Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-22 / 3. szám

Budapest 1893. (5.)

nem is fél, hogy gorombaságaiért párbajra hívják ? íme, egy jó iskola a poros vérmező, a mit a szülök, tanítók és tanárok nem tudtak véghez vinni, az sikerül itt egy káplárnak, kitörik a nyakát a societé-fiúuak és faragnak belőle egv derék, becsületes, valóban nobilisán gondolkozásu embert:

A nap lenyugszik, ködös fátyol ereszkedik le a vérmezőre s a városmajor-utcza kilöveli a nyaralók seregét generis feminici és itt a pillanat, a melyben megmutathatjuk a vérmezőt, mint a várostól messze-messze fekvő idyllikus vidéket; a svábhegyi nyaralók teljes pánczélos felszerelésben, keztyükben élvezik a zephyr szárnyán a szomszéd kertből átlebegő gulyásszagot, a vérmező körül nyaralók inkább elfelejtenek otthon néhány ruhadarabot, hol felülről, hol alulról, a hogy épen megesik; a nemzet jövője pedig szeretetreméltó őszinteséggel demonstrálja testi szépségeit és fogyatkozásait és ezen ártatlan természetiesség csordákban vándorol egészen az alagutig terjesztvén az eszmét a fesztelen normális emberről. De sötét lett, felvillannak a lég8zeszlámpák és a petroleummécsek. Hát ilyen is van nálatok, kérdezte egy bonyhádi polgár? Hogyne atyafi, de segit rajta a város már 25 év óta: majd lesz a vérmező keleti oldalának az Attila utczával egyetemben légszeszvilágitása, mert berendezik most a villamos világítást, a megmaradt légszeszkészletet pedig ide fuvaroztatják és lesz nálunk is világítás, külömb, mint akár Hidegkuton.

Körülvezettem egy városatyát, megmutatván neki az egyptomi tájképét, közepén egy rengeteg legsötétebb afrikadarabot, hátul balra egy sor légszeszlámpa, elől egy fényesen csillogó \ilág folyamot, jobbra egy eltörpült fasor mögött nehány sötét barna megmagyarázhatatlan fényfolt félét. Balra a hol az egy sor légszeszlámpa világit, kevesen laknak; elől, a hol a fényáradat vakít, nem lakik senki; jobbra a néhány megmagyarázhatatlan folt mögött lakik a már említett hivatalnokok varrónők, stb, tömege, igaz egy városatya sem. Kedves barátom és városatya, kinek a séta a bővebb vacsora után jói esett rázta fejét megbotránkozásában és megígérte, hogy majd segit a dolgon. Vártam, nem történt semmi, belenyugodtam, mert beláttam, hogy mint messzélátó majdnem külföldit, (Ráczváros a tevékenysége színhelye) nem igen érdekli a dolog. De van közelebb egy városatya, ámbár az is vagy száz lépésnyi távolban lakik a vérmezőtől. Meg is szólítottam, de bizony annak nem kellett a jobb világítás; először. mert este 8 óra után még nem látta Buda tájképét s ha ki kell mennie, akkor lólábon megy, másodszor vállaira egy ház tulajdona nehezedik, mely tulajdonság a légszesz bevezetése esetén bizonyos kiadásokkal lenne összekötve (különben is meg van elégedve a múlt idők dicsőségének fényével), felsültem másodszor*.

De el nem csüggedtem, van nekem egy még kedvesebb barátom és városatya, a kinek a bizonyos néhány megmagyarázhatatlan folt félét, melyek beható kutatás eredményeként, mint világítás terjesztésére hivatott, Budapest fő- és székváros petróleumlámpái bontakoztak ki résztvevő szivére fektettem orvoslást kérve. Belátta ügyem igazságosságát, baráti feláldozással egyesítette panaszos felkiáltásaimmal saját megrovó ítéletét a samarkundi állapot fölött, de „barátom“ — mondta — „nem lehet követelni a légszeszvilágitást ott a hol magánfelek nincsenek mint fogyasztók.“ Vége volt reményemnek, mert a vérmező keleti oldalán bizony olyan nincs. Most csak sajnálom az újonnan nyitott Pauler-utcza lakóit uj drága házaikkal; ezek se kapnak légszeszvilágitást, mert se korcsma, se bolt, se casino, bent pedig a nyolcz uj ház kellő megvilágítására legalább hét légszeszlámpa kellene ! Szegény Pauler-utcza ! Hát ott a hol senki snm lakik, mért van olyan pazar fény ? „Először ott lesz egy második egyetem, a katonai akadémia, egy dugófurógép-gyár és másodszor barátom tudod, hogy a krisztina- záros közlekedési igényeinek kielégítése végtére tetté vált és vasutat kaptunk“. Ez jár minden nap — éjjel — és szállít árukat Ó-Budáról Kelenföldre, de a gépészen és fűtőn kívül személyeket nem tűr, kell tehát világosság, hogy Htját esetleg el ne téveszsze a kékgolyó-utczába,

