Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-09-17 / 37. szám

Budapest 1893. (5.) hozásnak a fürdöügygyel mitseni törődését állí­tották oda bűnbak gyanánt. Mindenik állításban van valami. Tény az, hogy a fürdő- és nyaralótulaj­donosok egész a legújabb időkig általában véve édes keveset tettek a fürdő- és nyaralóhelyek megkedveltetésére. A legtöbb fürdő- és nyaraló­helyen ma is oly kevés kényelmet, olyan kevés rendet, ellenben oly sok egészségügyi és kényelmi hiányt és olyan aránytalan drágaságot találunk, hogy nem nagyon lehet csodálkozni, ha a ma­gyar publikum ugv egészségügyi mint takaré­kossági szempontból még mindig előszeretettel kultiválja a külföldi fürdő- és nyaralóhelyeket. Tény az is. hogy a magyar publikumnak meglehetősen vérében van a kiilföldieskedés. Régebben, midőn az utazás nehézkes és költ­séges volta csak a gazdagabb osztálynak tette lehetővé a külföldi fürdő- és nyaralóhelyekre juthatást, a dolog természete szerint kevesebb nemzetgazdasági hátrány rejlett ebben a kül­földre vándorlásban. De ma a vasúti szállításnak rendkívül jutányossága és gyorsasága idején, a vilamvasutak és zóna-tariffa korszakában meg­sokszorozódván a külföldi helyekre csábítás ereje, a nemzetgazdasági hátrány sokkal jelentékenyebb s a külföldi helyekre zarándoklók csoportja nagy arányokban növekedett. És bár a mai praktikus és önérdek által vezéreit világban az önfeláldozó hazafiságnak oly foka, hogy a külföldi jó és olcsó fürdőhelyek helyett mindenki ji primitív és drága hazai fürdőhelyeket látogassa, alig kö­vetelhető: abban a vádban, hogy a magyar publikum a külföldi helyek iránt való elősze­retetében sokszor oly helyeket is felkeres, me­lyek a hazaiaknál sem nem jobbak, sem nem olcsóbbak, van valami igaz. És hogy e rossz szokás előmozdításában a hazai orvosoknak is jelentékeny része van, szin­tén kétségtelen. Orvosaink egyrésze az előkelő vagy gazdag patiensek iránt való elengedhetlen kötelességének tartja, hogy azokat néha minél messzebb fekvő külföldi fürdő- vagy nyaraló­helyre expediálja el. Az orvosok eme tanács­adása a legtöbb esetben azonban nem is any- nyira a hazafiságnak, mint inkább a hazai fürdő- és nyaralóhelyek nem kellő ismerésének róvható fel, egy részüknek legkisebb gyakorlati ismere­tük sem lévén arról, mennyi áldott gyógyító erő rejlik hazai forrásvizeinkben, milyen remek üdülési helyeket kínálnak hazánk egyes vidékei! Végül abban a szemrehányásban is van valami, hogy a kormány s a törvényhozás a múltban nem tulajdonított kellő súlyt a hazai fürdőügynek s nem gondozta azt oly mértékben, mint a minőt e nagyfontosságu ügy méltán megérdemel. Tény, hogy az eddigi kormányok nem igen gyakorolták kellő erélylyel a fürdők felett való felügyeletet s ezok emelése érdeké­ben nem használták fel a rendelkezésükre szol­gáló összes eszközöket. Még inkább tény az, hogy egészségügyi törvényünknek a fürdőügyre vonatkozó szűkszavú és nem minden tekintet­ben megfelelő intézkedései semmiképen nem alkalmasok arra, hogy a hazai fürdőügy ked­vező irányban fejlődésének enyhítőjéül szolgál­janak. Tehát „Iliacos intra muros peccatur et extra“ mindenik vádolt tényezőben tényleg meg volt és részben megvan a hiba, bár tagadhatlan tény az is, hogy legújabb időben mindenik tényező részéről a haladásnak határozott jeleivel találkozunk. A fürdőtulajdonosok és bérlők tudatára kezdenek ébredni, hogy abból circulus vitiosus- ból, midőn fürdőtulajdonosok és közönség köl­csönösen egymást vádolják, nekik kell a kibon­takozást kezdeményezniök. Egy részök tudatára ébredt, hogy a