Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-09-10 / 36. szám
Budapest 1893. (4.) BUDA és VIDÉKE. Szeptember 10. A Lágymányosért. A Lágymányos egyik legszebb területe Budának. Megkapja az egész begyi levegőt, e mellett előnye sik fekvése, a mi a településre sokkal alkalmasabb, mint a hegyek és dombok. A hegyek villaterületekre vannak hivatva és itt egész villa módszer szerint kell építkezni minden nagyobbszerü összeköttetés nélkül, ellenben a sik a főváros teéjeszkedését mozdítja elő. A hidak létesülése után a Lágymányos rohamosan fog emelkedni és pár évtized múlva összecsatolja a fővárost Albertfalvával és Budafokkal. A közlekedés ide könnyebb és a közlekedési vonalak előállítása annyi költségbe nem kerül. A budai vágóhíd nem sokára meg leszsz, a mi a forgalmat és kereskedelmet élénkíteni fogja A Lágymányoson leszsz lóverseny terület is, mint ezt a Buda és Vidékéből olvastuk. Nagy baj, hogy az országos milleniumi kiállítást ide nem hozták, mert nagy lendületet adott volna a Lágymányosnak. Egy kis kárpótlás lenne az, ha az országos gazdasági egyesület itt idönkint kiállítást rendezne, a mire van is kilátás. Arról is értesültünk, hogy a közúti vaspálya-társaság Budafokig helyi érdekű vasutat épitet, a mi bizony nagyon is szükséges volna és már itt az ideje. Több országos épitkezés is várható, nehány közintézetet terveinek ide, a mi ismét azt mutatja, hogy az intéző körök felismerik, milyen nagy szerepe van a főváros emelkedésében a Lágymányosnak. Magánosok igyekeznek itt letelepülni azonban legczélszerübb lenne, ha itt e gy házépítő szövetkezet alakulna. Ezt a tervet könnyen keresztül lehetne vinni. Négy, öt csoport állhatna össze az építkezésre. Mint hallottam már folynak az aláírások is és pedig szép eredménynyel. Elvárható a fő- és székváros tanácsától, hogy e tervek megkönnyítéséhez hozzájáruljon és tegyen valamit Lágymányosért. Felhívás előfizetésre. A „Buda és Vidéke“, mint azt tisztelt olvasóink láthatják, teljes igyekezettel törekedik megfelelni programm- jának, a miért joggal várhatja azt, hogy egyesek és testületek előfizetői sorába léphessenek. Különösen a villatulajdonosokat kérjük ezúttal lapunk méltánylására, úgyszintén a közeli községek elöljáróságait és az egyesületeket. Kérjük lapunkat vendéglőkben, kávéházakban, szállodákban, szóval mindenütt kérni. Ha előfizetőink közül mindenki magán kivül még egy előfizetőt nyer, úgy lapunk olvasóköre nagy terjedelmű lesz és mi még gazdagabban állíthatjuk össze a tartalmat. Minden jogos panaszt és felszólalást díjtalanul közlünk, ha előfizetőink küldik be, közérdekű közleményt a köz- igazgatási, a társadalmi és egyesületi életből szívesen veszünk. Kérjük legfeljebb péntek reggelig a közlemények beküldését. Jókai Mór koszorús költőnk „Az utolsó budai basa“ czimü nagyszabású történeti elbeszélését megkezdtük s a jövő évnegyedben befejezzük. Feleslegesnek tartjuk nagy költőnknek ez elbeszélésére olvasó közönségünk becses figyelmét ez alkalommal különösen is felhívni. Az októberi évnegyedben megkezdjük „A budai árny- és fényképek közlését“, melyben a budai köz- és társadalmi élet nevezetes egyéneit Írjuk le, úgyszintén a vidékieket is. Minden 5 előfizető után egy tiszte- let-példánynyal szolgálunk. Előfizetőinket kérjük, hogy minden ügyeikkkel forduljanak hozzánk, mi készségesen szolgálunk utbaigazitással. Ajánljuk hirdetési rovatunkat kis hirdetésekre is, mely eladás, vétel és minden ügylet elintézésére alkalmas . . . Szerkesztői üzenetek is fognak ezután lapunkban megjelenni, ezekben minden közérdekű dologra felelünk. Előfizetési árak: Egész évre .... 