Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-16 / 15. szám
Budapest 1893. (3.V gedélyezéseért mind a két közúti vaspályái vállalat folyamodott. A budapesti közúti vaspálya-társulat tervére a következő észrevételeket tettük : 1. a vérmező nyugati oldalán tervezett egyes vágány megröviditendő annyira, bogy az azon közlekedő kocsi a kettős vágány mindkét végpontjáról észre legyen vehető; 2. a déli vasút érkezési oldalához tervezett kiágazás a budai körvasuttal összhangzásba hozandó ; 3. a Szent-János-utczából csak egyik vágány vezethető a Szent-János-téren át az Attila- utczaba; a másik az árok- és az iv-utczán vezetendő ki az Attila-utczába ; 4. az Attila-utcza déli végétől (a szarvastértől) a Rudas-fürdőig kettős vágány legyen ; 5. a vágányok oldalt helyezendők el, úgy, hogy a járdák mentén a kocsi-utból 2-765 mtr. szabadon maradjon ; ö. hogy a főváros déli részéről szintén közvetlenül lehessen a Zugligetbe és vissza közlekedni, e végből a vágányok a retek-utczai vágányokba is bekötendők ; 7. a Rudas-fürdő’től a dunaparton a láncz- hidig tervezett szárnyvonal semmi szin alatt nem engedélyezhető. A mi pedig a villamos vasúti vállalat tervét illeti, kijelentettük, hogy a vonal iránya a Rudas-fürdő és a déli vasút pályaudvara között nem lehet más, mint az, melyet a lóvasut számára megállapítottunk; a déli vasúttól a fogaskerekű terjedő vonalrészt pedig nem találtuk engedélyezhetőnek, mert a kiszemelt irányban a budai körvasút (magyar kir, állam- vasút) sinei fognak feküdni, melyek a villamos üzem czéljaira nem alkalmasak; mert továbbá ez a vonalrész folytatólag a reteg-utczában haladt volna, honnan a nagy fogalom miatt a lóvasut sínéit is át kellett helyezni a városmajor szélére. A villamos vasúti vállalat terveiből és irataiból nem volt kivehető, hogy az áramvezeték a föld felett, vagy a föld alatt fog-e elhelyeztetni ? Ezért szükséges volt kijelentenünk, hogy az eddigi megállapodásokhoz alkalmazkodva, az áram a föld alatt lesz vezetendő, a központi áramfejlesztő-telep elhelyezése pedig még engedélyezés előtt tisztába hozandó. Teljesen egyetértve a középitési bizottmánynyal hangsúlyoztuk végül azt, hogy a szóban forgó közúti vaspáh ai vonal úgy fog a közlekedés érdekeinek legjobban megfelelni, ha az engedély a budapesti közúti vaspálya-társulatnak adatik meg, mert csak ez esetben válik lehetségessé, hogy a budai részeknek a pesti részekkel a Margithidon át már meglevő vasúti összeköttetése a Krisztina-köruton, Attila-kör- uton és a Gellért-rakparton folytatva s a vámházi hid segélyével a pesti belső körúti vonalba ismét bekötve körré egészüljön ki. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy e budai vonalat az épitendő hídtól kezdve a déli vaspályáig a villamos vasúti vállalat is használhassa; de ha közlekedését a fogaskerekű vasút indóházáig kívánná kiterjeszteni, e czélból a városmajor- utczán kellene haladnia. Dunajobbarti (Budai) körvasút. E vasút létesítésének elhatározását hosszas tárgyalások előzték meg, mert azon érdekek, melyeknek kezdeményezését köszöni, igen nehezen voltak összhangba hozhatók a városrendezési és szabályozási érdekekkel. Aggodalom támadt első sorban a miatt, hogy e körvasút egy helyiérdekű vasút jellegével vala tervezve. Nem lehetett megbarátkozni azzal sem, hogy a Lukácsfürdő előtt a dunaparton rendezendő pályaudvar létesüljön. A vasút átvezetése a Margithidon és Lipót-köruton a Csáky-utczába, hol a balparti körvasút iparvágányaival egyesült volna, szintén határozott ellenzésre talált. Sok megfontolni valót adott továbbá az is, hogy a vasút a dunapartot és a közutakat veszi igénybe, melyek természetesen legelső sorban az általánoe közlekedés czéljaira vannak rendeltetve. — E nehézségekkel szemben, támogatva a nagyméltóságu belügyminiszter ur részéről is, a fővárossal együttesen igyekeztünk a goud- jainkra bízott érdekeket a lehetőségig megóvni és hálás elismeréssel tartozunk a nagyméltóságu kereskedelemügyi miniszter urnák, hogy aggáB U D A és VI D E K E lyainkat, észrevételeinket és kívánságainkat — mint az 1891. évi XXIV. t.