Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-23 / 16. szám
Budapest 1893. (31) BUDA és Y 1 D E K E Április 23. melyeket az előterjesztés keretén belül, vagy annak pótlásaként, talán egyes kérdésekben az előterjesztés álláspontja ellenében a budai érdekek előmozditása érdekében — helyesen vagy tévesen — hasznosnak vél: nincs és nem lehet más hely, hol eszméit megeressze, mint épen ezen lapnak hasábjai, mert tudja, hogy e lapokat a budai érdekek iránt érzékkel biró budaiak olvassák és ’gy a mit eszméiből szükségesnek, hasznosnak, elfogadhatónak találnak, felkarolhatják, a mi erre nem alkalmas — azt elejthetik. Bocsássa meg tehát Dr. Toldy ur, hogy a budai érdekeket illetőleg bátorságot vett magának arra, hogy szóljon, tudva, hogy egy kérdésnek minden oldalról való megvitatása csak használhat, de soha nem árthat az ügynek, ez nem gyengiti hanem erősbiti a mozgalmat, annyival is inkább mert a kifogásolt közlemény sem nem egyoldalú sem nem igazságtalan és csak annyi áll ezen odavetett állitáshól, hogy nem mindenben ért egyet Dr. Toldy úrral, de ez nem hiba és az ellenvélemény nem egyértelmű a váddal. A „Budai érdekek“ Írója nem dicsekedhet azzal, hogy az u. n. vezérférfiak közé tartozik, igy Dr. Toldy ur közleményének befejezése reá nem vonatkozik, de aláírja és pedig annál is inkább, mert Buda iránt érdeklődik, mit közleményével nyilvánvalóvá tett, épen ezért nem riad vissza a megtámadás elől és ha szükségét látja, ezután is úgy mint eddig tette, szoros tárgyilagossággal és minden személyes vonatkozás nélkül — jelentkezni fog ismét e lapok hasábjain, itt mondja el azt a mit nem „vezérférfi“ szóval el nem mondhat — szerényen de igazán, mert tartja a közmondás azon kijelentését, hogy „a kinek nem inge, ne vegye macára!“ Dr. Németh Imre. A budai torna-egylet közgyűlése. A budapesti (budai) tornaegylet folyó hó 15-én szombaton este hét órakor tartotta meg évi közgyűlését. A tagok, mint rendesen nagy számmal jelentek meg, ezáltal is mutatva az egylet iránti nagymérvű érdeklődésüket. Kollár Lajos mint egyleti elnök üdvözli a megjelenteket és a közgyűlés óhaját hiszi teljesíteni, midőn Dr. Darányi Ignácz orsz. képviselőt kéri fel a közgyűlésen való elnöklésre. Dr. Darányi Ignácz elfoglalván az elnöki széket, a közgyűlésnek köszönetét fejezi ki a beléje helyezett bizalomért s a közgyűlés jegyzőkönyvvitelére Argay Jánost, annak hitelesítésére Blas- kovics Sándor és Tichtl Frigyes urakat kéri fel. vaszt és eldördül a lövés a már teljesen beállott éj titokzatos csendességébe. —- A kutya ránczigál, a földről felemelkedik kaczagó „pszt, pszt,rau-rau“-val két enyelgő szalonka a levegőbe, Kari barátom mormog egy káromkodást és a lövésre visszhangként felel egy rövid, méltatlankodó röffenés ; a gályák recsegnek és tompa ütések hallatszanak, melyeket egy halálig sebzett vad szokott előidézni, ha fejjel veri a mohlepte, porhanyos talajt. — Kari barátunk nem látta a sötétségtől a sötétben, mi van ott lennt, kutyáját biztatta „előre“, de ez farkát behúzva, ura lábai közé ékelte magát, onnan inkább síráshoz, mint bátorság jeléhez hasonló ugatást hallatván, milyent egy jó nevelésű vizslától nem igen vár az ember. Mi maradt más hátra, mint hogy Kari barátunk indult a sűrűség felé s ime nehány lépésnyire, a szénégető helyt környező bozótokban ráakadt egy terjedelmes, sötét valamire, a mit puskacsővel, aztán lábhegygyel, végtére kézzel megérintvén, mint forró villámütés járta át testét — aranyosszőke fejbubjától a jégpálya okozta fagyos lábujjáig — a magasztos öntudat: egy vaddisznó ! Jöttek a czimborák üres tarisznyával és hosszú arczczal; a pipás Tamásnál akadt egy szál gyufa, — és valóban ez egy szál gyufa kísérteties fényénél ott láttak heverni a bozótokban egy, bár sovány, de hosszú disznót, melynek a szemén keresztül hatolt be a halált- hozó lövés. Volt sok kérdés, sok