Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-30 / 17. szám

Budapest 1893. (5.)

Májusi gondolatok.

A hosszú, soha véget nem érőnek látszó telet végrevalahára felváltja az a kedves, mindenki által szeretett, növényt, állatot, embert, szóval az egész természetet uj életre keltő felvidító tavasz.

Mikor a tavasz tündére langyos lehelleté- vel elsöpri a föld szinéröl azt a kérget, mely a vizeket áthidalja, elsöpri azokat a fehér, csillogó pelyheket, melyek megvédték a talajt a tél szigorától, öröm tölti el szivünket, mert tudjuk, hogy ezt követi a természet ébredése.

S tél apó, mintha kötekedni akarna azzal a tündérrel, olykor-olykor fel-felüti fejét s próbálgatja elvesztett hatalmát visszanyerni, rettegésbe ejtvén a gazdákat s ez eleinte sikerül is neki többször, de végre is a tavasz tündére folyton erősödvén, kénytelen átadni neki a természet feletti uralmat, érezvén utolsó perczeit.

A tündér minden erejét, teljes hevét felhasználja, hogy azt, mit elődje, a mogorva tél elrontott, elpusztított, újra életre gerjeszsze, kicsalja először is börtönéből a zöldelő pázsitot, hogy mintegy reményt nyújtson a többi rabtársának, kik nemsokára követik is; megjelenik az ártatlanság jelképe, a hóvirág, a szerény kék ibolya, a harmatcseppszerü gyöngyvirág. A fák lombjai fakadozni kezdenek, hogy szemet, lelket gyönyörködtessenek, hogy a levegőnek üde- séget adjanak.

S eljönnek messze-messze földről hódolatukat bemutatni a csevegő kis madarak Istent, természetet magasztaló énekükkel betölteni a vidéket, dicsérni a kikeletet.

A kertek megnépesülnek, az üvegházak halvány virágai uj, viruló szint kapnak, mint az a halvány beesett arczu, egészségétől megfosztott leány, ki kénytelen volt a szobát őrizni, ki midőn lábadozni kezd, a szabad levegőn, Isten szabad ege alatt élvezi az éltet adó, világot fenntartó szabadságot, mind jobb-jobb szint kap, mind jobban erősödnek petyhüdt tagjai, mig végre felépülvén, a fiatalság teljes szépségével ragadja csodálatra a szemlélőket.

S ismétlődjék bár a tavasz az ember rövid életében bármennyiszer, senki szemében nem lesz az megszokottá, unottá, mindig szebbnek és szebbnek tűnik fel előtte a megkapó, a természet minden panorámáját felülmúló felséges látvány. S mikoría tavasz elérte a természet szemet, lelket andalító, mindeneket felitditő ébredését, szerényen visszavonul s átadja helyét a nálánál hatalmasabbnak, a nyárnak.

Hajós Iréu.

A csavargőzösök és a közönség

Több alkalommal szólaltak már fel a csavargőzösök viselkedése ellen egyesek a napilapokban, de a társaság mintegy daczolva a közönséggel, a visszásságokat nem szünteti meg. Adnak az átkelőnek egy szelet papirrongyot s azt is beszálláskor megfelezik s a másik felét hurczolni kell a másik partig s ha esetleg elveszti az ember, újból megfizetheti az átkelést. S látják, tudják, hogy ez boszantja a közönséget s ők e szabályt megváltoztatni nem akarják. El vannak bizakodva, engedményeket nem adnak, tudják, hogy a tabáni ember aligha fog a lánczhidon át menni a belvárosba. S a hajó személyzete e visszás, boszantó állapotot tetézi durvaságával. E hó 5-én d. u. 6 és 7 óra között tanúja volt e sorok Írója a következőknek: 2 nő, láthatólag az iparosok osztályához tartozó, egy kis, 2—3 éves gyermekkel szálltak 2 jegygvel a rudasfürdői állomásnál a csavargőzösbe, a kikötéskor a matróz kéri s 3. jegyet, az asszony hivatkozik arra, hogy a balpartról ingyen hozhatta át ölben a kis gyermeket. A matróz a kapitány jelenlétében, ki kontrázott a matróznak, kvalifikálbatlan nyerseséggel parancsolt az asszonyra, hogy menjen, váltson még egy jegyet. Az egyik asszony szó nélkül sietett a pénztár felé, a kis gyermek sírni kezdett s folyton kiabálta: jaj, az Erzsi néni! hiába csillapították. A kapitány pedig nem várva be a 3. jegygyei szaladó asszonyt, hanem, nem törődve a bennmaradtak kérésével, a gyermek sírásával, megindította a hajót.

Ajánljuk e basáskodást a társaság figyelmébe ! H. M.

BUDA és VIDÉKE.

Különfélék.

