Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-05-21 / 20. szám

Budapest, 1398. (10) BUDA es VIDÉKÉ. Május 2 I. A sziutén e csoportba tartozó mellszobrok, — s általában a töobi öntvények is — alabástrom gipszből öntvék, s igy eredeti sziuök hófehér, de kívánatra bronz vagy arany patinával, ele­fántcsont mázzal ellátva is állítható elő. A fennebbiekben elősorolt tárgyakon kivül vau még raktáron — a mi öntés es elárusitás tárgyát képezi, de az árjegyzékben felvéve nincs — 164 drb öntvény, mik az árjegyzék keltétől kezdve lettek mintázva, részint mint kész önt­vények többszörösitéshez beszerezve. Ezek két csoportba oszthatók. Az egyik csoport oly önt­vényeket tartalmaz, melyek további kiegészítő mintákul használhatók a különböző fokú rajz­oktatásnál. A második csoport oly öntvényeket tartalmaz, melyek a classica-philologiai és mü- történelmi oktatáshoz való szemléltető gyűjte­mény további kiegészítésére alkalmasak. Mind­ezek szintén megtekinthetők a gipszöntő mű­hely múzeumában. Rövid ismertetésem után a nemes czélokért küzdő intézményt olvasó közönségünk figyel­mébe ajánlva pár szóban még azt említem meg, hogy a megrendelések, s minden e szakba vágó ügy elintézése legczélszerübben a tauitéképezde igazgatósága utján (I. kér. győri tít 9 ) intéz­hető el. Budai színkör. Most e szezon átmeneti időben, midőn naponkint öt-hat külömböző színház veszi igénybe és foglalja le a fővárosnak színház kedvelő kö­zönségét, némi nyomait véljük észlelni annak, hogy bizony, igazat szólva Kívcsányi ur társu­lata hijáu van egy-két különösen népszínműi alakítóknak. „A londoni koldusok-“ ez. rémséges népdráma hétfői szinrehozataláu ugyan újabban ismét két meglepő drámai tehetseget tapasztaltunk P.-S z é p Olga (Smike) az árva flu és Berky Ferencz (Ralph) pénzváltó ala­kításában; csütörtökön pedig „A. falu rosz- szá“-bau Harasztky Hermin (Boriska), Góth Sándor és Ledofszky Mariska (Fi­nom Rózsi) szokatlan szerepükben többé-ke- vésbbé szépen beváltak, hanem hát ez nem csupán az ő sokoldalúságukat bizonyítja, a mel­lett azonban, hogy ez által egyszersmind épugy veszthetnek is eredeti s megfelelő tehetségük­ből, hanem még inkább azt, hogy lévén ők fő­kép külön-külön tragikai, drámai és operetbeli a'akitók, bizony érezhető híján van a társulat a kizárólag erre hivatott erőknek. De hát ben­nünk is ét a hit, hogy e bajon is lészeu maj­dan segítve. A honvédszobor leleplezése alkalmából, mint egyébkor is mindig az ilyes kiváló neve­zetességű napokon a színkör is díszelőadással járul a nap ünnepélyességéhez, színre hozva a „Honvéd h u s z á r o k“ - at, melyet Endrődy- Sándor alkalmi hazafias költeményének elszava­lása előz meg. (—gh.) * — Vendégszereplés. Dobó Katicza úrnő, ki egyike a legkiválóbb és legtehetsége­sebb operette énekesnőknek és a ki Szombat­helyen Monori színtársulatánál két estén át va­lóságos extázisba hozta a közönséget, a mely kedves játékáért, pompás dalaiért, — a melynek minden számát ismételni kellett — a rokon- szenv ritka kitüntetésével s formális virágesővel árasztott el, mint értesülünk legközelebb a budai színkörben fog vendégszerepelni. A mű­vésznő iránt annál nagyobb kíváncsisággal néz a budai közönség, mivel Dobó Katicza úrnő gyermek éveit itt töltötte a budai városmajor- utczában, a hol sokaknak friss emlékezetében van meg az élénk és fürge leányka. Hisszük, hogy vendégszeplése a hozzá fűzött fényes re­ményeket igazolni fogja. * Heti műsor. Hétfő: Apja lánya (dísz­előadás). Kedd: Atrapezuntiherczegnő. Szerda : Trichoche és Cacolet. Csütörtök : Czigánybáró. Péntek: