Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-21 / 20. szám
Budapest 1893. (6.) BUDA és VIDÉKÉ A XVI. és XVII. századból számos leírás maradt fönn, — kivétel nélkül a portához küldött császári követektől, — melyek egyhangúlag a török uralom gyászos voltát s az egykor oly fényes és gazdag város romlását hirdetik. E leírásokat olvasva egy ronda török város áll előttünk, a fényes múlt pusztuló emlékeivel, melyben a mecseteken és fürdőkön kivül alig van valamire való épület. A követeket a budai pasa rendesen fényes fogadtatásban részesítő. Apró zászlókkal feldíszített naszádokat küldött eléjük, melyekről ágyulövésekkel fogadták őket. Alig hogy kikötöttek, egy csausz jött üdvözlésökre, majd szolgák érkeztek a pasa nevében mindenféle étel- neműt u m. birkát, halat, csirkét, salátát, rizst, ezukrot, valamint bort hozván számukra. A követek természetesen tisztelegtek a pasánál, átadták neki a császár ajándékát, a mely rendesen óraműből, pénzből és serlegekből állott, és értekeztek vele a béke megtartása fölött. A pasa egy közönséges házban lakott1), melynek belsejében két sötét és kényelmetlen terem volt. A külső teremben szolgák lebzseltek, a belsőben hosszú lóczákon a pasa főtanácsosai ültek, tönt pedig egy alacsony széken a pasa foglalt helyet. A termet szőnyegek borították, még a falakat is. A követ átadta a császár levelét, melyet a pasa állva fogadott, megcsókolt és turbánja fölé tartott. Azután következett az ajándékok átnvujtása, melyeket a pasa kaftánok vagy lovak ajándékozásával viszonzott. Az értekezés tolmács segítségével történt. Budán tartózkodkodásuk alatt a követek és kísérőik a város nevezetességeit is megtekintették, első helyen a királyi palotát, melyet oly részletesen Írnak le, hogy nem egy érdekes adattal egészítik ki a Mátyás korabeli hézagos tudósításokat. Schweigger Salamon, ki Zinzendorf követ kíséretében 1577 őszén járt Budán, a palotában tett látogatásáról ezeket írja: „A palota a hegy egyik oldalán fekszik, a melyen részben a város is áll. Két tágas udvaron haladtunk át. Belül a régi épületet romba dőlve találtuk, egy része pedig diiledező félben volt. Egy igen szép termet láttam, de ez még nem volt kiépítve. Valamennyi teremben az ajtó- és ablaknyilások kivétel nélkül szép vörös márványból vannak faragva, de ezeket befalazták és csak akkora nyilást hagytak rajtok, hogy valaki a fejét kidughatja. Eljutottam a királyi könyvtárba is, ahol egy táskában („Danister“) néhány Írást találtam, de ezeket hamarjában nem nézhettem meg. A szentek latinul irt legendáját is találtam, a melyet a vén töröktől, a ki a teremben volt, el is kértem, de ő azt mondta, hogy nem szabad odaadnia, mert az a császáré. Eyy másik szép szobában is ült egy előkelő török. Ugyanabban a szobában a falakon köröskörül még sok szép festményt láthatni, melyek a gyermekkort, a mértékletességet, a bátorságot, a reményt, a hitet, az erőt, a vitézséget, az előrelátást és az igazságot ábrázolják. Úgy látszik a királyné szobája volt, mert a falon e szavakat vettem észre: Isabella regina, sic fata v o 1 u n t'2), melyeket valaki kézzel karczolt a falra. Corvin Mátyás királynak czi- merét is sok ajtón találtam kőből faragva. Azután egy remek folyosóra jutottam, melynek menyezetén a tizenkét égi jegy van fából igen szépen kifaragva és megaranyozva. Egy másik teremben a menyezet szépen faragott és aranyozott gyíkokkal („Eidexs“), ismét egy másikban csinosan faragott aranyos rózsákkal vau díszítve. Egy másik nagy terem negyvennyolez lépés hosszú és tizennyolez lépés széles. Egy boltozatos szoba falára az éggömb van festve és rajta az égi testek járása feltüntetve azon időbér1, mikor Mátyás király született. Mellette ez a felírás olvasható: Aspice Matthiae micuit quo tempore r e g i s, Natalis coeli, qualis utroque fűit.3) Közvetlen szomszédságban egy másik boltozatos teremben szintén látható egy festett ’) A mai hadtestparancsnoksági épület helyén. 