Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-16 / 15. szám

Budapest 1803 (2)

BUDA és VIDÉKE.

Április 16.

Budai érdekek.

Irta : Dr. Németh Imre.

III.

Ha tehát azt akarjuk, hogy a budai kiskereskedelem felvirágozzék, vigyük keresztül — ide nem kell sem állami, sem városi támogatás

— hogy mindent a mit konyhánkon elfogyasztunk, mindent a mi házi kényelmünkre szolgál, a ruhát melyet viselünk — Budán szerezzük be; például szolgálhatnak vidéki nagyobb városaink, Debreczen, Arad stb. hogy ott, a hol a városi polgárok a városi kereskedelmet és ipart támogatják — úgy a kereskedelem mint az ipar fejlődik, halad, és pedig leginkább azért, mert egyik a másikhoz fordul szükségleteiért és nem megy idegenbe. Erre ugyan azt lehetne felhozni, hogy ott nincsen a szomszédban egy virágzó város, de hát ott van Pozsony, ez a határszéli városunk egészen a torkábau van az osztrák székvárosnak, de a pozsonyi polgár első sorban pozsonyi és csak azért megy Becsbe, a mit otthon nem kap, vegyünk mi példát Pozsonytól és legyünk első sorban budaiak, tárno- gassuk azt a budai kereskedőt és iparost, a ki köztünk él, azokat a kik között élünk, 1 ell hogy egy kis helyi patriotizmus verjen bennünk gyökeret, mert ha megmaradunk eddigi — Pestfelé hajló — elveink mellett. Buda egészen ki fog vetkőzni városi jellegéből és oda fog jutni, a hol most Budafok van.

Hogy az előterjesztés Budán gyárakat a budai hegyekben nyaraló telepeket akar létesíteni, ez talán egy kis nyelvbotlás, mert bizony egy füstölő vagy egy zakatoló gyár szomszédságában nem nyaral szívesen senki, de jobban is megél Buda ha gyárai lesznek és a nyaralók a budai hegyek közt olyan helyekre vonulnak, a hol gyárfüst már nincsen, tekintettel pedig arra hogy a Lágymányoson úgy akar az előterjesztés egy gyárvárost emelni, hogy oda hidat épit, tekintettel arra, hogy — bár a pesti részen van — a külső váczi üt mint gyárváros már felépült, tekintettel továbbá arra, hogy ezen gyárvárossal szemben az elpusztult szőllőgaz- dáktól népes O-Buda áll és O-Budán a hajógyár tevékenységének összeszoritása miatt sok elbocsátott gyári munkás is van. tekintettel

— szólok alázatosan — szörnyű nagy dolog ám ez, főleg miután köztudomású, hogy a legtöbb újságírónál a hazugság nem újság, s legkevésbé igaz, hogy iró.

Most veszem észre, hogy philosophálok ... kár lenne a nyomdafestékért ... no meg nincs benne köszönet . . . csevegjünk inkább tovább!

Hol is hagytam el ? Az igazságnál. Apropos ! Higyjék el, hogy a mit eddig Írtam, az mind igaz, most már önök figyeljék meg mennyi hazugság lesz a többi igazságban !

Csevegésem történeti hűsége érdekében, nem hagyhatom szó nélkül Satanellot, ki szellemes megjegyzéseivel a szerelmes sziveket az elkeseredésig saturálta. Nem volt mulatság mondja egy barátom, hol Satanello jól ne mulatott volna s csak ott volt igazi mulatság, a hol Satanello mulatott !

Ugy-e bár kiváncsiak SAanellora ? !! Satanello, egy nefelejts szemű, rózsás ajkú, liliom termetű, »nebántsvirág« kedélyű gyönyörű leányka, ki szerelmi lázba hozta mindazon ifjakat, kikre szeme sugaraiból egy-egy sugár tévedt, mosolyából (az angyalok sem mosolyoghatnak szebben) pedig, egv parányi elismerés . . .!