Az erdő szépe. Szom bat: A trapezunti herczegnő. Va­sárnap : A s i r o k i románc/. * * ~jf — Ó-budai színészet. Rakodczay Pál jól szervezett színtársulata bemutatta magát 0-Budán. Megnyitó előadásul színre került Apja lánya. Üdvözöljük már azért is, hogy nem operettel kezdette meg az évadot. O-Budán hazafias missziót teljesít a színészet, az ó-bu­daiaktól függ, hogy e missziót a társaság be­tölthesse. Harmónia-estély. Jó ideje annak, hogy a „Harmonia“ nem adott életjelt magáról s igy nem csodálhatjuk, ha a csütörtöki (május 18.) est alkalmából a „Politikus Greiszier“ tágas udvara egészen megtelt. A jelenlevőket pontosan meg nem ol­vastuk, de megközelítette az 500-at. Az idő is kedvezett, a szép enyhe tavaszi est még fo­kozta a vidámságot, élénkséget. Sokan, midőn megkapták a meghívót, csodálkozva kérdezték, mikép lehet az, hogy az estély — belépti dij nélkül — a tüzkáro- sultak javára rendeződik? Hja, ez is diplomá- czia, a Harmonia tagjainak nejei kézi munká­jukat adták e czélra. Igen csinos dolgokat láttunk közöttük, különösen szép volt egy kis tálezakendő (Rho- rerné munkája), egy kefetartó (Hoppéné m.), egy óratartó (Honeisek V. m.), egy névjegy- tartó (Hajósné m.), egy lámpaernyő (Bárányné m.) stb. Fogadják a hölgyek e helyen is a „Har­monia“ hálás köszönetét a maga és a tüzkár’O- sultak nevében, kiknek a szerelmi postából be­folyt összeggel együtt körülbelül 40—45 frt jutott. A programm mult számunkban közölve volt már, mely csak annyiban változott, hogy Kaszner Károly úr nem jöhetvén el, czirnba- lomjátéka elmaradt. Az énekszámok közül igen tetszettek Hoppe Rezső és dr. Paradeiser János szerzeményei. Maresch, Plebán és Vlaszák he­gedű, zongora és fuvolajátéka is zajos tapsokat arattak. Készakarva hagytam a monologokat leg­utoljára, volt ebben is részünk. Honeisek Vilma urhölgy igen jó „Szórakozott kisasszony“ volt. Kár, hogy a szabadban a távolabb ülők csak gyengén hallhatták. A fő-fő mindenes, a Hoppe, mint min- 1 dig, most is bebizonyította, hogy ezermester. A mikor nem árusította a programmot, akkor vagy dirigált, vagy előadott. „Az antisemita“ 4 felvonásos nagy opera igen nagy hatást ért el, dr. Paradeiser János, a ki egymaga a zenekar volt, és Hoppe, a ki szerep lök volt, igen kitettek magukért. S mikor a 4. felvonás után kijelentette Hoppe, hogy „most a füg­göny legördül s aztán még egynéhányszor ki­hívják az operabőst, mert ez hozzátartozik a hecczhez“, minden tenyér csattogott, minden arcz nevetett s minden száj azt mondta: „nagy Spitzbub ez a Hoppe!“ Egy symphoniát is előadott, meg egy ko­moly szavalatot, mind a kettőt ő maga irta is. Már, már azt hittük, hogy komoly dolgot is tud cselekedni Hoppe, áhítattal hallgattuk rímbe szedett szerelmi ömlengéseit, egész fel­lelkesültünk, elkomolyodtunk, midőn végén ki­húz pálhoszszal a zsebéből egy hamis hajfona­tot s azt szavalja, hogy szerelme hevéből a rendes kerékvágásba térvén, a lány elszökött s ott hagyta — hamis hajfürtéit. Ha az igen tisztelt olvasók lapunk tár- czáját elolvassák, elgondolhatják a tartós, zajos, élénk, meg-megujuló derültséget, mit az ott leirt Hoppe-féle „Miért nősültem én meg oly hirtelen“ monolog idézett. Persze, hogy ezt szintén a szerző maga adta elő. Ott voltak asszonyok: Bárányné, Erdé- lyiné, Ebmanné, Farkasné, Goldné, Hoppéné, Hajósné, Hofhauserné, Kronbergerné, Koháryné, Lobgesangné, Oroszné, Plavetzkyné, Piláthyné, Rhorerné, Sörtélyné, Szókéné, Somlyayné, Szabó Lajosné, Scheuerné, Takácsné, Vlaszákné, Vitálné stb. Leányok: Batisz Irén, Hofhauser S/ndi, Honeisek Vilma, Lobgesang