Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-22 / 3. szám

Budapest 1893. (5.) nem is fél, hogy gorombaságaiért párbajra hívják ? íme, egy jó iskola a poros vérmező, a mit a szülök, tanítók és tanárok nem tudtak véghez vinni, az sikerül itt egy káplárnak, ki­törik a nyakát a societé-fiúuak és faragnak belőle egv derék, becsületes, valóban nobilisán gondolkozásu embert: A nap lenyugszik, ködös fátyol ereszkedik le a vérmezőre s a városmajor-utcza kilöveli a nyaralók seregét generis feminici és itt a pilla­nat, a melyben megmutathatjuk a vérmezőt, mint a várostól messze-messze fekvő idyllikus vidéket; a svábhegyi nyaralók teljes pánczélos felszerelésben, keztyükben élvezik a zephyr szár­nyán a szomszéd kertből átlebegő gulyásszagot, a vérmező körül nyaralók inkább elfelejtenek otthon néhány ruhadarabot, hol felülről, hol alulról, a hogy épen megesik; a nemzet jövője pedig szeretetreméltó őszinteséggel demonstrálja testi szépségeit és fogyatkozásait és ezen ártat­lan természetiesség csordákban vándorol egészen az alagutig terjesztvén az eszmét a fesztelen normális emberről. De sötét lett, felvillannak a lég8zeszlámpák és a petroleummécsek. Hát ilyen is van nálatok, kérdezte egy bonyhádi polgár? Hogyne atyafi, de segit rajta a város már 25 év óta: majd lesz a vérmező keleti oldalának az Attila utczával egyetemben légszeszvilágitása, mert berendezik most a villamos világítást, a megmaradt légszeszkészletet pedig ide fuvaroz­tatják és lesz nálunk is világítás, külömb, mint akár Hidegkuton. Körülvezettem egy városatyát, megmutat­ván neki az egyptomi tájképét, közepén egy rengeteg legsötétebb afrikadarabot, hátul balra egy sor légszeszlámpa, elől egy fényesen csillogó \ilág folyamot, jobbra egy eltörpült fasor mö­gött nehány sötét barna megmagyarázhatatlan fényfolt félét. Balra a hol az egy sor légszesz­lámpa világit, kevesen laknak; elől, a hol a fényáradat vakít, nem lakik senki; jobbra a néhány megmagyarázhatatlan folt mögött lakik a már említett hivatalnokok varrónők, stb, tö­mege, igaz egy városatya sem. Kedves barátom és városatya, kinek a séta a bővebb vacsora után jói esett rázta fejét megbotránkozásában és megígérte, hogy majd segit a dolgon. Vár­tam, nem történt semmi, belenyugodtam, mert beláttam, hogy mint messzélátó majdnem kül­földit, (Ráczváros a tevékenysége színhelye) nem igen érdekli a dolog. De van közelebb egy vá­rosatya, ámbár az is vagy száz lépésnyi távol­ban lakik a vérmezőtől. Meg is szólítottam, de bizony annak nem kellett a jobb világítás; elő­ször. mert este 8 óra után még nem látta Buda tájképét s ha ki kell mennie, akkor lólábon megy, másodszor vállaira egy ház tulajdona nehezedik, mely tulajdonság a légszesz beveze­tése esetén bizonyos kiadásokkal lenne össze­kötve (különben is meg van elégedve a múlt idők dicsőségének fényével), felsültem másodszor*. De el nem csüggedtem, van nekem egy még kedvesebb barátom és városatya, a kinek a bizonyos néhány megmagyarázhatatlan folt félét, melyek beható kutatás eredményeként, mint világítás terjesztésére hivatott, Budapest fő- és székváros petróleumlámpái bontakoztak ki résztvevő szivére fektettem orvoslást kérve. Belátta ügyem igazságosságát, baráti feláldo­zással egyesítette panaszos felkiáltásaimmal sa­ját megrovó ítéletét a samarkundi állapot fölött, de „barátom“ — mondta — „nem lehet köve­telni a légszeszvilágitást ott a hol magánfelek nincsenek mint fogyasztók.“ Vége volt remé­nyemnek, mert a vérmező keleti oldalán bizony olyan nincs. Most csak sajnálom az újonnan nyitott Pauler-utcza lakóit uj drága házaikkal; ezek se kapnak légszeszvilágitást, mert se korcsma, se bolt, se casino, bent pedig a nyolcz uj ház kellő megvilágítására legalább hét lég­szeszlámpa kellene ! Szegény Pauler-utcza ! Hát ott a hol senki snm lakik, mért van olyan pa­zar fény ? „Először ott lesz egy második egye­tem, a katonai akadémia, egy dugófurógép-gyár és másodszor barátom tudod, hogy a krisztina- záros közlekedési igényeinek kielégítése végtére tetté vált és vasutat kaptunk“. Ez jár minden nap — éjjel — és szállít árukat Ó-Budáról Kelenföldre, de a gépészen és fűtőn kívül sze­mélyeket nem tűr, kell tehát világosság, hogy Htját esetleg el ne téveszsze a kékgolyó-utczába, B U 1) A és VI D E KE Januárius 22 felébresztve Dr. Schwurtzer vagy lovag Fáik Zsigmond urakat.*) Előnyös ezen clair-obscur köröskörül és ez a legfeketébb sötétség közepén több fajta em­ber üzelmeinek, de nem előnyös az erkölcs, a biztonság részére. Jótékony a sötét fátyol, hogy betakarja a hajléktalanok menedékhelyét, mely 1500 év előtt a Tisza partján mint Attila palo­tája megfelelhetett a vándorkirály igényeinek, de itt, Budapest fő- és székváros büszke boule- vardjai egyikének sarkán nincs helyén és szép­ség tekintetében méltón csak a szomszédos üres telekkel versenyezhet, mely a középkor rom­jait és a vadon buja növényzetet oly sikeres módon varázsolja elő a bámuló szemnek, egy­szersmind rendőrmentes lebujt teremtvén a később a vérmezőn és annak környékén sze­rencsét próbáló szárny tálán éjjeli madaraknak. — Nem ritka eset, hogy egy erőteljes, szakál- los férfialak egyszer csak előbukkan ezen dísz­helyen és kenyérért rimánkodik, többnyire asz- szonyoknak vagy fiatal embereknek, és taná­csos bizony egy-két p'czulát nem sajnálni, mert tetszik tudni, a rendnek éber szeme egy olda­lon 700 lépés, a másikon 1000 lépés távolság­ban virraszt, bátor birtokosa pedig, ha nem épen süket és valamit hallott is, helyét szabály- szerint el nem hagyhatja, különben is fonto­sabb feladatának ismervén a cselédeket a sza­tócshoz és vissza kisérni. Vannak szakálnélkiili koldusok is, fiata­lok és vének, a kik nem csak kérnek és vesz­nek, hanem megfordítva is; hagyjuk őket el­tűnni a sötétségben, mert ezen a réten a széná­ban úgyse tesznek kárt és igen nehéz volna megállapítani a polgári vagy katonai illetékes­séget. Ilyen a mi vérmezőnk nappal és éjjel, nekünk sok drága mulatságot pótol; pótolja az utazásokat, mert vau nálunk város és falu, régi és uj ; üdvös izgatottságban tart minket, mert van félelmetes sötétség, rom, gyanús kol­dus. És sok fiatal embert óv meg attól, hogy köny- nyelmüen és komoly megfontolás nélkül ugor- jék a házasság örvényébe, mert a ki reggel hivatalba vagy más kenyér utá% az ajlanthus fasor hús árnyékában haladván, az ott kedélye­sen társalgók eleven barnássárga s sárgásbarna barchette-szoknyáinak sokaságát látja — az kétségbe esik a szép jövője felett, egv illusió- val szegényebb s in functo családi boldogság eszi meg a tízórai sóskiflit, de gazdagabb egy elhatározással s egy, azon sóhajtással tér este haza ugyanazon fasoron, ugyanazon barchette- szoknyák sokaságán keresztül: »Istenem, minek is néz „igy“ ki az „örök nőiesség“ ? ! Baj, hogy szürke minden theoria, de borzasztó, hogy a valót egy barna barchette alkotja! Felhívás előfizetésre. „BUDA és VIDÉKE“ czimen nclitottuk lapunkat Buda és vidéke ér­dekeinek védelmére. Programmunk lapunk élén olvasható. Biztosan hisszük azt, hogy a közönség fel fogja ismerni, hogy közlönyünkre szükség van, hiszen nem magunkért, ^ hanem a közczélért léptünk sorompóba. Kérjük Buda és Vidékének részvé­telét. Lapunk előfizetési ára: Egy évre 6 frt. Eélévre 3 frt. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Előfizetni lehet a kiadóhivatalban Budapest, I. kér. Krisztina-utcza 14-ik szám. Gyűjtőknek minden 10 példányra egy tisztelet példány jár. Minden Budát és vidékét érdeklő *) Megfogtuk a szellemes czikkirót, a ki u. 1. éjjel nem igen járkál a vérmező környékén, külömben tudná, hogy a mikor a naptárban holdölte van a légszeszlángokat már éjfélkor eloltják — és ekkor bizony a mozdony a kékgolyó-utczába is eltévedhetne — ha besötétült az ég. — A szerkesztő. közleményt szivesen veszünk. Tudósítá­sokat péntek reggelig kérünk beküldeni, Kérjük barátainkat a lap ter­jesztésére. Mutatvány-számokkal szivesen szolgál a kiadóhivatal. F a r 8 a 11 g. A „Budai Dalárda44 1893. február 4-én a Fáczán helyiségben tartandó farsangi dalestélyének programmja. Pontban S órakor gyülekezés a teremben. — Mily váratlan nagy­szerű meglepedés!! — A terem a „Mennyei birodalom“ székvárosának legelőkelőbb, a leg­fényesebben díszített és kivilágított utczájává van átvarázsolva. Ezernyi lampionok, lobogók, legyezők ékitik azt. A Va9-ig már egybegyült díszts, jelmezes közönség az előre nem sejtett fénytől kápráztatva, bámulatának általános „Ali“ kiáltással ad hangos kifejezést, mire az Európá­ból hangversenyezni érkezett 6. sz. gyalogezred teljes zenekara, élén derék karmestere Philipp Ferencz úr, rákezd a szebbnél szebb nótákra. E közben a bájos hölgykoszorú, mely legnagyobb részt mint ál-chinézernők jelent meg, helyet foglal a legott berendezett parketten s 9 órakor kezdetét veszi a tiszteletükre tartandó „Théátre páré“. Előadásra kerül a világhírű „Pa-Lö- Tschin-Ta“ színi társulat által Sel-Sei igazgató vezetése alatt egy eredeti „hinai operetté, me­lyet a sok évig nálunk időzött Hop-Pe úr, chinai főkonsul szívességből külön a mai estélyre magyar nyelre fordított. Pál és Virginia operette egy felvonásban. Személyek: Lőcs, nyárspolgár, Ujhold F. úr. Virginia, unokahuga, Hennefeld kisasszony. Pál, unokaöcscse, zon- goraművészjelölt, Kronstein F. úr. Báró Rigó, Schmidt G. úr. Czinege, borbély princzipális, Kiss L. ur. Bohócz, álarczos, Sternád R. úr. Pierrot, álarczos Wichmann E. úr. Dutyi és Muki, rendőrök, Zeiiler S. úr és Bagonyi L. úr. Borbély segédek, álarczosok, zsandárok. Idő; mindig. — Hely: mindenütt. Mint már több alkalommal, úgy most is az ezen előadásra ki­bérelt vasúti vonat elkésve érkezvén, vele a „mennyei birodalom“ura is lekésett. Ez okból a „Császár“ és „Császárné“ bevonulása fényes kíséretével az előadás után fog végbe menni az egész chinai nép rettenetes örömrivalgása közepette. Erre a felséges uralkodó pár tiszte­letére szerenádot tart a pekingi dalárda, mely­nek egyes számai oly féktelen kedvbe hozza a tengernyi népet, mintha ötezer ördög“ járná a csárdást, melynek hallatára megkezdik a tánczot és folytatják „kivilágos kivirradtig.“ — Henne­feld kisasszony szivessághől működik közre. A zongorát Chmel F. czég szivessághől engedi át. A „budapesti fodrászsegédek ön­képző köre“ vigalmi bizottsága az önképző kér javára, az 1893. évi január hó 22-ik napján, (vasárnap) este 7 órakor a budai „Corso“ szál­loda nagytermében Lánczhid-utcza 12. szavala­tokkal és büvészeti mutatványokkal egybekötött zártkörű tánczestélyt rendez. A zenét a Balázs Pista és Fenka Pista nemzeti zenekara szolgál- J tatja. Személyjegy előre váltva 50 kr. este a pénztárnál 60 kr. Családjegy (1 ur 2 hölgy) előre váltva 1.2 ' este a pénztárnál 1.50. Jegyek az összes fodrászüzletekhen, úgy nem külömben a kör helyiségében kerepesi-ut 50. I. em. és este a pénztárnál kaphatók. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztat­nak. Nefáni felvilágosítások nyerhetők a ren­dező bizottság Lédájában ATI., kerepesi-ut 50. sz. I. em. 48. reggel 8-tól este 10-ig. A t. höl­gyeket kérik minél egyszerűbb öltözékben meg­jelenni. A budapesti II. kér. népkönyv­tár egyesület, melynek működését méltatni még lesz alkalmunk, könyvtára javára márczius hó 4-én hangversenynyel egybekötött táncz- mulatságot rendez a „Fáczán“ termében. A siker biztosításán széles körű s részben hölgyek­ből is álló rendezőség buzgólkodik. Ez estély, mely a fiatal egyesületnek kezdeményezése, a budai mulatságok rendes sorozatának újabb pontja lesz, hol a tánczkedvelő fiatalság adhat egymásnak találkát.

Next

/
Thumbnails
Contents