Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-27 / 34. szám

Budapest, 1893.

II. évfolyam 34. sz.

Vasárnap, augusztus 27.

BUDA ÉS VIDÉKE

KÖZIfi A ZfiATÍSI, KÖZGAZDÁKIG 1 ÉS TUSADAUII HETILAP

Az I kerületi polgári kör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye.

KIAI>Ó-HIYÄTÄÜ,

hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek;

I. kér., Krisztina-utcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél ívre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

sz;r;RK:E;sz;TŐak<3,

I. kér., Pálya-ntcza 2. szám, 14. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.

A budai régi bálok.

Irta : Dr. Milassin Vilmos

I.

Nem is oly rég volt, midőn még a hivatalos iratokon is igy Írták; „M i B n d a főváros“.

Megtörtént az egyesülés s ebben a mi kedves Budánknak ugyanolyan — ha ugyan nem még mostohább — szerep jutott, mint a dualizmusban „Magyaror- szágnak.

Ámde minek énekelnénk :

»Régi dalt régi dicsőségről«.

Azelőtt még a társadalmi téren is kiváló szerep jutott Budának.

Öregjeink lelkesülten emlékeznek ma is még az országházi hires bálokra, hol az ország legelső gavallérjai jöttek össze s hol országra szóló mulatságok folytak le.

Halvány emlékünk nekünk is maradt e bálokról. Egyszer tán leírjuk.

Sokkal közvetlenebb emlékeink vannak azonban a budai nyári bálokról, habár a mai ifjú nemzedék ezekről is alig tud valamit, pedig a főváros társadalmi életének egy tizede történelmileg sokban összefügg e báloktól.

Az alkotmány ébredése korszakában a nyári bálokat a pesti oldalon a Széchenyi sétatéren kezdték meg, de nem sok szerencsével.

Szekrényessy fürdő-bérlő honosította

A „BUM és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA.

Az utolsó budai basa.

Történeti elbeszélés Jókai Mórtól.

Hanem az mégis szívtelenség volt tőle, hogy szeretője e’őtt elhallgatta, a mit atyjától megtudott, hogy annak csak egy napja van még élni.

A fukar ajtaján ismét zörögtek a lakatok és vasrudak; ő maga nyitotta azt Telli előtt, ő maga zárta be utána.

A leány kaftánja alatt egy erszényt rejtegetett: a fukar Sejtén bőkezű a bayadérok irányában. Midőn a gyaloghintóhoz ért sietséges hangon mondá az öregnek; „hol van társad, hívd gyorsan : a harmadik kiáltás előtt a vadaskert alatt kell lennem.“

Az öreg tudta azt jól: Petneházy volt akkora odarendelve.

— Társam nincs itt, nem is jő elő hamar — viszonzá — űz imént három tolumbadsi ment erre részegen, azok belékötöttek, összeveszett velük, az őrjárat aztán mind valamennyit bevitte a gömbölyű toronyba, onnan reggelig ki nem eresztik őket.

Az odaliszk nagyon megijedt e szóra.

— Mit tegyünk? Nem lehetne-e itt valakit találni, a ki helyette a palankinhoz állna ?

— Ha sokáig keresgélünk, legfelebb tolvajokra akadhatunk, a kik bennünket kifosztanak. Nekem ugyan semmim sincsen de neked .. .

csak meg az elegáns nyári bálokat a budai Rudas-fürdő előtt elkerített kis kertben.

Kedélyes, fesztelen s a mi fő: elegáns mulatságok voltak ezek, csak egy hibájuk volt: hogy a keret, e kis kert, igen szűk lett csakhamar az elite nagy társaság befogadására.

E bálok helyébe léptek azután a 60-as években a Császárfürdő szerdai báljai, májustól kezdve őszig minden hét szerdáján s rövid idő alatt oly országos népszerűségre jutottak, hogy hazánk legszebb, legelőkelőbb hölgyei a legtávolibb, vidékekről is örömmel jöttek fel ide hálózni s hozzá igen sokszor parthiet is csinálni.

Nem egy előkelő, boldog házasság regényének első fejezete az e korbeli költők és irók által megénekelt császárfürdői platánok alatt szövődik.

A Császárfürdő ez időben a főváros legkedveltebb helye lett. Reggelenként az előkelő világ átjött ide sétálni és zene mellett elcsevegni a platánok alatt.

Szerdán este azután a nagy gyógy- udvar külön pódiumával táuczteremmé lett átalakítva s a művészi tükör-lámpák világa megtörve a rezgő zöld lombokon, tündéri fényt vetett a tánczoló párokra.

A fővárosban időző mágnások és mágnásnők sem maradtak el e bálokról, sőt egy ízben Napoleon herczeg (a Plon— Hogyan jussak igy be a várba vissza ? nőruhában feltűnők: mindent kitudnak,

— Tanácsiok valamit, a hintó ülése alatt van egy csomagba kötve férfiruha; gazdája ott feledte ; azt vedd magadra igy visszamehetsz a várba, ha a basa gyűrűjét mutatod; azt hiszik, valami megbízott oglánja vagy, odáig majd én elkísérlek.