homályos felelet, — végre közös erővel kihúzták a fontos zsákmányt az útra, onnan levitték a kocsiba és Következik a napirend, mely az egylet választmánya által kiadott évi jelentésbe a tűzetett ki. Az első négy pontot a közgvülés teljesen elfogadja, luditváuykép Tóth Gerő egyleti tag az elnöknek jegyzőkönyvi köszönetét kíván szavaztatni azon buzgalomért és fáradságért, melylyel a teleknek az egylet részére való megszerzése körül kifejtett. Ezt, a közgyűlés éljenzések közt helyesli. Következett a napirend 5-ik pontja, ugyanis elnök, alelnök, 20 választmányi és 5 felügyelőbizottsági tag választása. E titkos választások megejtésére, mely sza- vazó-czédulákkal történik, az elnök szavazatszedő bizottságkép Wettstein Gyula, Ferencsics Vilmos, Pécs Kálmán, Dr. Rose Henrik és Sztehlo Otto urakat kéri fel s a közgyűlést pedig 15 perezre felfüggeszti. A kitűzött idő lefolyása után a választások eredménye kihirdettetik. Elnöknek egyhangúlag Kollár Lajos, aleluöknek Thaly Guido, válsztmányi tagokul Alkér Ernő, Argay János, dr. Ary Pál, Balassa Gyula, Belháry Emil, dr. Czölder János, Dürr Károly, Follert Károly, dr. Sackt Frigyes, Krenedies Gyula, Kapus Béla, Nagy Lajos, dr. Porteleky László, Rónay Emil, Schőmer Ferencz, Tichtl János, Törzs Kálmán, Tóth Gero, ifj. Újhelyi Sándor és Wein Dezső ■ urak. Felügyelő-bizottsági tagokul: Horn Imre, Hoogh Gyula, Nagy Imre, Pitczek János és Rónay Károly urak választattak meg. A választás megejtésével a napirend ki- merittetvén Dr. Darányi Ignácz meleg szavakban köszöni meg a közgyűlésnek bizalmát, melylyel őt megtisztelte. Erre Kollár Lajos jegyzőkönyvi köszönetét indítványoz Dr. Darányi Iguáczuak azon meleg pártfogásért, melylyel az egylet, annak tagjai iránt, de kiválólag azért, hogy oly hathatósan támogatta a fővárosi tanács előtt az egyletnek a telek megszerzése körüli tevékenységét. Dr. Darányi Ignácz ezek után a közgyűlést zajos éljenzés és tetszésnyilvánítás között berekeszti. A közgyűlést mint minden évben egy az egylet helységeiben tartott közös vacsora követte, hol a tagok kedélyes együttlétöket és összetartásukat hangoztatva ülték meg az egyleti élet e fontos napját. Dp. Ary Pál. min. s. fog. A mi utczáink. Az I. kerületi elöljáró urat meg kell dicsérnünk. Több levél érkezett hozzánk, melyben arról értesítenek, hogy az elöljáró ur öntözteti az utczákat. Szívesen registráljuk ezt a meglepetést. mint egy „imperator triumphant', büszkén támasztva lábait az elejtett ellenség meredt testére ült Kari barátunk, a puskát mint világhódító sceptrumot egyenesen felfelé tartván, büszkén szikrázó szemeit szánandó mosolvlyal társaira szegezvén, kik a sötétben titokzatosan suttogtak, többször lehajolva s a zsákmányt megtapogatva. „Ugy-e barátom, mondtam, hogy három kéményseprőt láttam, ni itt van a vadkan!“ „Te Kari“, — feleié a Tamás — kell ennek éppen kannak leuni ? Ha ujjaimmal szerzett tapasztalatom nem csal, erre a kérdésre a világosságnál még visszatérünk; azonkívül gon- dorhaju is a zsákmányod, mint te magal!1 — „Oh, sárga irigység“ nevetett Kari barátunk és tovább hajtott a kocsi a vámsorompó felé. A „fináncz“ naponta szerzett tapasztalata alapján oda se hederitett a vadásztársaságra s akadálytalanul robogott a kocsi a városba. A zöld szarvas előtt, a barátok törzsvendéglője előtt megállott a kocsi, a vadászok leszállottak és Kari barátunk kihívta a korcsmárost a zsákmány átvétele s illő felhasználása czéljából. Kijött a korcsmáros, felemelt lámpással megszemlélte a zsákmányt és fagyos közömbösséggel oda vetette: Nagyságos ur, nem használhatom a disznót, mert nem „saisonszerü“, ha pedig kész sertéskarajjal vagy malaczpecsenyével szolgálhatok, tessék besétálni 1 — megfordult és bement; Kari barátunk két vadásztársa nevetve hozzá fordult és Tamás odaszólt jóakarólag: „Vidd vissza, Kari, a diszuót oda, a hol találtad, — mert