Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-06-18 / 24. szám

Vasárnap, június 18.

BUDA ES VIDÉKE

KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS T^>4J,AII HETILAP

Az I. kerületi pol^fkÄör

és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskec-szt fiók-egylet hivatalos közlönye.

Budapest, 1893. _________________II. évfolyam 24. sz.

KIÄD0-HIYÄTÄ];, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kér.. Krisztina-utcza 14. szám.

Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél ívre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér.

I. kér., Pálya-ntcza 2. szám. 14. ajtó,

kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni

Ismét egy . . .

Elhagyatottak, árvák vagyunk bár itt a fő- és székváros jobbpartján, de nagy a mi szeretetünk és erős bennünk a hit, bogy keblünkre ölelhessük ezt a nagy társadalmat, még kóros állapotában is és igyekszünk megmenteni a mi még menthető. E czélból alakult fővárosunkban a múlt bő végén egy jótékony egyesület, mely emberbaráti működése által hivatva van korunk egyik égető kérdésének, a munkáskérdésnek, keresztény és hazafias szellemben való ^ megoldásában fontos szolgálatot tenni. Értjük a katho- likns tanonczokat védő egyesületet, melynek czélja az iparos tanulók testi lelki gondozása. Az egyesület létesítésének eszméjét társadalmi állapotaink és főleg az iparos tanulók vagy mesterinasok helyzetének elgondolása érlelte meg. A társadalomnak a socziáldemokrácziával való küzdelmében a helyes gondolkodású iparososztályban kell egyik legerősebb támaszát keresnünk, mert az a munkások nagy körében, nagy intelligencziája miatt vezérszerepre volna hivatva. Azért tehát oly nagy fontossággal járó kötelesség az iparra készülő növendékeket a leggondosabb nevelésben részesíteni.

Azonban mit tapasztalunk ?

Nemde azt, hogy az u. n. iparos tanulók nevelése, értem főkép a vallásos és erkölcsös nevelést, úgyszólván teljesen el van hanyagolva. Általános a panasz az inasgyerekek vásottságáról. De nem kézzelfogható dolog-e hogy ennek oka,

leginkább a nevelés hiányában rejlik ? A mióta a családi élet mindinkább vészit a hagyományos vallásosságból, a mióta a mesterek, kevés kivétellel nem számitják többé családjukhoz, a műhelybe szegődött inast, ki tanítja azóta a szegény gyermeket vallásra és jó erkölcsökre? Vagy ha azokat magával hozta volna a műhelybe, nem kell-e azoknak az ellenkező irányú beszédek, a gúny, a rósz példa következtében csakhamar elpusztulniok ?

Testileg gyakran túlterhelve, a rósz bánásmódtól, elkeserítve a rósz társaságtól megrontva, sokszor teljesen elvadulva nőnek fel, minden lelki vezetés nélkül. Mit várhatni az ilyen nemzedéktől?

Lehet-e csodálni, ha az ilyenek a társadalomnak, a mely őket annyira elhanyagolta ellenségei lesznek? Lebet-e ezek további elhanyagolásával az iparos osztály emelkedését, becsülésben való emelkedését várni?

E gondolatok egyesitettek több fővárosi polgárt ink az iparostársak testi-lelki gondozása czéljából a kath. tanonczokat védő egyesületet alapították. Ennek a czélja elérésére alkalmas gyülekező helyeket akarnak szervezni, a hol az inasok szabad idejökben lelkes tanférfiak gondos vezetése és folytonos felügyelete mellett vallásoktatásban részesüljenek és egyéb az iparos embernek szükséges és hasznos ismeretekre tanitassanak, valamint ifjn korukhoz mórt és testre és lélekre egyaránt üdvös szórakozással legyenek elfoglalva. Ez némileg ellensúlyozná a káros befolyást, a mely

alatt talán hétköznap állanak, megakadályozná szabad idejök czéltalan eltöltését és egyszersmind távol tartaná őket a nem nekik való helyektől és sokszor tisztességtelen szórakozásoktól. Továbbá a gyülekező helyekkel kapcsolatban ifjúsági könyvtárakat akarnak lótesiteni. Végre anyagi eszközeik szaporodtával menházakat is alapitani, hol azok az iparos és kereskedő-ifjak kik gazdáiknál a műhelyekben vagy gyárakban lakáshiány miatt szállást és élelmet nem kaphatnak, egészen ingyen avagy igen olcsón teljes ellátást nyerhetnek.

Az egyesület, melynek alapszabályait a nmélt. m. kir. belügyminister f. é. márcz. 22-én helybenhagyta a máj. 17-én tartott első közgyűlésén gróf Szapáry László országgyűlési képviselőt világi, Vezinger Károly apátot pedig egyházi elnökké választotta. Alelnököknek továbbá megválasztották: Iíanótz István min. titkárt és Peringer Ferencz iparost; titkárnak : Pokoray Emanuel bittaaárt, jegyzőnek: Turcsányi Dezső fővárosi tanárt, pénztárosnak: Dr. Herald Ferencz főgim- nazinmi tanárt.

