Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-30 / 17. szám
II. évfolyam 17. sz. Vasárnap, április 30. Budapest, 1893. \ BUDA ES VIDÉKÉ KÖZIGAZGATÁSI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Az: I. kerületi polgári kör és a II. kér. polgári kör, valamint a krisztinavárosi vöröskereszt fiók-egylet hivatalos közlönye. KIÄD0-HIYÄTÄI,, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek; I. kai-., Krisztina-utcza 14. szám. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Egyes szám ára 24 fillér. I. kér.. Pálya-ntcza 2. szám, 33. ajtó, kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni Buda sétányai. Irta : Wladár Róbert. A mióta Buda fejlesztése érdekében alakult bizottság megkezdte működését, a közönség valóban nem re.nélt érdeklődéssel várja mindazon terhek megvalósítását, melyek a közel jövőben Budát a modern városok színvonalára emelni hivatva lesznek. A napilapokban, valamint e lap hasábjaiban több Ízben tárgyalva volt mind az, a mije Budának mindeddig nincs és a minek a főváros rohamos fejlődése mellett már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna lennie, ivem bocsátkozom ennélfogva ismétlésekbe; eléggé konstatálva van, hogy Budát igen sok tekintetben a provinczia bármely nagyobb városa túlszárnyalta, hogy számos közintézete az egyesítés alkalmával Pestre vándorolt, hogy Buda mint a magyar király székvárosa a királyi székvárosok sorában nem foglalja el méltó helyét. Pedig joggal mondhatjuk, hogy Budát a természet is fejedelmi székvárosnak alkotá. — Sajnos, hogy az ország, uralkodóját csak vendógkép tisztelheti s az igazi magyar udvartartást talán a jövő században az alkotmányos eszmék gyökeres átalakulásai fogják véglegesen megalkothatni. Eltértem azonban tárgjmmtól. Czélom tulajdonkép Buda meglévő sétányairól írni és csak most veszem észre, hogy ígéretem daczára magam is csak arról irhatok a mi tulajdonkóp nincsen. Igaz ugyan, hogy ő felsége jóakaratából palotájának kertje a közönség által szabadon használható; ha azonban az udvar Budapisten tartózkodik, akkor a várbeli lakosság kizárólag a bástya- sétányra van utalva, mely tudvalevőleg jelenlegi állapotában a nap heve miatt csakis későn este használható. Az alsó I bástya-sétány elhanyagolt állapotát illusztrálni fölösleges és itt csak azon reménynek adhatok kifejezést, hogy a várba vezető uj ut elkészülte után á fővárosi tanács talán ezen útvonalra is fordítja jóakaró szemeit. Szükségesnek tarlóm azonban felemlíteni, hogy a vár falához támaszkodó lejtő begyepeutóse a legsürgősebb teendők sorába tartóznék, meg mielőtt jókora tavaszi záporeső a meglazult földtömeget végtelen sár alakj íban az útra le ne n hordja. A halász-bástya a Mátyás templom építése miatt évtizedek óta el van zárva. A kik emlékeznek e helyre tudni fogják, hogy innen az alant elterülő városra a legelragadóbb kilátás nyilik. Most, hogy a templom építése befejezéséhez közéig, kívánatos volna, ha ezen hely pirkiro- zására különös gond fordittiitnók, a honnan az uj országház és ennek környékén rohamosan fejlődé városrész a legjobban szemlélhető. A „BUDA és VIDÉKÉ“ TARCZAJA. Jönnek .... — Jönnek! . . Néhány nap óta akár merre megyek, mindenütt ezt az egy szót hallom. A propelleren ezzel fogadja a hóditó kivágott mellényben feszelgő tiszteletbeli segéd, számfeletti gyakornok úr a fogalmazót, a ki fölényesen hajítja szemébe a monoklit és cziga- rettája mögül vele dörmögi . . . — Hm, . . . igen . . . tudom — én újra a tavalyi helyemet bériem ki, ah 1 az az isteni Sarolta . . . hányszor pillantott oda, várva, hogy egy-egy bravour-ária után megadjam a jelt a tapsolásra. A gyakornok sóhajt, búsan néz végig ellenállhatatlan mellényén, mert ennek daczára is, 5 nincs abban a boldog helyzetben, hogy habitue szerepet vihessen és örül, ha sok sok herczegovina czigaretták árán szombat vagy vasárnap este megvonulhat az oszlopok árnyában rejtőzködő sötét erkélyen. — Ledofszky Mariska rám bízta a lakáskeresést . . . Hadarja, egy várbeli fiatal óriás, ' mialatt eltéveszti a lakást, a labdát kivágja és majd beledöfi a dákót