12 korona. Félévre.................6 „ Negyedévre ... 3 „ Kiadó-hivatal: I. kér., Krisztina-utcza 14. sz. Borvásár. A „János fejvételi“ országos, vagy közönséges néven nevezett dinnye vásár immár végett ért. Nekünk dunajobbparti lakosoknak is jutott belőle egy parányi t. i. a borvásár mi budaiak ebben látnánk mi kereskedelmünk csiráit, de sajnos ez is a helyett, hogy emelkednék inkább hanyatlik. Felkeresik ugyan az eladók abban a reményben, hogy üzletet csináljanak, de bizony ritka alkalommal sikerül nekik. Most is jött öt hajó, hozott is mintegy háromezer hektl. bort és pálinkát, de vevőre alig talált, ebből több, mint kétharmad rész eladatlan maradt. A borvétellel is úgy leszünk már maholnap, mint az élelmi szerekkel, hogy helyünkbe várunk mindent: hozzá szokott már a közönség ahoz, hogy az eladó mindent a helyébe vigyen. A mi korcsmárosaink is úgy tesznek maholnap, hogy csak azt a bort mérik ki üzletükbe a közönségnek, mit a helybeli kereskedők mindjárt a pinczéikbe is szállítanak, legyen az aztán akármilyen, ezt gyakorolják a pálinka-korcsmá- rosok, miért ne tehetnék ugyanazt a borkorcs- márosok is. Uyes valamit kell feltételeznünk, mert az a csekély bor a mi a vásárra hozatott, ha tiz húsz — korcsmáros — ott fedezné a szükségletét, akkor a hozatal már elkelt volna. Ezek a borok, ha nem is kitűnő, de legalább természetes borok, mig a korcsmákban igen sok helyen találhatunk műbőrt, mint legutóbb is több nevezetesebb korcsmában találtatott. Miért tartják ezt az emberölő mérget mikor olcsón és jó bort lehetne nekik beszerezni, ha arra egy kis időt és fáradságot vennének. A felhozott borok ára igy alakult: fehér ó-bor egy hektl. adó nélkül 18—24 frt, uj bor 15—18 frt, vörös ó-bor 21—24 frt. vörös uj bor 15—20 frt, Schiller bor 13—16 frt, szilvapálinka hekt. 55—60 frt, törköly 36—40 frt. Budakesziről. Az itt működött nemzeti szinésztársulat csakugyan elbúcsúzott tőlünk, a midőn még szombaton Peterdy Ilona jutalomjátékául „A parasztkisasszony“-t és vasárnap Moóri Sándor rendező javára „A falu rosszá“-t adták, mindkét előadás telt ház előtt folyt le és a legnagyobb tetszésben részesültek valamennyien az igen jól sikerült szinmüvészetükkel. Reményeljük hogy jövő évadra az újonnan építendő színkörben ismét gyönyörködhetnek a nyaralók a most már eléggé ismeretes színtársulat működésében. A múlt héten nagy zavart okozott a „Diurnista“ előadásakor a tüzriadal, midőn épen a szegény diurnista (Bátori E.) 25 éves koplaló jubileuma után a nászünnepen egyszer már jólakásra készülődött. A tűz, mely három ház melletti szürüskerten a felhalmozott többnyire kicsépelt szalmakazalokat érte, a közeli fészert és istálókat is elpusztította. Szerencsére oly csendes idő volt, hogy még csak egy levél sem mozdult, mert ha oly szél fújt volna, mint másnap reája, akkor a nagy vízhiány miatt egy nagy része a falunak a tűz martalékává vált volna. Nem halgathatjuk el e helyütt sem azt az általános óhajt, hogy a fő- és székvárosi vízvezeték Budakeszire — mint legközelebb