Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-16 / 15. szám

Budapest 1893. (4.)

BUDA és VIDÉKÉ.

Április 1 6.

tása után állapíttatott meg; s igy a lövészegyesületet távolról sem érheti az a vád, hogy magának akarta f'entartani a kezdeményezés dicsőségét és a. végrehajtást is. (Ez utóbbit már az is megczáfolja, hogy épen ez előterjesztés kívánta egy végrehajtó-bizottság kiküldetését, mely a felvetett eszmék megvalósítását keresztülvigye, s a lövészegyesület mint ilyen a márczius 12-iki üléssel befejezte a mozgalom tervezése körüli működését.)

Dr. Németh Imre ur második vádja az, hogy az előterjesztés csak a nagygyűlésen osztatott szét és igy a lövészegyesületen kívül más nem szólhatott hozzá az előterjesztéshez. Hát igaz, hogy az előterjesztés csak az utolsó órában osztatott szét, de ez czélzatosság nélkül, technikai akadályok miatt történt, a mennyiben az előterjesztés csak márczius 10-én került íti a sajtó alól. Minthogy azonban az előterjesztésben nem iransc ndentális filozófiai tételekről, hanem a gyakorlati életbe, vágó kérdésekről van szó, mindenki egyszeri hallásra is alkothatott magának véleményt arról, jók-e, czélsze- riiek-e az abban felsorolt gondolatok, indítványok.

Egv oly gyűlésen, milyen a márczius 12-tki volt, melyen 3—400 ember volt jelen, részletes tárgyalásnak még akkor sem lebet helye, ba mindenki jóval elébb megismerkedett volna az előterjesztés szószerinti tartalmával. Czikkiró, ba jelen volt azon az ülésen, bizonyára észrevette, bogy a második óra kezdetén máris nagyfokú türelmetlenség vett erőt a gyülekezeten; mi lett volna akkor, ha mélyen beleereszdtünk volna a részletekbe ?

Czikkiró urnák az előterjesztés további birálgatására nem akarok reflektálni, mert elismerem mindenkinek azon jogát, hogy bírálhat mindent, a mihez kedve van, De nézetem szerint nem jól választotta meg a helyet, a hol bírálatát megereszteni szükségesnek tartotta. Választassa be magát Németh ur a végrehajtó bizottságba, dolgozzék ott szorgalmasan, álljon elő jó tanácsokkal, életrevaló eszmékkel, s meglehet győződve, szívesen fogják meghallgatni. De ne törekedjék igazságtalan és egyoldalú kritikával gyengíteni azt a mozgalmat, melynek hasznosságát bizonyara ő sem kívánja letagadni, s ne kicsiuyelje azon tényezőket, melyek ez ügyben buzgalommal, szeretettel lelkesedéssel dolgoztak eddig, s ily irányú munkálkodásokat ezentúl sem fogják megvonni a felvetett kérdésektől.

Végre még egy szavam volna azokhoz, kik sokat beszélnek, írnak a budai érdekekről, s ez az: ha oly nagyon érdeklődnek Buda emeléséért, ne vonják ki magokat a munkából, jöjjenek el oda, a hol dolgozni, eszméket meghányni kell és érvényesítsék tudásukat, ott, a hol az érvényesítésnek helye van. Ezt azért mondom, mert sajnosán tapasztaltam, hogy az

u. n. vezérférfiak közül többen egyetlen egyszer sem találták érdemesnek megjelenni az előkészítő és a huszonhetes bizottság ülésein. Ha igazán érdeklődtek volna a dolog iránt, meghozták volna azt az áldozatot, a melyet mi többen, kik szintén dolgozunk, keressük a kenyerünket, meghoztunk, hogy a megindított mozgalmat düllőre vigyük.

Budapest, 1893. ápril 12.

Dr. Toldy László

az előkészítő huszonhetes bizottság tagja.

Harkovits Iván.

Lelkiismeretesség, végtelen skrupulozitás ■s mégis nehézded munkálkodás volt sajátja azon férfiúnak, kit e hó 7-én szivreható búcsúztatókkal fektettünk a budai németvölgyi sir- boltba.

Főérdemeit elmondták nálamnál hivatot- tabbak, de ha én ez alkalommal lelkiemelkedettségét, emberi jóságát, munkaserkentő tulajdonságát hangsúlyozom, teszem azt azon meggyőződéssel, hogy az ő hangyaszorgalma, szívós ereje, páratlan munkaképessége és kitartása az elhunyt éltében a körülötte csoportosultak százaira méltó példakép hatottak és fognak hatni a jövőben is.