publikumot csakis jelentékeny befektetések, a fürdői lakások, a konyha, a für­dők, sétányok stb. javítása moderné tétele, a külföldi hasonló helyeken szokásos intézmények megvalósitása. egyszóval a fürdőhelyeknek laká- lyossabbá, kényelmesebbé tétele által lehet oda­csábítani és csak úgy lehet odacsábítani és csak úgy lehet állandó vendégül ott marasztani, ha nem a fürdővendégek kizsákmányolása képezi a főczélt. Az újabb időkben váratlan mértékben fellendült és divatossá vált Tátra vagy Balaton vidék a mióta a sok tekintetben páratlan ter­mészeti szépségén felül más egyéb élvezetet is kínál, aránylag még mindig elég drága volta BUDA és VIDÉKÉ daczára is nem igen pamaszkodhatik a látoga- 1 tottság ellen, sőt még az a baj, hogy az oda­érkezők egyrészét a saison derekán nem is képes befogadni. Viszont sok kisebb és kevésbé divatos hely a juhányosság tekintetében is kezd a kül­földi helyekkel versenyezni, habár éppen a ki­sebb helyek nagyrésze az, mely az általa nyúj­tani képes kényelem és élvezethez képest arány­lag a legdrágább. A fürdők jövőjét illetőleg nem kevés fontosság tulajdonítandó a pár éve megalakult balneológiái egyletnek, a mely a fürdőtulajdonosokat, orvosokat és a fürdőügy iránt érdeklődőket összehozván társadalmi utón már is sokat tett, a jövőben még sokkal töb­bet tehet a hazai fürdőügy emelésére, ha t. i. a fürdőtulajdonosokat igazi érdekeik felől meg­győzni, azt az állapotot, midőn ezek egymást vetélytársnak és nem érdektársnak tekintik, megszüntetni, az orvosok és a nagy közönség­nek a hazai fürdők iránti érdeklődését (ezeknek minél szélesebb körben való megismertetése utján) felkölteni és állandósítani, egyáltalán a fürdőügy érdekében minden üdvös akcziót kez­deményezni és eredményesen keresztülvinni ké­pes leend. Másfelől a kormánykörökben is újabban igen örvendetes érdeklődés kezd mutatkozni a magyar fürdő-, illetőleg nyaralóügy iránt. Földmivelésügyi miniszterünknek az az egészséges eszméje támadt, hogy az országnak állami tulajdont képező regényes és egészséges vidékeit igen jutányosán és örök tulajdonul magánosok rendelkezésére bocsátja nyaralók építése czéljából, sőt az építkezéseknél is a leg­messzebb mend kedvezményeket nyújtja az il­letőknek. Az egészséges eszme gyakorlatilag nagyon beválik s néhány év múlva több virágzó nyaralóteleppel lesznek benépesülve az ország egyes vidékei kényelmes, olcsó és egészséges nyári otthont nyújtva az eddigelé külföldre já­róknak, sőt olyan embereknek is, kik eddig űdüléskeresésre nem is gondoltak, azontúl biztos megélhetési módot nyújtva több szegény vidék lakosságának, mely a jobb módú publikumnak ott nyaralása által létérdkeiben igen közelről érintve van. A belügyminiszternek a közegészségügy minden részlete iránt való nagy érdeklődése, valamint gyakorlatias érzéke, közelebbről pedig a most kibocsátott szabályrendelete azzal a re­ményei kiztat, hogy a belügyminiszter a meg­lehetősen elhanyagolt fürdőügy rendezését is kezébe veszi és részint kormányhalósági utón, részint a megfelelő törvényhozási munkálatok előkészítésével megtesz minden lehetőt, a mitől a magyar fürdők megérdemelt felvirágzása várható. 2>M. K. I.