-czikkből kitűnik — végre is nagyrészben figyelembe vette. Éhez képest a dunajobbparti körvasút díjszabási tekintetben a m. kir. államvasutak kiegészítő részét képezi ugyan, de jellege: „gőz- mozdonyu közúti vasút“ ; a Mardithidi el- ágázás elmaradt, a dunapartra tervezett rendező pályaudvan-al együtt, az atóbbit a császárfürdő felett kitérők fogják helyettesíteni; végre peagejog alapján rendeztetett, hogy a körvasút vágányai a közúti vaspályái közlekedés czéljára is használtathassanak. A szóban levő körvasút iránya a végleges megállapodások szerint a következő: Indul a budapest-szent-endrei helyiérdekű vasút óbuda- filatóri állomásából és átszelvén a szentendrei utat, a filatóri töltésen, illetve a rakparton halad a Császárfiirdőig, innen külön töltésen a Margithidi aluljáróig, ezen át a Pálffy-térre kanyarodik és a királybegy-utczán, Margit- köruton, Széna-téren és Krisztina-köruton, jelesen az ördögárki hídon átmenvén, az alkotás- utczába és a déli paspálya-udvarába tér be, a déli vasút vonalán jutván el a kelenföldi állomásra, mi mellett gondoskodva van arról is, hogy a beiktatott összekötő iv segélyével az összekötő vasút s illetőleg a hídon át a balparti körvasút vonalára juthasson. A terv ekként megállapittatván, a Duua jobbarti városrész kereskedelmének e vasúttól függő érdekeiért a saját részünkről is siettünk a Margit-körutat és ezzel kapcsolatosan a ki- rályhegy-utczát úgy rendezni, hegy ezen a vonalon egyidejűleg a vágányok is véglegesen le legyenek fektethetők. Különösen a gránit-burkolatot kellett jobban kiterjesztenünk, mint a hogy azt különben terveztük. A rendezés költségét a királyhegy-utczánál a főváros, a Margit- körutnál közösen a főváros és mi viseljük ; bizonyos munkák költségét azonban, a melyek kizárólag a vasút miatt váltak szükségesekké, a m. kir. államvasutak igazgatósága téríti meg. A körvasúiból kiágazólag iparvágány engedélyeztetett eddigelé: a Spitzer Gerzon féle telepre, a Grünwald-féle telepre a cs. és kir. ruhatári telepre, a Lujza-malomhoz és a cs. és kir. élelmezési telepre. A vöröskereszt népkonyha Budán. A magyar vörös-kereszt egylet központi igazgatósága most rendezi sajtó alá 1892. évi jesentését. Ismeretes azon áldásos működés, melyet a múlt évben különösen a kolerajárvány alkalmából fejtett ki, de főképen érdekelni fogja t. olvasóközönségünket a budai vörös- kereszt választmányok buzgó közreműködése oly irányban, hogy a járvány alatt minél több szegény láttassák el lehetőleg ingyen étellel. Az e czélból létesített három népkonyhára vonatkozó adatokat a fenti jelentés a következőkben részletezi: a) A krisztinavárosi v ö r ö s - keres z t fiókegylet a krisztinatéri iskola- épületben létesített népkonyhát, melyet 1892. évi oktéber hó 12-én nyitott meg és 1893. évi márczius hó 15-én zárt be. Ezen idő alatt kiosztatott 38251 adag ebéd és pedig 34751 adag ingyen a krisztinavárosi és várbeli szegényeknek és 3500 adag az iskolás gyermekeknek á 6 kr., mely összeget a gyermekbarát egyesület téritett meg. A felmerült berendezési és fen- tartási költségekhez 2451 frt 32 krnyi összegben járultak: a fő- és székváros 900 írttal, Dr. Fáik Miksa orsz. képviselő ur a „Fester Lloyd“ gyűjtéséből 619 frt 40 kr., a gyermekbarát egyesület 210 frt, az 1893 évi január hó 7-én tartott tánczmulatság jövedelme 300 frt 32 kr; gróf Csekonics Endre vörös-kereszt egyleti elnök adománya 100 frt, Dr. Schwartzer Ottó fiókegyleti elnök és családjának adománya 215 frt, egyéb adakozások 106 frt 60 kr. Összesen 2451 frt 32 kr. A népkonyha felügyelő bizottság tagjaiul szives voltak közreműködni: Dr. S eh w a rtzer Ottó mint elnök ; dévai S z ő 11 ő s i Istvánná, Garay