E sok közül az ö buzdításai emlékezetemben épek maradnak. Az ő serkentése fölért egy Leonidas hőstettével; mert a ki az országgyűlési gyorsiroda tömkelegéi között a Caleydos- kopból némi tiszta képet tudott alkotni, az ő vala, ki habár óvatosan működött is, de bizonyára önelégülten távozott el mindig a terhes munka színhelyéről akkor, midőn mindent rendben talált.

Sokan a gyorsirodai írnokok közül már rég az estebéd, vagy esti munkálkodás terén buzgólkodtak, ő még mindig a napilapok részére készült hosszú oktávokat várta a gyorsiroda künyomdai helyiségében.

Pnlszky Ágoston beszédei revíziója mintegy a sors iróniájaként, gyakran önkénvte- lenül az ő pontos lelkiismeretű munkás kezeibe akadtak; ilyenkor rendesen bonezoló, merész vágásaival igazított, simított s kefélt a szónok beszédjén. E kefélés a délelőtt 10 órától este fél hat és hat óráig egyfolytában dolgozó Írnokokra valóságos falumként nehezedett.

A lelkiismeretesség mindenekelőtt uraim ! Ez vala a revizor és később Markovits — főnök úr jelszava, ha ily későre nyúit az előreláthat- lan lelkiismeretes munka. Abban az időben, amidőn még Kónvi Manó volt az országgyűlési gyorsiroda főnöke, Szilágyi Dezső beszédjeit rendesen ő simitgatta s kefélte a napi sajtó részére.

De a nagy Szilágyi revízió módja az írnokok részére a fenti fátumboz képest, valóságos tengeri kigyó vala. Az ülés után a kaszinóból hozatott beafstekek száma és az x darab lon- dre-sek voltak ama hadüzenetek jelei, melyek az Írnokok kebelében támadtak.

A bő étkezés és kényelmes szivarozás, az ul olajos stilizálás közt történt fel és alájárás a külső termekben dolgozó Írnok urak között rémséges állapotot idézett elő. Ilyenkor rendesen Markovit* Iván volt az, ki az ő békülé- keny természe ti, szelíd mosolyával a turnusvezetőhöz fordult és javasolta az az napi munkáért a fizetési felemelést..

Ez előleges intézkedés az írnok urak tudomására juttatva, megnyugvást idézett elő s a munka bármily késő ideig tartása zokogás nélkül türetett.

Ily és hasonló jóindulatú magatartás, előzékenység s részvéttelt odaadás méltó tanuság- kép tükröztetik vissza Markovits magatartását.

A képviselőház gyorsirodai irnoksága őt valódi atyjának ismeré és nevezé.

Bármily ügyes-bajos összeütközés keletkezett légyen a háborgó méhkasszerü irnok- sereg között, mindannyiszor Markovits volt a hékebiró. A mily előzékeny, szives s gyakran anyagilag is szívesen segítő vala, ő ép oly következetes, pontos volt az e?etleg becsúszott írási hibák elkövetői ellen.

Az elkövetett hiba elnézése a szónok nagyságától függött.

Jaj annak az írnoknak, ki egy miniszter, pártvezér vagy corypheus beszédében tett akár vigyázatlanság, akár sietségből írási hibát, lévén az érthetetlen hézag, kellemetlen elcserélés stb.

Ilyenkor vagy fegyelmi, vagy pénzbirsági elitélést kelle a hibát elkövetett írnoknak tűrniev

Érdekes volt az ülésszakok kezdetekor az írnok fölvételi mód megfigyelése.

Ama szerencsések, kik országgyűlési képviselő urak, korifeusok s átalában előkelő protekczió által kecsegtethették magukat, mily biztos reménynyel fordultak a gyorsiroda küszöbét átlépve, a minden, bármily kis körülményre érdekkel viseltető, áldott természetű Markovits főnök úrhoz.

A mintairásra negyvenen jelentkeznek rendesen s csak a rövid ülésekre 10—12, a rendes ülésekre 16 —17 írnok alkalmaztatik.

Hogy egyeztessék most ki a 23 igényt tartható, a kellékeknek teljesen megfelelő munka- kedvtelt jelentkező kérése?

Erre csak Markovits képes. Az önkéntelenül tartalékban maradt 23 munka után epedő, jobbára szorgalmas egyetemi hallgató a tapintatos munkabeosztó által osztályozva lesz. Mindegyiknek lakása szokott pontossággal evi- dencziában tartatik s följegyeztetik külön rovatba a gyorsirászatban való esetleges jártassága és képzettsége.

