Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-06 / 31. szám

Budapest 1893. (4.) mely 1560—70 közt épült, s melynek nagy tü- körmedenczéjét nyolcz külön álló oszlopon nyugvó hatalmas török boltozat födi. A gőzfürdő kere­tébe tartozik a tükör-medencze körül levő négy hütő medencze, 28° R. meleg levegővel; egy száraz gőzhelyiség, melynek hőfoka 38° R. és két nedves gőzhelyiség, melynek egyike 36° R. a másik pedig 40° R hőmérsékű. Itt vannak a dörzsölő (frottirozó) és hideg vizkurára is alkal­mas többi helyiségek. A gőzfürdőt orvosi tanácsra következőké­pen használja a beteg. Először a 28° R. hőmér­sékletű nagy teremben tartózkodik, illetőleg a tükőr-fürdőben megfürdik, innen az elkülönített száraz vagy nedves gőzkamarába megy, majd a frot.tirozóba s onnan fokozatos lehűtés czéijából a hütő medenczékbe. A lehűtés mindedddig csak a bőr felületére szorítkozik, a mennyiben a levegőben 28 fokú marad, s csak azután megy az úgynevezett tiidőkütőbe, hol 22° a levegő és ugyanolyan hőmérsékű a viz. A ki gyógyitás ezé jából használja a gőzfürdőt, az innen a ke­leties pompával berendezett, pihenő megy, hol a levegő szintén 22° R hőmérsékű; aki ellen­ben hidegvíz kúrát használ, vagy csak egysze­rűen felüdités czéijából fürdik, az a 19° hütő szobába megy, hol különféle vizzuditókkal (zu­hanyokkal), végül pedig egy 17 R° hőmérsékű szobában 44° R-os vizben yaló fürdéssel fejezi be a soróz-átot. Ebből látható, hogy az intézet hidegvi/ gyógyitási módra is be van rendezve. A gőzfürdő használata személyenként 60 kr, vasár- és iinnepnapokoh 80 kr; ezért azt csak a főváros -intelligensebb közönsége látogatja. Délután nők számára van nyitva. A kádfürdők ára 30 és 45 kr. A Rudas-fürdőn éli úgynevezett társas für­dője a szegény nép számára vau föntartva, bal- szárnya nők, jobb, szárnya , férfiak számára. A természetes meleg ásványvizfürdő egy nagy ha­súiban, a mely mellett hűtő medencze is van, vizzuditókkal, 10 krajezárért kapja a szegény ember, A fürdő épületében 12 lakószoba van 1 frt 20—1 frt 70 napi árral. A szobák a Dunára tekintenek, s áruk a téli hónapokban jutányo­sabb. A Rudas-fürdő Budapest fő- és székváros tulajdona. A fürdőben lakók és a látogatók kényel­mére a fürdőépület előtti parkban vendéglő van, hol felváltva czigány- és katona-zenekar játszik. A közlekedés igen kényelmes. A pesti oldalról, az eskütérről, öt perczenkint közleke­dik a csavargőzös, ezenkiviil társas kocsik a a fürdőig visznek, s bérkocsiállomás is van a fürdő közelében. A Rudas-fürdő vize kiválóan krónikus izületi, izom és idegbántalmaknál van javalva, ha a szív részéről nagyobb fokú zavarok fönn nem forognak. A polyarthritis rheumatica idült alakjai, izületi merevségek, lerakodások, zsugo­rodásoknál meglepő gyógyulási eredmények ér­hetők el. Nagyon természetes, hogy a gyógyulás egyik legfőbb követelménye az, hogy a beteg a fürdőkúrát orvosi felügyelet alatt végezze, illetőleg, hogy orvos tanácsa nélkül a fürdőket ne használja. Kitűnő eredményű a víz különféle hurutos bántalmaknál. különösen cystitisnél: fovábbá lobos izzadmányok felszívódását nagy­ban előmozdítja. Bőrbetegségeknél, de különösen mint utókúra luesnál igen jó hatással alkalmaz­ható. Fürdő-orvos: Dr Szabó Sándor, ki