nyaraló helységbe — mielőbb kiterjesztessék, mi annál könnyebben eszközölhető már, mert a vízmennyiség csakugyan nagymérvű felesleget mutat fel, mely felesleg áldás lenne a vizszükében szenvedő Budakesznek, a hol leg- többnyire a főváros lakói nyaralni és üdülni szoktak. E tényező által nem csak az igen kellemetlen utczai por megszüntetésén, de még az ivóvíz nélkülözhetlen hiányán lenne gyökeresen segítve. A tűz keletkezésére vonatkozólag alaposan feltehető, hogy az roszlelküleg alágyujtás által keletkezett és gyanúba vették a Martin Jánosnál — kinek házánál a tűz kigyulladt — az idei tavaszkor még szolgálatban volt Leyrer Jánost, kit be is fogtak, azonban alibijét tanukkal képes igazolni, nem hihető, hogy rásüljön ez a gonosz tett. A gyanú alapjául az a tény vétetik okul, hogy egy Ízben, midőn szántás közben a szolga urának lovát — miután ostora nem volt — az üszköt rádobva megsebesítette és azért úgy pofonütötte a gazdája, hogy máig is siket az egyik fülén, felteszik tehát felőle, hogy ezért bosszúból gyújtotta volna fel gazdája kazlát. E feltevés azonban alaptalannak mutatkozik már azért is, mivel különben a szelíd természetű és alig 17 éves fiú, másrészt ha ha bosszúálló akart volna lenni, akkor a süketre vert fülének kártérítése iránt a bíróság segélyét vette volna igénybe, a hol okvellen igazságos elégtételt nyerhetett volna, a mit azonban mai napig nem szorgalmazott oly erélylyel, mint azt a súlyos testisértés maga után vonhatta volna. * F. hó 3-án, vasárnap volt Budakeszen a nagy szarvasraarha-kiállitás, melyen többnyire a Budakesziek nyerték el a dijakat, különösen a bik^-dijakat a községiek nyerték el. Ez alkalommal az a komikum adta elő magát, hogy egy bika nekiment a biráló-bizottságnak, kik ijedtségükben alig tudtak menekülni a szilaj állat dühe elől, nem ismervén nagyobb urat nálánál és tényleg bebizonyítván ezzel bikatér mészetét. Dani. — Helyes intézkedés a kolera ellen. A viz, ez a mindenféle baczilust magában rejlő elem egyik a legnagyobb terjesztője a járványos betegségeknek, különösen a kolerának. Ha a járványos betegségek fellépését figyelemmel kisérjük, azt tapasztaljuk, hogy ezek legelőbb is a hajósok közt lépnek fel nagyobb mértékben. Miért ? Egyrészt azért, mert szűk területre vannak szorítva másrészt pedig azért, hogy vagy hanyagságból vagy egyéb körülmények miatt nem látják el magokat kellő mennyiségű szűrt vízzel. Ez ellen a Il-ik kerületi elöljáróság egy nagyon helyes intézkedést tett. A Lukács-fürdőtől le egészen a Várkert bazárig az alsó dunaparton a vízvezetékből kagylók, vízszűrők alkalmaztattak oly czélból, hogy a hajósok és az ott foglalatoskodo munkások ne igyák a szüretien, egészségtelen Duna vizét, hanem szükségletüket szűrt vízvezetéki vízzel elégítsék ki, a mi tekintettel a mostani kedvezőtlen egészségi viszonyok közt nagyon czélszerü is. — Esküvő. Ifjú Halács János Károly zeneszerző a budai körökben általánosan kedvelt fiatal ember oltárhoz vezette Lobgesang Aranka kisasszonyt. Áldást és boldogságot kívánunk e szép frigyre. — Előléptetés. Almássy György tiszteletbeli kapitányt a belügyminiszter valóságos kapitánynyá nevezte ki a magyar királyi fő- és székvárosi államrendőrséghez. Hogy kicsoda Almássy György, arról felesleges beszébiünk, mert mint kitűnő hivatalnokot és szeretetre méltó