— Püspökök felszentelése. Május 11-én áldozó csütörtökön a belvárosi templomban szenteli fel a herczegprimás Cselka Nándor és Jung János püspököket. Segédkező püspökök lesznek Meszlényi szathmári püspök, mint egykori iskolatársa Cselka Nándornak és báró Hornig Károly veszprémi püspök mint a Religio munkatársa, mit egykor Cselka szerkesztett. Meghívást kapott még Pater Kneipp Sebestyén is, kinek kúráját használta és kinek köszönheti Cselka, hogy egészségét visszanyerte.

— Lawn tennis. A Dr. Kollár Lajos tornaegyleti elnök által létre hozott budai lawn-tennis egylet tagjai minden délután ját- szák az érdekes játékot, az I-ső leér. polg. kör jégpályájának szabad terén, melyen ez ideig három tennis és egy crocjuet-pálya áll a tagok rendelkezésére. Budának szép hölgyei is különös előszeretettel űzik az újonnan behozott játékot, s a labda elé futó hölgyek érdekes képet nyújtanak a járó-kelőknek, nemkülönben a piros bluzos, zsoké sapkás urak, kiknek kezében er- nyedetlenül suhog egész délután a rakát, melylyel a gummilabdát, a melyet specziell a lawn tennis- ben használnak, kiütik. A játékot Bélv Mihály ur tanította be, a ki maga is élénk részt vesz a játékban. Kiküldött tudósitónknak sikerült a hölgyek közül a következőket feljegyezni: Stoffer Miczi, Bedő Albertné, Balassa Gyuláné és Balassa Ilka, Bély Róza és Gizella, Gyulay Etelka, Jenny Blanka, Székács Irén, Aragay Miczi, Féry Nárczisné és Féry Aurora és Margit, Novák Gita, ifj Ábrányi Kornélné, Hoffhauser Elekné és Hoffhauser Szidike, Andaházy nővérek, Kapsz Imike, Mérey Ödönné, Hegedűs Rózsika stb.

— Május 1. Tavasz fakadása, hurczol- kodás napja ! Szegénynek, gazdagnak mozgalmas hónapja vagy te virágos május! Nagy társzekerek czammogó meklenburgi lovakkal viszik ki a jómódúak selymes párnáit, ruganyos mad- raczait, ki, a hűvös, árnyékos nyaralókba, hol az illatos, balzsamos levegő felfrissíti a petyhüdt tüdőt, mozgásba hozza a vért, megenyhiti a fájdalmat, enyhet, nyugalmat ad, s szerelmet hndet a csalitban csattogó madár dala. Amott huzza a családfő rozoga talyigáját összes ezok- mokjával, megrepedezett ládájával, meghasadozott ágydeszkáival, rongyaival tetején. Izzad a férfi, utána hűséges párja gyermekét tartja karján, mig a többiek ruhájába kapaszkodva fáradtan, elmélázva, szomorú tekintettel néz maga elé. Egyik nedves pinczelakásból megy a másikba, kevés reménynyel, csak Istenben való hittel. Ezeknek nem hoz a május semmit! Nem változik életükben semmi, csak a verej- tékes munka marad velők egész a sírig. Mennél több levegőt, tisztább lakást, sétatereket a munkába elfáradt szegény népnek, s akkor talán május 1 -je is zöld lombjaival, fakadó bimbóival felkelti ő bennök is a jó reményt, hogy igaz örömmel üdvözlik a tavasz pompájával, a terhes hurczolkodással az év legmozgalmasabb, de legragyogóbb hónapjának első napját: május elsejét. Virágos május! üde levegőddel, langyos fuvalmaddal üdvözöld a szegényt és gazdagot egyaránt.

— Szakáll Antal, az első magyar „Shakespeare recitátor“ közelebb nagyszerű mű- szavalati előadást tartott Budán a „Ferencz József“ gymnásiumban és az állami reáltanodában. Minden egyes szám után felhangzott a tapsvihar, s a jelenvolt tanárok elismerésüket nyilvánították a ritka műélvezetért. Az előadott darabok a következők: „Az ibolya álmai“, virágrege: Tompától. „Szülőföldemen“: Petőfitől. „Három a daru“ Tompától. „Monolog ellen“, monolog: Ábrányi Emiltől. „Falu végén kurta korcsma“, Petőfitől. „Bánk bán“ Katona Józseftől és „Coriolánus“ Shakespearetól.

— Az elöljáróságok szervezése. A belügyminiszter — mint ezt a a napilapok már jellezték és közölték — is kiadta a fő- és székváros kerületi elöljáróságairól szóló törvényjavaslatot és május 2-ára szaktanácskozmányt hivott össze. A törvényjavaslathoz, mit a legnagyobb örömmel fogadunk, hozzászólunk.

Április 30.

A szaktanácskozás összeállítása eléggé megnyugtató, bár hiányoznak onnan némelyek, kik nélkülözhetetlenek és hivatottak Ezúttal kiemeljük azt, hogy a belügyminiszter az elöljáróság melle választmányt tervez, a mi az ellenőrzést terjeszti ki és a végrehajtás szigorúbb biztositéka leszsz.