B U 1) A és VI D E KE Januárius 22

felébresztve Dr. Schwurtzer vagy lovag Fáik Zsigmond urakat.*)

Előnyös ezen clair-obscur köröskörül és ez a legfeketébb sötétség közepén több fajta ember üzelmeinek, de nem előnyös az erkölcs, a biztonság részére. Jótékony a sötét fátyol, hogy betakarja a hajléktalanok menedékhelyét, mely 1500 év előtt a Tisza partján mint Attila palotája megfelelhetett a vándorkirály igényeinek, de itt, Budapest fő- és székváros büszke boule- vardjai egyikének sarkán nincs helyén és szépség tekintetében méltón csak a szomszédos üres telekkel versenyezhet, mely a középkor romjait és a vadon buja növényzetet oly sikeres módon varázsolja elő a bámuló szemnek, egyszersmind rendőrmentes lebujt teremtvén a később a vérmezőn és annak környékén szerencsét próbáló szárny tálán éjjeli madaraknak. — Nem ritka eset, hogy egy erőteljes, szakál- los férfialak egyszer csak előbukkan ezen díszhelyen és kenyérért rimánkodik, többnyire asz- szonyoknak vagy fiatal embereknek, és tanácsos bizony egy-két p'czulát nem sajnálni, mert tetszik tudni, a rendnek éber szeme egy oldalon 700 lépés, a másikon 1000 lépés távolságban virraszt, bátor birtokosa pedig, ha nem épen süket és valamit hallott is, helyét szabály- szerint el nem hagyhatja, különben is fontosabb feladatának ismervén a cselédeket a szatócshoz és vissza kisérni.

Vannak szakálnélkiili koldusok is, fiatalok és vének, a kik nem csak kérnek és vesznek, hanem megfordítva is; hagyjuk őket eltűnni a sötétségben, mert ezen a réten a szénában úgyse tesznek kárt és igen nehéz volna megállapítani a polgári vagy katonai illetékességet.

Ilyen a mi vérmezőnk nappal és éjjel, nekünk sok drága mulatságot pótol; pótolja az utazásokat, mert vau nálunk város és falu, régi és uj ; üdvös izgatottságban tart minket, mert van félelmetes sötétség, rom, gyanús koldus. És sok fiatal embert óv meg attól, hogy köny- nyelmüen és komoly megfontolás nélkül ugor- jék a házasság örvényébe, mert a ki reggel hivatalba vagy más kenyér utá% az ajlanthus fasor hús árnyékában haladván, az ott kedélyesen társalgók eleven barnássárga s sárgásbarna barchette-szoknyáinak sokaságát látja — az kétségbe esik a szép jövője felett, egv illusió- val szegényebb s in functo családi boldogság eszi meg a tízórai sóskiflit, de gazdagabb egy elhatározással s egy, azon sóhajtással tér este haza ugyanazon fasoron, ugyanazon barchette- szoknyák sokaságán keresztül: »Istenem, minek is néz „igy“ ki az „örök nőiesség“ ? ! Baj, hogy szürke minden theoria, de borzasztó, hogy a valót egy barna barchette alkotja!

Felhívás előfizetésre.

„BUDA és VIDÉKE“ czimen nclitottuk lapunkat Buda és vidéke érdekeinek védelmére. Programmunk lapunk élén olvasható. Biztosan hisszük azt, hogy a közönség fel fogja ismerni, hogy közlönyünkre szükség van, hiszen nem magunkért, ^ hanem a közczélért léptünk sorompóba.

Kérjük Buda és Vidékének részvételét. Lapunk előfizetési ára:

Egy évre 6 frt.

Eélévre 3 frt.

Évnegyedre 1 frt 50 kr.

Előfizetni lehet a kiadóhivatalban Budapest, I. kér. Krisztina-utcza 14-ik szám.

Gyűjtőknek minden 10 példányra egy tisztelet példány jár.

Minden Budát és vidékét érdeklő

*) Megfogtuk a szellemes czikkirót, a ki u. 1. éjjel nem igen járkál a vérmező környékén, külömben tudná, hogy a mikor a naptárban holdölte van a légszeszlángokat már éjfélkor eloltják — és ekkor bizony a mozdony a kékgolyó-utczába is eltévedhetne — ha besötétült az ég. — A szerkesztő.

közleményt szivesen veszünk. Tudósításokat péntek reggelig kérünk beküldeni,

Kérjük barátainkat a lap terjesztésére.