2) Izabella királyné, így akarja a sors. Ú Nézd Mátyás király születése idején, hogy ragyogott az ég s milyen volt mindkét felén. éggömb, mely az egész falat borítja, s mely a csillagok állását Ulászló király trónralépése idején mutatja. Ez van odaírva: Magnanimus princeps diademate gau- det utroque Vladislaus, tollit ad astra capu t.4) Egy másik ajtó fölött ez áll: Matthias Corvin us Rei Hungáriáé.5) És ismét egy másik ajtó fölött: Vladislai hoc mag- nificum opus. Anno MDIIN) Egy hosszú folyosóba jutottunk, mely 209 lépcső hosszú. A belső udvarban vagy 200 kerekes ágyú van egy rakáson a szabad ég alatt. Ez majdnem a legnevezetesebb, amit a palotában láttunk.“ Az uj királyi palota és környéke. »Parturiut montes, nas- cetur ridiculus mus.« Ide s tova három éve, hogy az uj királyi palotát Holtzspach vállalkozó elkezdte épiteni. A királyi palota néhai Ybl Miklós tervei szerint építtetik, s jelenleg az építés abban a stádiumban van, hogy két-három év alatt tökéletesen elvégezhető. Holtzspach vállalkozót ezért csak a nagy közönség nyilvános dicsérete illetheti meg, ő megtesz mindent, a mit megtehet. De van a dolognak mégis egy bibije. A dolog tudniillik úgy áll: az uj királyi palota építésének tervével össze van kapcsolva a királyi palota környékének szabályozása. Elhatározódott tehát, hogy fű-fa, az uj királyi palota körül, kisajátittatik. Motto : „kisajátítani“ lön. Kevés történt. Mert utó végre az nem nevezhető valaminek, hogy a tanács két esztendei vajúdás és lamentálás után kisajátított 5—8 útba eső házat. Ez semmisem ! Többet kérünk; sőt, ha a kérés nem használ, hát követelünk! Ha Holtzspach ur, ki nem rendelkezik akkora apparátussal, mint a melyen a tisztelt közmunkatanács képes a palotát a kitűzött időre elkészíteni, mért ne lenne képes a tanács végrehajtani addigra, mig az uj királyi otthon elkészül, a környéknek tervbe vett szabályozását ? A sajtóban mindenfelé találkozunk evvel a kifejezéssel: loyalitás. Első sorban azt hiszem, merő loyalifásból és nem a budaiak iránti különös jóindulatból megszabályoznák az uj uralkodói palota nyomorúságos környékét. Ezt merő loyalitásból. Merő loyalitásból építtetné fel a tanács a negyedik Duna-hidat, mely az eskütért kötné össze a Rudas-fürdővel. Ugyan, kérem, mely államban tűrnék azt el az intéző körök, hogy a királyi palotához olyan utak vezessenek, mint fognak vezetni nálunk és melyik állam, illetőleg város intéző körei tűrnék azt el, hogy a királyi palotából olyan városrészekre nyíljék kilátás, mint a budai rácz-város, mint a budai naphegy oldal. Ám tisztelet a kivételnek, vannak itt csinos házak, nyaralók is, de egy szép ház, vagy csinos nyaraló kedvéért nem kell megkötni egy nem csinos, meg nem szép városrészt A fő- és székváros tanácsa ígérget. ígérget nyakra-főre. Kapunk mi, budaiak, már — ígéretben -— budai közvágóhidat; kaptunk : egyszerre három hidat; kaptunk: villanyos és lóvasutat stb. Csakhogy az a bökkenő, hogy ezekből a szép ígéretekből még beteljesedett valamit nem láttunk, azon egyszerű okból, hogy a tanács az Ígéret mellé mindig odadudolja az ösmeretes Operette-áriát: De csak úgy, — Ha lehet . . . Meg lehet győződve mindenki, ha ezek az ügyek más kézben volnának, mint vannak jajén] eg, úgy Buda néhány esztendő lefolyása alatt hatalmas, egységes várossá fejlődhetnék ki, manapság majdnem úgy vagyunk, hogy az igen tisztelt tanács nemhogy elősegítené a jobb4) Ulászló, a nagylelkű fejedelem, két koronának örvend s fejét a csillagokig emeli. °) Hollós Mátyás Magyarország királya. 