Az ily osztályozás volt az elhunytnak legkedvesebb foglalkozása. A csira, a pete, a bimbó s mindannyi embriológiai tüneményekhez képest lettek a gyorsirászatban jól elkészültek, a fél elkészültek s csak a hallás után ismert jelvények és monogrammok kezelői beosztva. Jelentkezhettek bárhányan, Markovits Iván mindenibről gondoskodott; ba nem a jelentkező perczben, de 8 nap, két hét, vagy egy hónap alatt minden bizonynyal.

Az ő aegise alatt fentartott gyorsirászati tanfolyamokba vagy Forrai, vagy Vikár úr e kezdőkből bizonyára avattak oly gyorsírókat, a kik a képesítési bizottság előtt a képesítési okmányt saját részükre megszerezték s igy, ba ők az országgyűlési gyorsirodában mint volon- teurök vagy gyakornok-segédek kezdetben nem is alkalmaztathattak, bejutottak közjegyzői vagv ügyvédi irodákba, hol tanulmányaik folytatása mellett a vizsgálat idejéig mellék, sőt gyakran főkeresetet biztosítottak maguknak.

Mint Pestalozzi, úgy őrködött ő féltékenyen az általa fölfedezett tehetség fölött; ápolta, gyámolította, serkentette, buzdította, s ba kellett, anyagilag támogatta őt.

„Minden szál fűnek megvan rendeltetése a természetben.“

így szokta ő mondani, mikor egy serdülő, leendő gyorsíró kiképeztetéséről volt a szó. Akadályt ő a munka elvégzésénél nem ismert. Ha lassan bár, de rendszeresen, biztosan az etimológiai kellékeknek teljesen megfelelőleg készité ő el a stenogrammok revisióit. A mutatkozó űrt skrupulositással tölté ki. Kétszer, háromszor elolvasott egy oly mondatot, mely iránt kétsége volt. Innét volt az, hogy bármily gyorsan irt a szónok után, de a gyorsírásból a közönséges írásba való átültetésnél nem éppen a leggyorsabb kézzel kecsegtethette magát. A gyorsírók között ő volt az, ki bár magyar születésű. németesen gondolkozott és stilizált. Fogékonysága volt az idegen nyelvű gyorsirászat iránt.

Főérdeme, hogy Gabelsberger német gyors - irászatát, rendszerét, iskoláját átülteté és alkalmazta a mi nyelvünkre.

Rendszert alkotott, vitatott, javított, kutatott, gyorsirászati pályázatokat rendezett; az alkotó ész, kutató szellem, párosulva edzett munkaerővel, kitartó példátlan szorgalommal voltak kiváló fényes tulajdonságai, ékességei. Élt, halt a gyorsirászat terjesztéséért.

Valóban, ba valakira, úgy ő reá ellehet mondani: azon kövek, melyeket éltében összehordott ez iskola, ez épület felépítésére, messze jövőben fogják ereznél maradandóbban hirdetni az ő működését s e szak iránt alkotott érdemeit

Éltében látá a jövő fejlődés első bimbóinak nyílásait.

Büszke öntudattal tekinthető ama ambi- cziózus felkarolást, melyet hívei irányában és rendszere iránt tanúsítottak.

Szilárd alapra van az ő kezdeményezése fektetve, legyenek azok résen, kik e magasztos hivatás tovább fejlesztésére és megóvására hivatva, az ő emlékét dicsőén fogják az utókor részére megóvni és örökíteni. Isten áldása e modem titán alkotó müvén mindenha . . .

Budán lakott. Szerette e városrészt, mely csendes kedélyéhez olyan jól illett.

Steia Sz. Mór.

Birtokváltozások

Budapest fő- és székváros Dunajobbpartján az utóbbi bét folyamán :

1. A budai 593, számú tjkben foglalt 1281. hr- számu ingatlan lele része Fritsch Antalról : Fritsch Máriára öröklés jogezimén ;

2. A budai 2161. számú tjkvben foglalt 3757. hrszámu ingatlan Németh Károly ról : Németh Vilmosra öröklés jogezimén ;

3. A budai 8668. számú tjkvben foglalt (7374., 7376., 7378—7383/b.) hrszámu ingatlan Nagy Sán- dorné szül. Etlényi Máriáról : Dr. Hummel Szaniszló Adolf és neje szül. Schwingenschlögl Vilmára 4G00 frt vételárbsn ;

4. Az óbudai 536. sz. tjkvben foglalt 2852 hrszámu ingatlannak fele része Reszmann Károlyról: Gerstl Károlyné szü. Reszmann Magdolnára. Skrinár Jánosné szül. Reszmann Katalinra és Reszmann Ferenczre öröklés jogezimén;

5. Az óbudai 1026. sz. tj vben foglalt 3318. hrszámu ingatlan Strohberger Mátyás és nejéről : Dr Freund Miksára és Deutsch Jakabra 1400 frt vételárban ;