szakis­meretével és buzgóságával közegészségügyi te- tekintetben is hozzájárul a fürdő jó hírnevének emeléséhez. A Naphegyen. Nyár van. Itt ülök a kertben. Ezt a helyet a naphegy­nek nevezik és ezt az időt nyárinak mondják. Hajdan, a török uralom idején, karcsú mi- narer, csúcsáról itt üdvözölték pzép nyári reg­gelen a na]) keltét. Szegény török ! szerencséd, hogy nem vagy már itt s nem áll minareted, mit üdvözölné] mar egy hét óta. E magaslaton húzták karóba ugyanakkor, régen a keresztény foglyokat, innen a hegy második neve : Nvárshegy. BUDA és VIDÉKÉ Később, sokkal később a karóknak egész erdeje boritá e környéket. Közöttük karóra huzva állt r rongyos madárijesztő, mellőlük szüretelték a jó budai bort. Boldog vala és elégedett a nép. Dolgozott és élt nyugodtan, mintha másképen nem is le­hetne már. Múlt az idő, teltek a napok, évek s virág­fakasztó május havában ágyuk döreje reszket- teté meg a földet, tűz virágok keltek szárnyra, innen küldték a leghatalmasabb lövegeket az ostromlott vár felé. Majd jött pusztító hadával a fillokszéra, eltűntek a karók s vele a szüretek. Két nyáron puszta volt a Naphegy. Kóró és bozót tenyészet halmain. Az esti szellőben lábra kelt a királytövis és rohant le a kiégett hegyoldalon. Nyúlánk veréb hiába sírta vissza a gazdag szüretet, csak béka kuruttyolás volt rá a felelet. Az elszórt sziklakövek között vi- gan tanyázott a gyik, nem zavarta öt futásá­ban emberi zaj. S a kik előbb dolgoztak s éltek nyugodtan, higgadt családapák, gyámoltalan öz­vegyek, bubamerülve, tanácstalan álltak a pusz­tulás felett. Sok könny futott versenyt a futó gyikkal, a szélkergette királytövissel. De múlt az idő. Kő, kő után gyűlt fél a hegyre, a kőből fal lett a falból épület s kö­rülte kert. Eltűnt a bogáncs, el a királytövis, van már enni a verébnek, a béka rejtett lyukakban tanyáz csupán, suttyomban siklik egyik kőtől másikig a tarka gyik. Nem aggódik a családfő, nem könnyezik már az özvegy, van újra jólét nyugalom. Egyik nyaraló a másik után keletkezik, mintha nem is építenék, hanem úgy bújna ki a főidből, telehordják divatos bútorokkal, beleköl­töznek divatos emberek, szép ifjú lányok, jósá­gos mamák, dolgos apák, dologtalan fiuk s vár­ják a nyarat, a meleget. h. Budapesti iparossegédek egyesülete. A következő felKivást vettük: Tisztelt Polgártárs! Társadalmi életünkben bizonyos kó­ros jelenségek nyilvánulnak. — Ezek közül ez alkalommal . csak egyre kívá­nunk rámutatni, mely azonban egy-maga is. jelentőségénél fogva, elég arra, hogy minden igaz hazafit, minden lelkes polgárt lehangoljon. Ez elszomorító jelenség a polgárok jelentékeny részénél, de főkép önálló kisiparosainknál észlelhető közöny a közügyek i r á n t, mely főkép abban nyilvánul, hogy polgári állásukkal, az ehhez fűzött jogaikkal és ezek gya­korlásával vajmi keveset törődnek. — A jogokkal azonban kötelességek is jár­nak s a ki azok iránt közönyös, az ezek­kel sem igen törődik .... Igv válik a közöny társadalmi bajjá, mely annál nagyobb, s károsabb, minél szélesebb körben, minél több társadalmi osztályban terjed. Mi iránt vagyunk közönyösek? — Az iránt, minek becsét, valódi értékét nem ismerjük. — Hol közöny van, ott hiányzik a haladásra való törekvés, ott beáll a