« Felhívás előfizetésre. A „Buda és Vidéke“, mint azt tisztelt olvasóink láthatják, teljes igye­kezettel törekedik megfelelni programm- jának, a miért joggal várhatja azt, hogy egyesek és testületek előfizetői sorába léphessenek. Különösen a villatulajdono­sokat kérjük ezúttal lapunk méltánylá­sára, úgyszintén a közeli községek elöl­járóságait és az egyesületeket. Kérjük lapunkat vendéglőkben, kávóházakban, szállodákban, szóval mindenütt kérni. Ha előfizetőink közül min­denki magán kivül még egy előfizetőt nyer, úgy lapunk olvasóköre nagy terje­delmű lesz és mi még gazdagabban állít­hatjuk össze a tartalmat. Minden jogos panaszt és felszólalást díjtalanul közlünk, ha előfizetőink küldik be, közérdekű közleményt a köz- igazgatási, a társadalmi és egyesületi életből szivesen veszünk, úgyszintén a családi életben előforduló eseményeket, eljegyzést, házasságot, halálozásokat kö­zölni szíveskedjenek, hogy feladatunknak még több sikerrel felelhessünk meg. Kér­Szeptember 17. jük legfeljebb péntek reggelig a közle­mények beküldését. Jókai Mór koszorús költőnk „Az utolsó budai basa“ czimü nagyszabású történeti elbeszélését megkezdtük s a jövő évnegyedben befejezzük. Felesleges­nek tartjuk nagy költőnknek ez elbeszé­lésére olvasó közönségünk becses figyel­mét ez alkalommal különösen is felhívni. Az októberi évnegyedben megkezd­jük „A budai árny- és fényképek közlését“, melyben a budai köz- és társadalmi élet nevezetes egyéneit Írjuk le, úgyszintén a vidékieket is. Minden 5 előfizető után egy tíszte- let-példánynyal szolgálunk. Előfizetőinket kérjük, hogy minden ügyeikkkel forduljanak hozzánk, mi kész­ségesen szolgálunk utbaigazitással. Ajánljuk hirdetési rovatunkat kis hirdetésekre is, mely eladás, vétel és min­den ügylet elintézésére alkalmas . . . Szerkesztői üzenetek is fognak ez­után lapunkban megjelenni, ezekben min­den közérdekű dologra felelünk. Előfizetési árak: Egész évre .... 12 korona. Félévre.................6 „ Negyedévre ... 8 „ Kiadó-hivatal: I. kér., Krisztina-utcza 14. sz. Különfélék. — A vallás- és közoktatás- ügyi m. kir. miniszter babarczi Schwartzer Ottó egyetemi tanárnak és Goszleth István fényképésznek az I. kér. állami tanítóképzővel kapcsolatos és siketnémák oktatására képesítő tan­folyam nehány növendéke élelmezési dijá­nak a lefolyt tanévben történt szives elvállalásáért köszönetét fejezte ki. Reánk nézve az elismerésnek leginkább dr. ba­barczi Schwartzer Ottónak szóló része érdekes. Mi nem dicsérhetjük dr. babarczi Schwartzer Ottót, ki úgy is mint a k-risztinavárosi iskolaszék, úgy is mint az I. kerületi polgári kör elnöke, mint tudós, iró és ember polgártársai tiszteletét, bizalmát, szeretetét és ragasz­kodását kiérdemelte, A nemeslelkü ember­barátot jobban dicsérik tettei, mint a hogy szavakban kifejezni lehetne. — Ováczió Bakos Jánost a közmunka tanács főmérnökét és Ekerman Edét mű­szaki tanácsosoknak léptették elő. Bakos János és Ekerman Ede oly sokat tettek Budáért, hogy a polgárság körében ováczió eszméje me­rült fel. Bizottság alakult, mely a két kitűnő szakembernek nyújtandó ováczió módját kidol­gozza. Meg is érdemlik, hogy őket a budai pol­gárság kitüntesse. — Az elzüllött gyermekek ré­szére „Otthont“ alapitó „Nagypénteki ref. társaságiba beléptek: 100 írttal örökös tagul: Szentesi ev. ref. egyház és Lónyay E., — 50 írt­tal alapitó tagul: Groedel Bernhardné és Groedel Herrnanné (M.-Sziget); — 10 írttal rendes tagul: Dely Zsigmond, dr. Kerékgyártó Elek és Illye- falvi Vitéz Kálmán; — adományoztak: Kom- lóssy Mihály 3 frt, Hadics Ulésné (N.-Várad) 5 frt, Török-szt.-miklósi confirm. 5 frt 36 kr., Imre Sándor és dr. Imre Lajos (H.-M.-Vásár­hely) 1—1 frt, Moody András 5 frt, Tatai ref. gyülekezet 25 frt 04 kr., Németi Istvánná gy. Bogyiszlón 2 frt 10 kr., Sári Mátyás (Kaba) 1 frt 30 kr., Gáthy Dezső gy. (Munkácson) 5 frt 75 kr. — Budapesten, 1893. évi szeptember hó 11-én. Szőts Albert, pénztáros.

Next

/
Thumbnails
Contents