Aranka, Paradeiser Juszti, Petrik Margit és Vilmi, Szalay Amália, Vasváry Gizella és Vitái nővérek. A kedélyes est éjfélig tartott, mikor sa társaság jó kedvvel oszlott szét. H—8 Különfélék. — Lapunk mai száma 16 oldalon jelenik meg alkalmi tartalommal. A. nemzet ünnepén olvasóinknak tartoztunk ezzel a meglepetéssel, a mi a hazafiságon kivül, viszonzása akar lenni annak az érdeklődésnek, melylyel a közönség lapunkat nap- ról-napra nagyobb arányban tün­teti ki. — Meghívó. Az „I. kér. polg. kör“ 1893. évi május hó 27-én szomba­ton d. u. 6 órakor tartja saját helyisé­gében (I. kér. Alagufc-u. 1. sz. I. em.) évi közgyűlését, melyre tisztelettel meg­hívni ezennel van szerencsénk. Tárgy: 1. Évi jelentés, a zárszámadás és a felment­vény feletti határozathozatal. 2. Az évi költségelőirányzat megállapitása. 3. A választmány által tett, vagy a tagok ál­tal a közgyűlést megelőzőleg legalább 8 nappal beadott netaláni indítványok tár­gyalása s ezek felett határozathozatal 4. Az elnök, 15 választmányi tag s a szám- vizsgálók megválasztása. Budapesten 1893. évi május hó 11-én. Kasics Péter s. k., alelnök. Garay Antal s. k, m. titkár. — Piros pönkösd napja. Az Isten­ember felszállt az örökkévilóságba ! A tanit- váuyok remegve verődtek össze a rozoga vis­kóban. Arczukon a sápadt félelem, leikökben még mindig a kétely. A sötét felhőkben, czi- kázó villám, égzeugés és meuydörgés közepett visszajött még egyszer tüzes nyelv képében hoz- zájok és bátorítólag szólt: „Ha a ki engem szeret, az Én beszédemet megtartja.“ És kiderül az arcz, kiegyenesedik a derék, ihlet szállja meg a bátortalanokat és a tanítványokból egyenként és összesen apostol lesz, hogy hir­desse éjszaktól -nyugatig és kerek az egész miu- denségen át: Én vagyok az Igazság! És nem retteg az Ige hirdetésétől már senki. Ki bírták a haláltusát s nem félték a kerékbe­törést sem. És szíll-száll az Eszme millió szi­veken keresztül: Te meg vagy váltva nép! szabaddá tettelek, az maradj ! Piros pünkösd napja, fényes napsugaraddal, miriárd csillag­jaiddal a kék égbolton, hozd meg a népek bol­dog megelégedését! Virágfüzért, babérkoszorút az elvérzett hősöknek, igaz fohászt és áhitatos imát az Istenembernek, ki a mai napon fel­szállt, hogy sötétség helyett legyen világosság. Boldog ünneplést az olvasónak ! — Egyházi ügyek. A budapesti érseki helynök Május hó 20-án az egyetemi templom­ban gróf Csekonics Endre által az ő patroná- tusa számára készített harangot felszentelte. — Cselka Nándor érseki helynök pünkösd ünnepén, azaz május 21-én a Szent Szív zárdában osztja ki a bérmálás szentségét. Pünkösd, hétfőn Ó-Budán; május hó 25 ikén újólag O-Budán; 28 - ikáu a ferenezvárosi Mária - intézetben, 31-edikén a Ranolder-féle intézetben, és igy tovább a nyár folyamán a főváros minden plé­bániáján a szükséghez mértten esetleg többször is fog bérmálni, a mennyiben egy-egy alka­lommal 200—250-nél többet nem hajlandó meg­bérmálni és pedig azért, mert a nagy tódulá- sokkal rendszerint együttjáró, de sem az Isten­házának rendeltetésével, sem pedig a bérmálás szentségének méltóságával egyáltalán össze nem egyező tolongásnak, helyért való küszködésnek s az ebből származó zajnak, sokszor éles ki- fakadásoknak egyszersmindenkorra elejét szán­dékozik vinni. Ezért inkább többször, sőt addig fog bérmálni, míg az utolsó jelentkezőnek is fel nem adta a bérmálás szentségét. Tájékozás és megnyugvás végett, illetékes forrás nyomán, hozzuk ezt t. olvasóink tudomására. — A bndapesti polgári lövész­egyesület jnbiláris ünnepe. Előző szá-

Next

/
Thumbnails
Contents