Mutatvány-számokkal szivesen szolgál a kiadóhivatal.

F a r 8 a 11 g.

A „Budai Dalárda44 1893. február 4-én a Fáczán helyiségben tartandó farsangi dalestélyének programmja. Pontban S órakor gyülekezés a teremben. — Mily váratlan nagyszerű meglepedés!! — A terem a „Mennyei birodalom“ székvárosának legelőkelőbb, a legfényesebben díszített és kivilágított utczájává van átvarázsolva. Ezernyi lampionok, lobogók, legyezők ékitik azt. A Va9-ig már egybegyült díszts, jelmezes közönség az előre nem sejtett fénytől kápráztatva, bámulatának általános „Ali“ kiáltással ad hangos kifejezést, mire az Európából hangversenyezni érkezett 6. sz. gyalogezred teljes zenekara, élén derék karmestere Philipp Ferencz úr, rákezd a szebbnél szebb nótákra. E közben a bájos hölgykoszorú, mely legnagyobb részt mint ál-chinézernők jelent meg, helyet foglal a legott berendezett parketten s 9 órakor kezdetét veszi a tiszteletükre tartandó „Théátre páré“. Előadásra kerül a világhírű „Pa-Lö- Tschin-Ta“ színi társulat által Sel-Sei igazgató vezetése alatt egy eredeti „hinai operetté, melyet a sok évig nálunk időzött Hop-Pe úr, chinai főkonsul szívességből külön a mai estélyre magyar nyelre fordított. Pál és Virginia operette egy felvonásban. Személyek: Lőcs, nyárspolgár, Ujhold F. úr. Virginia, unokahuga, Hennefeld kisasszony. Pál, unokaöcscse, zon- goraművészjelölt, Kronstein F. úr. Báró Rigó, Schmidt G. úr. Czinege, borbély princzipális, Kiss L. ur. Bohócz, álarczos, Sternád R. úr. Pierrot, álarczos Wichmann E. úr. Dutyi és Muki, rendőrök, Zeiiler S. úr és Bagonyi L. úr. Borbély segédek, álarczosok, zsandárok. Idő; mindig. — Hely: mindenütt. Mint már több alkalommal, úgy most is az ezen előadásra kibérelt vasúti vonat elkésve érkezvén, vele a „mennyei birodalom“ura is lekésett. Ez okból a „Császár“ és „Császárné“ bevonulása fényes kíséretével az előadás után fog végbe menni az egész chinai nép rettenetes örömrivalgása közepette. Erre a felséges uralkodó pár tiszteletére szerenádot tart a pekingi dalárda, melynek egyes számai oly féktelen kedvbe hozza a tengernyi népet, mintha ötezer ördög“ járná a csárdást, melynek hallatára megkezdik a tánczot és folytatják „kivilágos kivirradtig.“ — Hennefeld kisasszony szivessághől működik közre. A zongorát Chmel F. czég szivessághől engedi át.

A „budapesti fodrászsegédek önképző köre“ vigalmi bizottsága az önképző kér javára, az 1893. évi január hó 22-ik napján, (vasárnap) este 7 órakor a budai „Corso“ szálloda nagytermében Lánczhid-utcza 12. szavalatokkal és büvészeti mutatványokkal egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez. A zenét a Balázs Pista és Fenka Pista nemzeti zenekara szolgál- J tatja. Személyjegy előre váltva 50 kr. este a pénztárnál 60 kr. Családjegy (1 ur 2 hölgy) előre váltva 1.2 ' este a pénztárnál 1.50. Jegyek az összes fodrászüzletekhen, úgy nem külömben a kör helyiségében kerepesi-ut 50. I. em. és este a pénztárnál kaphatók. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Nefáni felvilágosítások nyerhetők a rendező bizottság Lédájában ATI., kerepesi-ut 50. sz. I. em. 48. reggel 8-tól este 10-ig. A t. hölgyeket kérik minél egyszerűbb öltözékben megjelenni.

A budapesti II. kér. népkönyvtár egyesület, melynek működését méltatni még lesz alkalmunk, könyvtára javára márczius hó 4-én hangversenynyel egybekötött táncz- mulatságot rendez a „Fáczán“ termében. A siker biztosításán széles körű s részben hölgyekből is álló rendezőség buzgólkodik. Ez estély, mely a fiatal egyesületnek kezdeményezése, a budai mulatságok rendes sorozatának újabb pontja lesz, hol a tánczkedvelő fiatalság adhat egymásnak találkát.