annak a testes tabáni fűszeresnek a szemébe, a ki épen most lépett a kioszk kávébázba. — Jönnek . . . Csakhogy jönnek! Vége leszsz már az én unalmas estéimnek is, — örvendez az elegáns kis titkárné, a ki majd boltra unta már magát a téli estéken, mig férj uram az I. kerületi körben kergette a pagátofc. A diák gyerekek elhatározzák, hogy egész héten át nem esznek tiz órait, összerakosgatják a pénzt és meggyüjtik vasárnap estére, mert : — Jönnek ám! A baka is azt mondja Julcsa szakácsáénak, hogy vasárnap nem mennek se a szép Ilonához tánczolni, se az „Arany libá“-ba, estére kell a pénz, hiába : — Jönnek! Az érzelmes szobaleányok egész héten azon imádkoznak, hogy a „naccsága“ vasárnap rán- duljon ki valamerre, hogy az ő kalapját tehessék fel estére, az alatt pedig kecsesen kirázzák a portörlőt és mikor a lajdinand úr, az Attila- utczán vezeti végig a poros bakákat, rágyújtanak a postás Milka nótájára . . . — Jönnek ! — Jönnek ! Egy bét óta kisért ez a szó, egy bét óta van lázban ős Buda, mert — jönnek... hogy kik, hiszen ezt mindenki tudja, még a Horváth-kert díszbe öltözködött cserjéin ugrándozó verebek is ezt csiripelik. Ok, a magyar múzsa vándor apostolai, a kik magyarrá tették a Kraxelhuberok városát két hónapon át, a kik missziót teljesítenek már évek óta az osztrák szoldateszka megrögzött fészkében, Temesvárott, a „Náczi direktor“ Helyén valónak találom ez alka lommal felemlíteni, hogy a honvédszobov körül kisded park létesítése esztétikai szempontból igen kívánatos volna. Az elips ren lezósóre a múlt évbe a nagyobb összeg irányoztatok elő. Láttunk is a múlt óv folyamán 5 vagy 6 munkást kapálgatni, nem vagyunk azonban hajlandók elhinni, hogy az eddigi munkálatok az előirányzott összeget teljesen igénybe vették volna. Az al iguf fölött levő óriási erkély, kioszk építésére igen alkalmas s minden esetre akadna vállalkozó, ki nem kiméivé a költséget, e helyen díszes kioszkot építene, föltéve természetesen, hogy az elips végleges rendezése által helyisége megfelelő hátteret nyerne. A viziváros egyedüli betasitott helye a Corvin-tór. E hely habár terjedelménél fogva díszes sétány létesítésére alkalmasnak kínálkoznék, jelenlegi unpraktikus beosztása miatt még a környék lakói által sem lesz igónybevóve. A viziváros lakói kizárólag a Dunapartou keresnek némi szórakozást, mely hely azonban számos oknál fogva a pesti korzóhoz absolute nem hasonlítható. A Krisztinaváros Horvát-kertje Budának egyetlen modern sétahelye, kis terjedelemnél fogva azonban korántsem elégíti ki a fejlődő városrész lakosságát. Van e helynek egyszersmind egy specziálitása, melyet nem hagyhatok említés nélkül. A fővárosi tanács víg múzsa csapatja, a magyar színészek, a kik Temesvár és Pozsony után hazajönnek Budára, a hol szeretnek, a hol őket is szeretik. Krecsányi Ignácz, a kit régi jó ösmerősei neveznek Náczinak, bizalmas szeretet és tisztelet jeléül, folyó hó 30-án nyitja meg a Horváth kerti színkört, a „Madarász“ czimü dallamos zenéjü, víg operettel. Választhatott volna talán hazafias darabot is, de jó Isten . . . olyan fin de siécle a mai publikum, hogy a hazafias frázisok bizonyára üres padok előtt puffogtak volna el és a napi költséget se fedezné a bevétel; pedig hát a kenyér, a művésznek is csak kenyér ma napság. Mikor a szerkesztőségünkbe behozták az első jelentést, rövid kis hir volt a kőnyomatos hircsarnok-bau, egyszeribe föltámadt bennem a régi masztix-láz . . . Színészek, vidéki színészek, hozzá még a Krecsányi társulata, a melyhez engem annyi kedves, feledhetetlen emlék köt rég elmúlt fényes, ragyogó napokból, a fiatalság — bohóság korából, mikor elmentem után- nuk Budáról Pozsonyba, Esztergomba, onnan fel Kassára, le Egerbe, meg Debreczenbe . . . Képzeletemben föltűnt a kuliszák misztikus homálya, a virágillattal, parfüm-mel vegyes forró levegő, melyben elvegyült a színpadi villámlás borax és gyantaporos szaga . . . Láttam magamat mint bolondos gyermeket, szayalni langyos — limonádéhoz hasonló verseket egy szép asszonynak, a ki a társulatnak akkori drámai csillaga volt és aki azóta régen a nem-