— Megifjodás. Már megemlékeztünk arról, hogy Lernbacher Antal az I. kerületi gazdasági hivatal vezetője egykor Buda város gazdája nyugalomba vonul. Á fő- és székváros az I. kerületi gazdasági hivatal vezetésével Kulcsár Ferencz osztály mérnököt bízta meg, ki már a gazdasági hivatal összes leltárát és a szegény házét is tényleg átvette. Működését május elsején kezdi meg. Kulcsár Ferencz ügybuzgalma, szakképzettsége, tevékenysége a budai gazdasági hivatalban megifjodást jelent. A régi kényelmes sine cura tehát megszűnik és kezdődik a tetterő munkássága, melynek sikerei nem fognak elmaradni. Üdvözöljük az uj hivatal főnököt.

— Rejtélyes csontvázak. A polgárhegyen két csontvázra akadtak munka közben. A környékbeliek között az a hit van elterjedve, hogy talán Beniczky Lajos eltűnt honvédezredes csontváza az egyik, ki egy versió szerint csakugyan a budai hegyekben szenvedte ki rejtélyes halálát. Mások az évtizeddel ezelőtt történt júniusi katasztrófa áldozatainak vélik.

— A budakeszi erdő átvétele. A fő- és székváros tanácsa a budakeszi erdőt a kincstártól átvette és fecerunt utánna magnum áldomás. Ez már a szittya vér szokása. A kérdés azonban az, hogy hátra van e a fekete leves t. i. mit szándékozik vele tenni a fő- és székváros tanácsa. Üdülésre szánta-e vagy értékesítésre ? Ez utóbbit csak módjával ajánlanánk.

— A tabáni gázömléshez. A tabáni iskolaszék a már lapunkban is említett esetet feljelentette a fővárosi tanfelügyelőnek is és ajánlotta Kronarof Paulának, mint idegesnek és veszélyesnek az iskolából való eltávolítását. A tanfelügyelő e miatt a miniszterhez fordult és véleményezte az iskolaszék ajánlatát. A miniszter a vizsgálatot elrendelte, minek következtében az iskolaszék a kerületi orvost dr. Steffek Adolfot kereste meg. A kerületi orvos tekintettel arra, hogy a leány már 4 évig jár iskolába és ez időn belül görcsös rohamai az iskolában nem voltak a leánynak az iskolából való eltávolítását nem javasolja, annál is inkább, mert a szarvastéri iskolában előfordult eset nem a hysterikus görcsök utánzása folytán, de a fűtés és kőszén kigőzölgés folytán következett be.

— Hirdetés, Solymár község telekkvi betéteinek szerkesztésére kirendelt bizottság közhírré teszi, hogy az 1886. XXIX. törvényezikkben erőirt helyszíni eljárás végett 1893. évi május hó 8. napján a községben megjelenend. Felhivatnak ennélfogva : 1. Mindazok. a kik a községben levő valamely ingatlanhoz a tjkvi állással szemben tulajdoni jogot tartanak, hogy a mennyiben az eljárt bírósági kiküldöttnek az arra vonatkozó okiratokat át nem adták, tulajdonjoguk bekebelezését a fent kitett határidőig a telekkvi hatósághoz intézendő szabályszerű beadvány utján kieszközölni, vagy az 1886. XXIX. t.-cz. 15—18. és az 1889. XXXVIII. törvényezikk 5., 6., 7., §-ai értelmében az átírásra szükséges adatokat megszerezni iparkodjanak és azokkal igényüket a bizottság előtt annak a községben teljesítendő működése folyama alatt igazolják, avagy oda hassanak, hogy az átruházó telekjkvi tulajdonos, illetve ennek örököse vagy hagyományosa az átruházási jogügylet létrejöttét a bizottság előtt szóval elismerje és a tulajdonjog bekebelezésére engedélyét nyilvánítsa, mert ellenesetben jokaikat ezen előnyös utón nem érvényesíthetik és a bélyeg- és illetékelengedés kedvezményétől elesnek; 2. Mindazon jelzálogos hitelezők és azok, a kiknek javára egyéb nyilvánkönyvi jogok vannak bejegyezve, de a bejegyzett követelések, illetőleg egyéb nyilvánkönyvi jogok tényleg már megszűntek, úgyszintén az ilyen bejegyzésekkel terhelt ingatlanok tulajdonosai, hogy a bejegyzett jognak törlését kérelmezzék, vagy a törlési engedély nyilvánítása végett a szerkesztő bizottság előtt megjelenjenek, mert ellenesetben a bélyegmentesség kedvezményétől elesnek. Kelt Budapesten, 1893. évi ápil hó 4-én. A betétszerkesztő bizottság.

— A budai dalárda. Országos hirü budai dalárdánkat az a kitüntetés. érte, hogy a Jókai jubileumát rendező bizottság a menet és