tespedós. Pedig korunk szelleme intve figyel­meztet a haladásra, a tökéletesedésre, hogy el ne maradjunk abban a verseny­ben, melyre a minden téren való hala­dás kényszeríti az embereket. Tisztelt Polgártárs! Engedelmesked­jünk ez intő szózatnak, művelődjünk, s akkor haladunk, tökéletesedünk ! Az átkos közöny legbiztosabb elűzője, kiirtója: a m ü v e 1 ő d é s. Ez alapigazságból kiindulva, igaz Augusztus 6 hazafiságunk parancsolja, hogy síkra száll­junk a jelzett társadalmi kórságnak nem csak orvoslására, hanem annak a jövő­ben való megelőzésére is. A jövő a fiatalságé. — Ha tehát a jövő iparos-nemzedéket — a mai segé­deket — e kárhozatos közönytől meg­menteni kívánjuk: tanítsuk, buzdosítsuk, lelkesítsük a helyes- és szépre, a jóra és hasznosra. Alapítsunk tehát oly egyesületet, melynek czélja: hogy a most magukra hagyott, társadalmunkban elszigetelten élő iparos-segédeknek otthont nyújtson, mely óvja őket az erkölcsi sülyedéstől: otthont, hol fárasztó munkájuk után egy­mással találkozván, megtanulják, meg­szokják s megkedveljék a tisztességes társaséletet; otthont, hol szivük neme­sedjék, leikök művelődjék, hol megerő­södjenek az igaz hazafiságban s polgári erényekben. E szükség tudatától áthatva alul­írottak elhatároztuk, hog}r a főváros II. kerületében mozgalmat indítunk polgár­társaink körében ily nemes czélu fele­kezeti jelleg nélküli egyesület alakítására, melynek czime: „Buda­pesti iparossegédek egyesülete“, székhelye a II. kerület legyen. Ez egyesület szervezete olyan lesz, mely önálló iparostársainknak, mint pár­toló tagoknak jogot s alkalmat ad ta­pasztalataikat, véleményöket nyilvánítani, érvényesíteni. A tervbevett egyesület az öregek ta­pasztalatait az ifjak lelkesedésével kivánja egyesíteni, hogy a mai iparossegédekből — a mesterek jóakaratú támogatása mellett — a hazának hű, művelt, becsü­letes és önérzetes iparosai legyenek ! Abbeli meggyőződésünkben, hogy ha­zafias, közhasznú czélra törekszünk : bizton reméljük polgártársainktól ügyünk erköl­csi és anyagi támogatását, s ezt annál inkább hiszszük, mivel a tervezett egye­sület saját társadalmi állásuk emelését tűzi ki ez élül. Vállalkozásunknak és kérelmünknek az ad erkölcsi súlyt, hogy maga az iparos-ifjúság, mely érezvén ily egyesület szükségét, bizalommal fordult hozzánk, mint mi Önökhöz, ez egyesület megte­remtésére. Tisztelt Polgártársak! Bízván az Önök hazafiságában, valamint az ifjúság komoly törekvésében s szívós kitartásá­ban: kérjük, vállalkozzanak velünk s ar- öltve megteremteni a „Budapesti iparossegédek egyesületéit,mely hivatva van a hazai iparos-osztálynak tekintélyt, önállóságot és jól'é- t e t biztosítani. E reményben bocsátjuk ki jelen fel­hívásunkat, melyet e jeligével végzünk: „Isten áldja a tisztes ipart!“ Polgári szervezőbizottság: elnöke: Duma György, titkára: Hangi József. Tagjai: Árgay Fe- rencz, Bauer József, Csókás Gusztáv, Dely Zsigmond, Iíampl József, Jakab László, Ka- bakovits György, Kéky Imre, Killmeyer József Kugler. József, Lenz Ferencz, Llndenbach Károly. Oester reich er Tivadar, Fősz Endre, Sárkány Ferencz, Schiller György. Szabó János, Zsigmond' Lajos. Reméljük, hogy e felhívásnak kellő eredménye lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents