Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-06-11 / 23. szám
Budapest 1893. f3.) BUDA és VIDÉKE Junius 11. mutatkozott, mit a legérezhetőbb, mert jólétüket érintő viszonyaikban megtámadott adófizetők úgy véltek leghathatósabban elérhetőnek, ha pártfogást Méltóságod körültekintő és a polgársággal szemben mindig előzékenynek mutatkozó személyében keresnek. Ez a czél vezette a fő- és székváros több kereskedelmi és iparos-testületének képviselőit a nagymélt. m. kir. Pénzügyminiszter ur elé és bogy a panaszttevők sikert értek el, ez a körülmény buzditott fel minket is arra, hogy mint Budapest Dunajobbparti érdekelt polgárságának képviselői feltárjuk Méltóságod, mint a székes fővárosi adófelügyelőség köztiszteletben álló főnöke előtt azon okokat is, melyek méltányos figyelembe vétele jogos igényeink respektálását képezné és a mely okok kétszeresen szükségessé teszik az adókivetéssel megbízott közegek körültekintését. S bár a kérelmezők előterjesztésére adott miniszteri válasz alkalmas arra, hogy abban megnyugvást találjunk, mindazáltal nem tartottuk feleslegesnek Méltóságod előtt megjelenni, mert a magas kormány előtt is ismeretes budai viszonyok külön méltánylást, enyhébb bírálást igényelnek. Ez volt a czél, mely a székes főváros Dunajobbparti városrészén lakó polgárságot mai napon tartott értekezletén eljárásának mikéntjében vezérelte, 6Z volt az ok, mely miatt az értekezlet megbízásából Méltóságod elé járultunk és bízvást remélvén azt, hogy kegyes gyámolitást találandunk, legyen szabad azon különleges, egyedül reánk, jobbpartiakra nehezedő kedvezőtlan viszonyok és körülmények felsorolásába bocsátkoznunk, melyek indokolttá fogják tenni Méltóságod előtt is azon általános mozgalom jogosultságát, mely által a budai városrészek polgársága viszonyainak különös méltánylását óhajtjuk elérni. Az ipar, a kereskedelem viszonyaiban az utolsó kivetést követő 3 év alatt javulás nem állott be, az ma is úgy pang, mint már néhány év óta eddig is, és ha a nagymélt. m. kir. Pénzügyminiszter úr előtt a múlt bét folyamán megjelent és a balparti érdekköröket képviselő küldöttség e körülményre mint latba vetendő közgazdasági miseriára mutatott, úgy joggal hozhatjuk fel mi is, hogy a székes főváros Dunajobbparti városrészeiben az iparosok és kereskedők kedvezőtlen anyagi körülmények közt élnek és pedig annyival is inkább, mert a fővárosi törvényhatóságnak mostoha gondoskodása folytán az olcsó közlekedési eszközöket, a járható közutakat is nélkülözzük. Az e téren tapasztalható visszamaradás, a viszonyok kedvezőtlen állásának a budai társadalmat és anyagi jólét veszélyeztető jellege, a Dunajobbparti polgárság legszélesebb köreiben is azon öntudatot keltette fel, hogy javulás, a viszonyok jobbra- fordulása csak a magas kormány, a fő- és székvárosi törvényhatóság és társadalom együttes működése által érhető el, minek folytán a budapesti polgári lövészegyesület által kezdeményezett azon nagyszabású mozgalom létesült, mely a budai polgárság összes érdekcsoportjait és irányzó tényezőit is felölelvén, működését Méltóságod előtt is bizonyára ismert módon máris megkezdette. E körülmény pedig nem lehet mellékes, de ellenkezőleg az itteni fölötte kedvezőtlen viszonyok egy fő indító oka, mert a nehéz és költséges beszerzés folytán drágább áruczikkek és ipartermékek fogyasztóit apasztja, az e városrészekben lakó termelők versenyképességét bénítja, az iparos és kereskedő osztályt fölöttébb érezhető módon károsítja annál is inkább, mert daczára a Dunajobbparti városrészek kitűnő hygienikus helyzetének, nagy akadályokat gördít az elé, hogy a balparti lakosság egy része itt telepedjék meg. Már az imént felsorolt okok is elégségesek volnának arra, hogy meghallgattatásunkat indokolják. S mindazonáltal ezek csak a kisebb bajok ! A szekes főváros félmillió lakossága körében felhalmozott óriási vagyon legnagyobb része a balparti városrészekre esik. A jobbpart fogyasztó közönsége körében a vagyonos osztály mondhatjuk, számba