6) Ulászlóé e dicső mü, az 1502. esztendőben. Május 21. parti részek fejlődését, hanem még akadályul szolgál azoknak. Vegyünk csak példát. A tanács és mások inicziativája folytán el lett határozva, hogy Budán, a pesti nagykörút folytatásaképpen körút létesittetik, mely beépítendő, stylszerü modern házakkal. S beépítették a körutat? Kicsiny, jobbára földszintes családi házakkal, itt, amott egy három emeletes bérkaszárnya van a kis házak közé ékelve. Elszórva akadunk egy kétemeletes házra is a cseprő földszintes ^épületek között. Ilyen ízléstelenség jóváhagyásával Buda sohasem fog felvirágozni, mert ilyen viszonyok között Buda nem lesz szép varos soha sem ! . . . De eltértünk tárgyunktól! Az uj királyi palota környékének szabályozásáról volt utoljára a szó. Mint illetékes forrásbál értesülünk a szabályozásnak roppant nagy akadálya — a pénzhiány. Ezért nem szavatolunk. De ha tényleg igaz, akkor sem óriási baj. Vegyen föl a fő- és székváros kölcsönt és épiise fel abból az építendőket. Legyen bármi az ürügy, melynél fogva a szabályozást ne akarják, azt nekünk budaiaknak elfogadnunk nem szabad. Ezen szabályozást véghez kell vinni mindenesetre ! S legyenek a tanácsos urak bármikép is ellene, a szabályozást mégis keresztül kel vitetni. Ha másképen nem, hát itt a három budai országos képviselő a kik ezért meginterpellálhatják Hieronymi Károly belügyminiszter urat, a ki különben sem nézi jó szemmel a fővárosi gazdálkodást, a hires káposztásmegyeri vízvezeték szemle óta. Tehát a horácziusi mondás mégis csak beteljesedett: Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus. Nagy lárma és reklám közt megszületett a dekrétum, hogy kell szabályozás; kell körút a ráczvárosba; kell eskütéri hid! — ennek három esztendeje. Ma, három év múltán, a palota alapozási munkálatai befejezvék. Hanem azért a szabályozásra még terv sincs kitűzve. Palóczi Antal készített ugyan egy alkalmas tervet, melyről lapunkban már számoltunk, de hát ennek a tervnek a jövője igen kétes. A mi az eskütéri hidat illeti, arra még tervpályázat sem tűzetett ki, különben a tanacs még nincs tisztában azzal, hogy eskütéri hidat, tulajdonképen az eskü-, vámház-, vagy fazekas-téren épittesse-e ? v De mit is beszélünk ilyen dolgokról ? „Ejh! ráérünk arra még!“ mondja Pató Pál ur és vele a Tanács. S J Élő emlék. Iita: Ördögh Gyula. Még itt jár-kél közöttünk; társai lassan, csendesen, mint a homokóra lefutó porszemei elfogynak, el-elhullnak mellőle. 0 maga még görnyedő alakjával egy élő emlék, megviselt, horhadó emlékoszlopa, gazdag tárháza a múltnak. annak a dicső múltnak, azoknak a fényes, majd sötét, de mindvégig nagy napoknak, melyeket mi unokák csak a történelem élet betűiből ismerhetünk már oly szépnek oly magasztosnak. Úgy elnézem hosszan, némán, csendesen ezt a tisztes törődött aggastyánt, a ki még itt maradt közöttünk s alig-alig vonszolja vénhedt tagjait. Ah, ő már nem érti, idegen előtte az elfajzó unokák szava, beszéde, uj szokatlan néki ez a szellem, ez erkölcsök, nem ebbe a világba való. kivéuült közölünk, úgy érzi, úgy tudja ezt ő maga is, — szótalan, mogorva. Hajh! futnak az évek. A gyermekből férfiú lesz, az öregből aggastyán. A gyermek-emlékek más-más foszladozó, bűbájos világából meg- megjelen néha egy fenséges kép előttem és olyan üdén, élénken tükröződik vissza lelkembe, mintha csak most is látnám, hallanám és átélném újra meg újra azokat a gyermekképzelet szőtte csodás képeket, mint akkor, midőn azok valának legkedvesebb, egyedüli gyermekmeséim. S a mint nézem félő tisztelettel, szent áhítattal az élő romot, a réveteg tekinteten, a