Antal, Gya- lokay Lajos, Much may er Ferencz, Osz- toich Mihály mint felügyelő bizottsági tagok és P e r t h 1 Géza mint gondnok. Április 16. b) A budapesti II. kér. városi választmány népkonyháját a budapesti hajléktalanok menhely egyesületének szegény- ház-utezai épületében 18^2. évi október hó 20-án nyitotta meg és 1893. évi márczius hó 15-én zárta be. Ezen idő alatt kiszolgáltatot 7175 adag reggeli, 24592 ad;ig ebéd és 3984 adag vacsora. Reggel tea rummal vagy a nélkül, délben leves, főzelék hússal és kenyérrel, este rántott leves szolgáltatott ki és pedig 5254 reggeli, 3625 ebéd és 3984 vacsora ingyen, 1921 reggeli a 2 kr. és 20967 dbéd á 10 kr. A költségek összesen 3943 frt 13 krt tettek ki, melyekhez a fő- és székváros 711 írttal, a vörös- kereszt egylet 381 frt 99 krral, Bisch itz Dávidné a báró Hirsch-féle alapból 200 frt és magánjótékonyság 515 írttal járult (»*/. utóbbiból tekintélyesebb összeget báró Lipthay Béla és a Ganz gyár igazgatósága adományoztak ; 2135 frt 84 kr. pedig az adagok árában folytak be.) A felügyelő bizottságban működtek: báró Lipthay Béla mint elnök; báró Lipthay Béláné, R u p p Zsigmondué, Strauss Ferenczné, Ecker man n Edéné, Garba Gyu- láné, Luk se Fábry Béláné, Dr. Doctor Henrikné és Szvierák Ágostonná mint felügyelő bizottsági tagok és Eck ermann Ede mint pénztárnok és gazda. c) A budapesti III. kér. f i ó k e g y- let a bécsi-utcza 17. számú házában nyitott népkonyhát 1892. évi október hó 17-én és azt 1893, évi márczius hó 15-én zárta be. Összesen kiszolgáltatott 4760 adag reggeli (leves) ingyen, 22,226 adag ebéd (leves, főzelék hússal és egy darab kenyér), melyből 792 adag ingyenes, végül 5614 adag vacsora (rántott leves) ingyen. A mutatkozott kiadások 2683 frt 64 krt tettek, melyekhez a fő- és székváros 300 írttal, a vörös-kereszt-egylet 160 írttal és magányjótékonyság 49 írttal járult. A hátralevő 2174 frt 64 kr. a 10 krnyi ebédjegyek árából folyt be. A felügyelő-bizottságban működtek: Dr. O r s z á g h Sándor, elnök ; Lindt- ner Károly, jegyző ; G e r g e 1 y i Jakab, pérz- táros ; G y u 1 á n y i Adolf, W eissenbacher Endréné, Kugler Józsefné, Holz spach Nándorné, Seidl Józsefné, Schubert Edéné, Kögler Róza és Kogler Irma felügyelőbizottsági tagok. A magyar vörös-kereszt-egylet központi választmánya a lelkes közreműködők fárad- hatlan tevékenységéért elismerését és köszönetét fejezte ki.“ Megjegyezzük, hogy a magyar vörös- kereszt-egylet az egész országban a múlt év folyamán közel 55,000 frtot fordított jótékony czélokra. Levél a szerkesztőhöz.*) Tisztelt szerkesztőség ! Csak ma jutott kezembe becses lapjának f. évi április 2-iki száma, melyben dr. Németh Imre úr „Budai érdekek“ czimü czikke foglaltatik. Legyen szabad e czikk némely állításait he lyreigazitanom. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy különös dolog az, hogy a budapesti lövészegyesület, melynek kebelében a Buda emelését ezélzó mozgalom megindult, e különben tartalmas és már eddig is sok jó és életrevaló eszmét felvetett lapban, már másodízben éri a megtámadtatás, éri pedig oly csekély jelentőségű dolgokért, melyek, ha igazak is, eltűnnek azon kétségbevonhatatlan érdem mellett, melyet a lövészegyesület a mozgalom megindításával s annak eredményessé tételében eddig szerzett magának. Dr. Németh Imre úr elsőbben is azon vádat emeli a lövészegyesület ellen, hogy mellőzte a meghívott egyesületek véleményét. Ez nem áll, mert azon huszonhetei bizottságban, mely az előkészítő-bizottság által kidolgoztatott előterjesztést megvitatta és elfogadta, s csak azután igy került a márczius 12-iki nagygyűlés elé, jelen voltak a meghívott budai egyletek képviselői; a huszonhetes bizottságban mind a három kerület jelen lévén, az előterjesztés szövege ezek véleményének meghallga*) Az audiatur et altera pars elvénél fogva minden megjegyzés nélkül közöljük e czikket.