először nem kan, hanem kocza, másodszor nem fekete, E czim alatt emlékezünk meg egy hozzánk beküldött figyelmeztetésről, mely a kocsival való öntözést— helyesen -- elitéli és azt czélszeriibbnek tartaná szivattyúkkal és csövekkel végeztetni, mert a kocsik ezt arányosan és egyenlően nem győzik. Nem győzik különösen itt nálunk, hol az utak olyan kövekkel vannak makamadirozva, a melyekből pár nap alatt por lesz. Nem-e helyesebb volna pedig olyan kövekkel csinálni az utakat, melyek kötnek annál is inkább, mert ezek 10-szer annyi ideig tartanak. De hát azt hiszik itt a mi uraink, hogy Budának jó minden, mit törődik azzal a helyi intéző hatalom, ha pl. a Bocskay-tér valóságos homokbánya lesz is. A régi budai tanács urak is azt tartották, hogy jó levűgő és jó bor, azután nem kell egyéb. Levegőnk meg van, borunk elfogyott, de ha igy gyártják hivatalos utón a port, úgy bizony levegőnk is meg fog romlani. Ez a Bocskay-tér az előljásóságuak mostoha gyermeke, a melynek érdekeit nem előre, de hátra mozdítja. E porral dúsan ellátott szép téren ott van a fővárosi elemi iskola is. Itt van a fuvarosok állomás helye is. Bizony elkel lett volna már évekkel ezelőtt egy kis öntözés, de ennek szükségét nem ismerte el az elöljáró ur. Malmarits Ignácz és társai mintegy 30-an folyamodásban kérték a tanácstól a Bocskay-tér öntézésének elrendelését, a mit a tanács el is rendelt, s a végzés már április 8-án a kérvényezők kezeiben volt. Az öntözés azonban még 11 nap múlva sem következett be, az elöljáró ur nem h aj- totta a tanács rendeletét végre. Mikor e miatt hozzá fordultak, azzal menekült a végrehajtás elől. hogy nincsen elegendő öntöző kocsi. Ezt a kérvényezők belátják, de azt nem. tudják felfogni, hogy ha az öntöző kocsikat az árok utczában töltik meg miért ne tehetnének egy fordulót a Bocskay-téren is. A panaszlevél beküldője azt a talányt adja fél az elöljáró urnák, hogy olyan nehezére esnék azoknak a kocsiknak és intézkedéseknek jobbra fordulni. Baczillus-fészek a vizivárosbaii. A járványos betegségek mikrobáinak és baczillusainak fejlesztésére és tovább tenyésztésére annyi alkalmas melegágy — kivéve talán Panamát — nincs sehol, mint Budán. A napokban a „Budapesti Hirlap“-ban jelent meg egy czikk dr. G. T. aláírással, melyben a czikk Írója elénk színekkel festi, hogy milyen állapotok uralkodnak a krisztinavárosi jégpálya fölött elterülő szabad helyre hanem anilin-szöke, mint a szakálod és harmadszor nem vad, hanem házi-disznó; — Szervusz pajtás, jó éjt!“ Dohosén felelt a szerencsés vadász: Lőttél már vaddisznót ? ugy-e nem ; láttál már egyet ? ugy-e azt sem; hát ne beszélj; majd megmutatom én nektek, hogy ez egy vadkan, mert hála az Istennek, van még tudomány is Magyarországon; nem elég csak lönni, de tudni is kell és ismerni, mit lő az ember! Erre felszállott a kocsira, az akadémia elé hajtatott, bement, a sötétség alkatrészeiben búvárkodó inspectiós természettudósnak elmesélte esetét, barátainak ellenmondásait és átadta a disznót szakszerű vizsgálat és döntés végett. A tudós folyton jegyezgetett Kari barátunk elbeszélése alatt, bevitette a zsákmányt egyelőre saját konyhájába reá szegezvén hosszú gembostüvel a jegyzeteket, — bizonyosul ideiglenes véleményét: Sus seropha, lü liter vörös bor, 10 liter jó eczet, 5 kiló sárga répa, petrezselyem, paizt- máka, zeller, család- és vöröshagyma, 10 gramm bors, 20 babérlevél; 5 óráig főzni, csontokat kivenni, zsírt leszedni, a húst szeletekben vagy fazékba tenni, a levét ráönteni, pinezébe tenni; alkalom adtán szeleteket kivenni „ad libitum“, kocsonyával felmelegiteni, torma vagy hecsepecs lequár hozzá. Elérkezett a döntés napja, melyen a tudósok kiküldött bizottsága hivatva. volt Kari barátunknak odaítélni a magas vadászat önérzetét, vagy egy ritka számba menő szelíd kocza-biklövést. Meghívták az érdekelt feleket is és midőn o
