki kell hmczolkodnunk. Ezt az elhatározását azzal indokolja, hogy nem tűr többé korcsmát a házában. Nyugalmas lakót akar. mert azt mondja, hogy az utczában úgy is elég nagy a lárma.

Mindannyian rám függesztették szemeiket; tőlem vá’ták a megváltó szót. Nem voltam ugyan a társaság megválasztott elnöke, de mindenki annak tekintett már hivatalbeli állásomnál fogva is. Számtanácsos vagyok, mig a többiek legfeljebb szám- és irodatisztek.

— Halljuk Spratek tauácsos urat! — szóltak többen.

— Halljuk, halljuk! — volt az általános vélemény.

Fölálltam. Szükségét láttam, hogy e kritikus helyezetben beszéljek:

— Mélyen tisztelt ivó társulat! Kludák barátunknak azon kijelentése, miszerint a házi ur általi fölmondás következtében beállott ki- költözködés szükségessége reánk nézve immáron elkerülhetlenné válik, vagyis bekövetkezeudik, illetőleg annak kikerülése semminemű, rendelkezésünkre álló eszközzel el nem hárítható, engedjék meg konstatálnom, hogy ezen fölöttébb elszomorító tény, mindannyiunkat csak bánatos érzéssel tölthet el. (Igaz! Úgy van !) Minek következtében inditatva érzem magamat azon javaslat megtevésére, hogy ezen mindnyájunkat

Pyrhus mondását alkalmazhatjuk, — hanem arról kellene gondo kodnunk, mint adjunk a j nép gyermeke fejlődésének egészséges irányt. Arról keüene gondoskodnunk, hogy azt az időt, melyet a tanterem falain kívül tölt, hogy értékesíthetné jövő életére kihatólag gyümölcsözően. Ha a tanító, nem csak a tanitás ideje alatt,

1 hanem azon kívül is, mennél gyakrabban érintkezhetnék növendékeivel s gyakorolhatná üdvös j reáhatását, erős a hitem, hogy az erkölcsök szelídülnének s a nagy társadalomra csak előnyök háramlanának ezáltal.

Ha elismerjük, hogy a tanító példaadása nagy hatással van a gyermekre, hogy a pontos kötelességét hűen teljesítő tanító egyénisége a gyermek érzületére alakitó hatással van, úgy elismertük egyszersmind annak is igazságát, hogy a tanító nevelő hatása annál közvetlenebb, mennél gyakrabban van a 1 k a1ma növendékeire hathatni. Elismertük másrészt ennek a gyakoribb érintkezésnek a szükségét is. De így, ha csak délelőtt találkozik velők, hová vész a szoktatás, meg a példa hatása ? Hogy ismerheti meg őket annyira, hogy nevelő eljárását czél tudatosan irányítsa; merthogy a tanító sikeresen oktathasson, nevelhessen, kell hogy növendéke hajlamaival, gondolkodásával, szóval egész egyéniségével teljesen megismerkedjék. A ki ezt nem cse- lekszi, vagy bárminemű oknál fogva nem képes cselekedni, az nem érzi át hivatásának fontosságát.

Fájdalom, a tömött osztályok bizony nagyon szűkén adnak most is alkalmat arra, hogy a tanító növendékei egyéniségével behatóan foglalkozzék, hogy így egyrészt a tanitás sikerét biztosítsa, másrészt nevelő reáhatását teljes mértékben kifejthesse. Hátha még bekövetkeznék az az idő melyben az iskola nemes feladatának még annyiban sem felelhet majd meg mint most, hová jutunk akkor? Hisz a szülők részéről nem ritka most sem az a gyanúsítás, hogy a gyermek nem tanul semmit, hogy nap- ról-napra hanyagabb, mert a tanító nem foglalkozik, nem törődik vele; mint fognak gondolkozni a szülők akkor, ha majd a tanitás félnapos lesz? És ezek felett a vélekedések felett nem szabad ám oly könnyeién elsiklaui.

, mélyen lesújtó hir által legközvetlenebbül érin- ! tett kedélyállapotunk néminemű . fölviditására j legelőször is az asztaltársaság közös költségén j 5 liter móri bort igyunk meg. (Általános, vi | karos helyeslés.) És ón azt hiszem, hogy a köz- j óhajt tolmácsolom, a mikor kimondom, hogy e ! móri elfogyasztása mellett a további teendőket alaposan megbeszélhetjük! (Éljenzés. A szónokkal mindnyájan kezet szorítanak.)

Az üt liter móri elfogyasztása után azt határoztuk, hogy nem lesz tanácsos a dolgot elhamarkodni s hogy jól fontolóra kell vennünk a teendő lépéseket.

Végre számtalan öt literes adagu móri elfogyasztása Titán kimondtuk, hogy Kludáknak okvetlen lakás urán kell nézni.

Csakhogy ez a vállalat roppant nehézségekbe ütközött. Először is az én személyem miatt. Göthös, 65 éves, ideges ember vagyok, a ki a búsulót évek hosszú során át annyira megszoktam, hogy alig tudnék ma már máshova járni. Sokszor megharagitottak és olyankor mindig ott hagytam, hogy más tanyát keressek magamnak. De nem bírtam ki sokáig. Mert a többi korcsma vagy messzebb vagy közelebb esik lakásomhoz. Ha megszokott sétámnál többet gyalogolok, roppant köhögések fognak el, ha pedig kevesebb mozgást teszek, nem bírok aludni és étvágyam is rosszabbra fordul. Más korcsmák borairól nem is beszélek, mert volt idő, mikor oly gyanús származású óriási bort adtak elém, hogy 2 hétig sem bírtam utána gyomromat helyreállítani. Most is csakúgy jártunk. Mert Kludák által fölkutatott és kiadandó helyiségek vagy közelebb vagy sokkal távolabb estek a búsulónál.

Végre azt határoztuk, hogy ott hagyjuk Kludákot és más korcsmát keresünk, mely ugyanoly távolságra esik, mint a búsuló volt.

Ezek határozottan szép napok voltak!