A hölgybizottság tagjai a következő urhölgyek lettek:

Bolgár Ferenczné, Éberling Józsefné, Forgó Istvánná, Gerlóczy Károlyné, Gfkyczy Ida, gr. Győri Teréz, Herald Ferenczné, Hegyessy Zsófia. Hirsch Istvánná, Hoffmann Józsefné, gr. Hunyady Lászlónó, Jankovich Jánosné, gr. Károlyi Sándorné, Láng Györgyné, Muskcvich Károlyné, őrgróf Pallavicini Edóné, Perthl Gézáné,

A „BUDA ős VIDÉKE“ TÁRCZÁJA.

Az utolsó budai basa.

Történeti elbeszélés Jókai Mórtól.

Vedd fontolóra, magyar nemzet, e történetet, mit előtted most leírok.

Sokat vétettél önmagad ellen, sokat bűnhődtél önmagad miatt.

Kerested a veszedelmet és megtaláltad; elhajítottad magadtól a jó szerencsét és nem találtad meg többet.

Terhedre volt a nagy hatalom, a mit Mátyás király hagyott rád, alig vártad, hogy azt apró darabokra feloszthasd ; sok embernek jusson belőle ; senkié se legyen.

Mikor végveszedelmedre esküdt ellenség jött határodra, akkor belháborut csináltál magadnak, abban vérzettéi el.

Mikor eljött rád a válság napja, nem voltál rá készen; álmodból riaszta fel a jajszó. Egy hatalmas nemzet, mint te, egy maroknyi haddal jelent meg felkészült ellensége előtt; az v ■ elveszett, elhullott. Dicsőség legyen szo- ®'u sírjaikon! A kik túlélték őket, irigyel- Nk tőlük a halál nyugodalmát.

A szabad magyar barbár parancsszónak it engedelmeskedni; adott harácsot számlálásán pénzben, csókolta kezét-lábát nagy urak szolgáinak, nagyságos urnák bivta, a ki ráütött.

Várait látta egyenkint ellenség kezére jutni, látta megjelenni tornyain a félholdakat, tanult törökül, tatárul, hogy megértsék, ha panaszolnia kell

Szép nagy országát elosztották két darabra ; egyik tartozott a római birodalomhoz, másik ozmán tartomány volt, a szép ősi czi- mer, a négy ezüst folyóval kétfelé vala re- pesztve: egyik folyó ide szakadt, a másik amoda ; a magyarnak csak a köztük levő véres mező maradt.

Erős, hatalmas ellenség tette nyakára vaslábát, a kiket ő megragad, három kézzel ragadja meg!“ (értve európai, ázsiai és afrikai hadait). Es minden egyes keze erősebb volt, mintsem kiszabadíthassa belőle magát egy lánczra fűzött rab.

És ime a három kezű óriás most kór- ágyon fekszik: beteg embert csináltak belőle az idők, végtagjait bántják gonosz gyuladások, egy-egy gyógyithatlan részt el-elvágnak belőle bölcs orvosai s tanácsot tartanak élete fölött s vitatkoznak — hátralevő napjainak számán.

Te pedig, magyar nemzet, élsz, és lélekben, gondolatban egészebb vagy, mint valaha voltál.

Haladsz csendesen, de biztos nyomon ; —

megszűntél önmagadat gyűlölni s ez nagy nyereség ; — tanultál hódítani erősebb fegyverekkel, mint vas és tűz; — még azok is, a kik szeretni nem akarnak, tudnak becsülni.

Emeld fel szivedet.

Múltad volt olyan, a milyet megérdemeltél s jövendőd lesz olyan, a milyet megérdemelsz.

Nézz bele a történetnek e lapjaiba s gondold meg azután: mi voltál? mi vagy? s mi légy ?

*

* *

Ezerhatszáznyolczvanöt tavaszán épen száznegyvennégy éve volt annak, hogy Magyarhon fővárosát, Budát, Szulejman császár elfoghlta. Azóta hat ostromot kiállt, nyolczvan ozmán helytartó nevével ismerkedett meg s azon dicsőségben részesült, hogy a török történetírók által az ozmán birodalom városai között rang szerint tizediknek irassék. (Három első volt a bárom szultáni székhely : Sztambul, Drinápoly és Brussa; azután a bárom szent város: Mekka, Medina és Jeruzsálem, azután Kairó, a hason- lithatlan; majd Damaskus, a paradicsomként illatozó; Bagdad, az üdv hazája; ez után következett Buda: az izlam védbástyája Európában, az ozmán birodalom zárja és kulcsa.)

A város külső alakja is inkább ' azt mutatja, hogy ez a török birodalom végvára, mint azt, hogy Magyarország egykori fővárosa-