— De hol öltözzem fel itt az ntczán ?

— Hát eredje be a palankinba, ott senki sem lát meg.

Telli úgy tett; bement a palankinba és átöltözött. Nem is gyanitá, hogy azok Petneházy ruhái, a miket fölvesz. Mikor készen volt, az éeszényt övébe rejté s ismét kilépett a pa- lankinból.

Körülnézett: az öreg nem volt sehol. Kereste, suttogva hívta ; nem felelt senki; egyedül volt az egész sötét utczában. Azalatt, mig átöltözött a barát úgy éltünt a hintó mellől, hogy léptei hangját sem hallhatá.

Látva, hogy magára vau hagyva, elkezde futni a vár felé; azt hivé, valaki fut utána, pedig csak a viszhang volt az, a mit a magas várfalak adnak. Elfuliadva ért a várkapuig; mutatá az őrnek Abdi gyűrűjét; ha az őr kevésbé álmos, meg kellett volna ismernie remegéséből a nőt; igy szabadon hagyá a kapun bejöni.

Az ismerős utczákon már visszatért az odaliszk bátorsága; itt többé nem rabolták ki; minden utczaszegleten katona állt s az őrjáratok ellen megvéte Abdi gyűrűje. Sietett a vadaskert felé. A muezzim épen akkor kiáltott harmadikat, a midőn az alacsony kertajtón bePlon herczeg), a nagy Napóleonnak azonban igazi hasonmása is megtisztelt egy császárfürdői bált jelenlétével.

E feledhetlen este megérdemelné hogy külön czikkben őrökitsük meg.

Az esti 8 órai hajó zeneszó mellett szállitá ki a bálozó közönséget s éjfél után két órakor a katonai zenekar hangjai mellett hajóztunk haza, szép holdvilágos éjjeleken, midőn a Duna habjainak csevegése a mamák éber füleit is elnyomta, érthetlenné teve a boldog párok még zengzetesebb csevegését . . .

Előkelőség s mégis fesztelenség jelle mzé e bálokat, de csak úgy lehettek ily vígak ily fesztelenek, mert a legszigorúbban zártkörűek voltak.

Azon időben a mulatságot sem keverték még oly elválaszthatlanul össze a jótékonyság majmolásával, mint ma, midőn egy bálra ezreket elköltenek s ebből juttatnak valamely jótékonyczélra is 9 frt 40 krt s hogy ezt is elérjék, meg kell nyitniok a bálterem ajtait boldognak boldogtalannak s ezzel megölik a bálok fesztelenségét, kedélyességét, egyöntetűségét.

A nemes szivek akkor sem zárkóztak el a jótékonyság gyakorlása elől, sőt tán tisztábban, önzetlenebbül gyakorolták, mint mai napság sok helyütt, példa reá ép azon időből a horvátországi Ínségesek javára rendezett színházi nagy tablepett. Hátranézett : nem jo tán épen e percében Petneházy? vagy már talán itt is van? 0 türelmetlen szokott lenni. Mint a kik igazan szeretnek. Milyen kár érte, hogy már holnap meghal. Olyan szép ifjú és meg kell neki halni!..

De minek mondaná ezt meg neki ? minek rontaná el vele a mai napot? Hadd legyen még reggelig öröm, szerelem és mámor Reggel úgy is ketté szakítja azt Abdi basa.

..............Abdi basa azonban mást gondolt.

A mint a piláf-árus történetét hírül vette, rögtön átlátta, hogy Petneházyt sokáig szem elől bocsátani veszedelmes. Az ember ravasz, vagy legalább is ravasz tanácsadói vaunak: jobb lesz vele gyorsabban elbánni.

Azt tudta, hisz kegyes elnézése volt rajta, hogy Telli a vadaskert kio-zkjában fog összejönni vélt férjével. Attól is tartott, hogy a nő elárulja férje előtt a veszélyt, mely feje fölött függ. Rosszul ismerte leányát. Azért ezúttal megparancsolá Telli anyjának, hogy ma este leányát sehova se bocsássa; két mutefellikát pedig kiküldött a vadaskertbe, hogy rejtőzzenek el a kioszk ajtajánál s a mint az éjjel egy fiatal férfi magyar köntösben az ajtón be akar menni, azt rögtön ragadják meg s vágják el a fejét.

Tellinek könnyen sikerült anyja tilalmát áthágni ki nem volt előtte egyéb, mint egy megvénült rabnő, ajándékokkal, édes itallal épen úgy megvesztegethető mint a többi. Ő ez éjjel is kiment szokott kalandjai után, mik Abdi basa előtt mind Petneházy rovására mentek. A muezzim két kiáltása között pedig nem Petnebázyé voltak a gyönyör órái.