sem jön. Idegen forgalomról szólnunk sem lehet. És igy a jobbparti polgárság fogyasztó közönségét, kivált mióta a Buda vidéki szőllők elpusztulása folytán a for- galmat élénkítő vidéki fogyasztók kimaradtak ^„z egymást támogató iparos és kereskedő osz- ályon kívül csak a hivatalnokok képeznék. Eltekintve azonban attól, hogy éppen az utolsó három év alatt, — a mely időre pedig a fővárosi adófelügyelőség a viszonyok consolidá- lását gondolta — a jobbparton elhelyezett hivatalok nagy része a balpartra helyeztetett át, a hivatalnokok nagyobb része hivatalaikkal együtt Pestre költözött, az itt maradt, bár nem kicsiny rész hasonlóan a Budán lakó intelii- gencziához tartozó minden rangú és állású egyénhez vagy Pesten szerzi be legcsekélyebb szükségleteit is, vagy pedig a fogyasztási szövetkezetek karjaiba vetette magát és daczára annak, hogy ezen szövetkezetek székhelye a balparti városrészeken van és szükségleteiket az ottani nagykereskedőktől szerzik be, — tagjainak majdnem kétharmada a budai hivatalnokosztályból kerül ki. Ily szomorú viszonyok közt, annyi kedvezőtlen körülmény behatása alatt küzd léte fenntartásáért az a budai polgár, melyek össze- sége az államfenntartó elemet képezi. A székes főváros Dunajobbparti városrészeiben lakozó polgárság a haza érdekét mindenek fölé helyezi. Hazafias czélokért a legnagyobb áldozatokat meghozni kész, nemzeti és állami szükségletek kielégítéséhez örömmel járul filléreivel; nem is kér lehetetlent. De mert tudja hogy létszükségleteinek elvonása által ez állam alapépülete ing meg s mert látja, hogy a kereseti adó folytonos és aránytalan felcsigázása által a tönk szélére jut és igy drága magyar hazánkat fenyegeti a veszedelem, — felszólal a megtámadott jog és méltányosság érdekében és esdő szavát Méltóságod elé az iránt intézi, miszerint az adókivető közegeket oda utasítani méltóztassék, hogy javaslataiban a körültekintő méltáuyosság vezérelje ; a kivetés alapjául ue a legtöbb esetben megbizhatlan lakbért, hanem a jövedelemhozó iparág átlagos hozadékát, a tiszta hasznot vegye és figyelembe véve a felette kedvezőtlen közgazdasági miseriákat, nemcsak, hogy a mostani adófelemelését mellőzze, hanem lehetőleg arra igyekezzék, hogy a tényleges viszonyoknak megfelelőleg most is tulmagas adó leszállitassék. Alázattal kérjük kegyes gyámolitását Méltóságodnak alázatos szolgái Budapest, 1893. jun. 4-én. a székesfőváros I. II. és III. kér. érdekelt polgársága értekezletének megbízásából: Herman Gyula, Del Medico ÁgoBton, értekezleti jegyző. értekezleti elnök. T a b ó d y József adófelügyelő átvevén az emlékiratot, köszöni a polgárságnak beléje helyezett bizalmát, méltányolja az előadottakat és mindent megteendőnek Ígért, hogy a felsorolt körülményeket tekintve, a budaiak adója ne emeltessék. A badaiak megnyugtatására azt is felemlíti, hogy a jelen kivetésnél a tételek száma a balparton 4450-nel növekedett, mig a jobbár ton 260-n a 1 apadt, a mennyiben ezeket az I. osztályba soroztatta. Megígérte, hogy a lisztkereskedők és norinbergi áruk eladói adófelemelésben egyáltalában nem fognak részesülni, valamint belátta azon helytelen eljárást is, hogy az adókivető bizottságokban sokszor a felek adójának tárgyalásánál olyanok tanácsára és bemondására hallgatnak, kik az illető versenytársai. Ezután a kir. adófelügyelő még hosszasan és szívélyesen beszélt a küldöttség minden egyes tagjával és őket azzal bocsátotta el, hogy a polgárságnak felvilágosítással bármikor szívesen szolgál és örömmel veszi, ha ügyeik támogatásáért bizalommal fordulnak hozzá. S ezzel a II. kér. Polgári kör által a III. oszt. kereseti adó felemelése ellen indított mozgalom remélhetőleg számos budai polgár megelégedésére eredménydus befejezést nyert. A régi Budáról. Irta : dr. Baróti Bajos. (Folytatás.) Hasonló képet, mint Schweigger, fest Gerlach István a királyi palotáról. Gerlach 1573-ban Ungnad Dáviddal, Miksa és Rudolf királyok követével ment Konstantinápolyba és ez alkalommal ejtette útba Budát. „ Dicső, hatalmas épület lehetett, — Írja a királyi palotáról — szépen faragott külcsaruokokkal; belülről pedig folyosó Tan szép vörös márványból, magas oszlopokkal s hosszában két nagy terem, aranyozott menyezettel mindkettő. Az e’ső díszítményei csupa üstök lobogó tűz fölött s mellettük köuyv. Ezen terem márványajtaja fölött (tudni kell ugyanis, hogy a termek ablakai és valamennyi ajtajai márványból valók) olvasható e felírás: Magnanimum prin- cipem victoria sequitur 1484.1) A másik terem menyezetén csupa arany kígyó van farkaikkal szájaikban. E mellett más szép terem található s ajtaja fölött ezen írás: W 1 a- dislavi regis hoc est magúi ficum o p u s.s) A magyar királyok szépen kifaragva, de összetépett arczulatokkal, a tizenkét égi jegy és szép könyvtár szemlélhetők benne. Ebben az égi testek állása van lefestve, ily felírással: Cum Rex Matthias suscepit sceptra Bohemae Gentis, er at talis tuet da forma coeli.* 2 3) S ilyen szép terem még igen sok van, de mindnyáját nem nézhettük meg. Mind Gerlach, mind Schweigger Buda pusztulását Isten büntetésének vették. Az előbbi igy kiált fel: „Mindenki világosan láthatja itt az isteni fenyegetés valóságát. íme a legpompásabb épületek disznóólakká lettek, mert a törökök összetépik, összevagdalják a szép királyképeket, az ablakokat betapasztják sárral," agyaggal, a háztetőket lehányják és deszkákkal rekesztik el a bejárást.“ És Schweigger ekkép elmélkedik: „Ha ez történt ezzel a palotával és királyi székvárossal, ezzel az országgal, nem eshetik-e meg a mi hazánkon is idővel. Mert bűneink miatt mi is megérdemelnők, ha Isten igazságos haragjában és érdemünk szerint akarna bánni velünk.“ Megjegyzendő, hogy mindkét iró lutheránus pap volt. De nemcsak a királyi palota, hanem a város is nagyon szomorú képet nyújtott a török uralom idején. Schweigger szerette volna a várost megtekinteni, de egy-két fürdőn kívül alig láthatott valamit, mert a csőcselék mindenféle csúfságot követett el rajta és társain. Ép úgy jártak Sophiában, a hol a török gyerekek utánok szaladtak és hólapdákkal dobálták meg őket, folytonosan azt kiabálva, hogy „gyaur! gyaur!“ Gerlach e tekintetben szerencsésebb volt, ámbár a látvány, amely szemei elé tárult, midőn Buda utczáit bejárta, mélyen elszomorította őt. „Nagyon kell fájlalni — Írja — hogy ez a szép város, mely a fenálló kevés maradvány tanúsága szerint olyan pompás és dicső volt, hogy a gyönyörűséges Augsburg városa sem múlta felül, disznóóllá és kutva- rekeszszé vált. Mert a pompás épületeknek már csak külső falai vannak meg; a belső ronda és dísztelen. A gyönyörű erkélyek és ablakok vagy le vannak ronta vagy sárral betapasztva. A törökök itt is, valamint Pesten és Észtergomban semmit sem építenek, semmit sem hoznak helyre, ha valami roskadásnak indul.“ Mindössze két köházat talált a városban ; egyiket a vásártéren4) e verssel: Nemo confidat nimium secundis;5) a másikat egy templom mögött ily felírással: Sic transit gloria mund i.6) E két mondás egészen ráillett a törökkori Budára . . . Mint említettük : a törökök a mecseteken és fürdőkön kívül semmit sem építettek Budán. Mecsetekül is részben a régi keresztény templomokat használták, melyeket czéljaik szerint átalakítottak. Vallásuk szigorúan tiltván az istenség ábrázolását, első dolguk volt a keresztény templomokban levő képeket kidobni s a szobrokat megcsonkítani. A mai Dísztéren, körülbelül a honvédszobor helyén, a középkorban Szt.-György temploma állott s ennek egyik boltivében a vértanú szobra, A törökök a szent fejét kegyetlenül megrongálták s esztelen dü*) Azaz : »A nagylelkű fejedelem diadalt aratott 1484.« A Frigyes császár fölött kivívott győzelem emlékére készült. Mátyás ez évben foglalta el Bécs városát. 2) Lásd a megelőző czikket. 3) »Midőn Mátyás király a cseh királyi pálezát vette kezébe, a ragyogó ég formája ilyen vala.« 4) Vagy a Mátyás-templom előtti tér, vagy a mai Bécsikapu-tér. 5) Sänkise bízzék nagyon a szerencsében. G) így múlik el a világ dicsősége.