Sejtem, hogy egy. ilyen sugár tévedt Jenő barátom leikébe is, mert azóta, hogy Satanello- val megismerkedett, teljesen kivetkezett rendes mivoltából.

Márczius 18-ika óta versel s még hozzá szenvedélyes lyrai poémák foglalkoztatják lelkét; imádja a holdvilágos estéket, tündérekről álmodik s a halál sötét gondolatával ringatja el fájó lelkét ...

Szegény fiú! Boldog Satanello, kit az istenek ajándékoztak meg a biibáj ezer tulajdonaival, ki kedélyeddel bearanyozod a borús lelkeket, szemed sugaraival elhomályosítod a napot, szépségeddel emlékeztetsz a természet lágy ölén ébredő, fakadó virágokra, légy irgalmas, könyörülj a sziveken, a melyek oltárképen őrzik bájos arezodat s törd össze, vagy válaszsz közülök ! A viszontlátásra ! Bartos Gyula.

végül arra, hogy mind ezen ó-budai lakosoknak

O-Budán vagy házuk, vagy legalább olcsó bérlakásuk van, mely lakásuk egészségesebbek is mint a gyárak közt levő kaszárnyaszerii munkásházak — oda kellene hatni, hogy az eskütéri hid felépítésével egyszerre vagy közvetlen ezután O-Buda és a váczi-ut közt építtetnék egy közlekedési hid, addig pedig e helyen a gyári munkásokat kedvezményben részesítő csavargőzös forgalom nyittatnék meg. Igaz, hogy ez a hid legalább kezdetben nem fizetné ki magát és a befektetett tőkének kamatait sem hozná be, de hát az államnak nemcsak érdeke, de kötelessége is, hogy az állampolgárok érdekében akkor is tegyen, ha az az államnak közvetlen hasznot nem hoz, mert az allamnak haszna az is, ha polgárai megelégedetten élnek — ezen felül a székesfőváros közönsége az ó-budai résznek tartozik azzal, hogy ott a saját hibáján kívül elszegényedett polgárságon segítse i, ezt pedig az által is előmozdítja, ha az ottani lakosságnak alkalmat nyújt arra, hogy eddigi házacskájában vagy olcsó bérletében megmaradva, könnyen juthat keresettel kecsegtető gyártelephez, mi a mostani viszonyok között azért nem lehetspges, mert az ó-budai ember a Margit- hidon csak óriási kerülővel juthat a váczi-uti gyárakhoz és az ilyen munka előtti s munka utáni egv-két órai gyaloglás nemcsak idő, hanem erőpazarlás is

A városi élet felpezsdtiléséhez a kereskedelem és ipar virágzásán felül a közlekedési viszonyoknak a lehető legjobbakká tétele játsza a főszerepet, mig a kereskedelem és ipar felvirágoztatása sok tekintetben a város polgárságának jóakaratától, pártfogásától a helyi patriotizmustól függ, addig a közlekedési utak megteremtése a municzipium feladata, e téren a budaiak nemcsak kérhetnek, hanem követelhetnek, a lóvasúti hálózat kiterjesztése, a villamos vasút behozatala már-már elodázhatatlan. Tudjuk, hogy e tekintetben a vállalkozási kedv nem hiányzik, tudjuk azt is, hogy minden ide vonatkozó kérdés az egyes pénzügyi stb. bizottságban akad fenn és hogy fennakad — ennek is részben mi budaiak vagyunk az okai, mert sok olyan képviselőnk vau, a ki a kerületi érdekekkel nem törődik, vagy nem ér rá törődni, az az egynéhány képviselőnk, a kiket tevékenységük folytán nagyon jól ismerünk, nem győzi azt, hogy mindenütt ott legyen; ha minden városi képviselő erkölcsi kötelességének tartja akár a közgyűlésen, akár a szakbizottságokban szavát felemelni és azt a mi a kerületnek érdeke — elhalasztani nem engedni, semmi halasztásba bele nem nyugodni, sürgetni, zaklatni, ily eljárás mellett aligha történhetett volna meg a szarvastér leásásának éveken át való halogatása, mely a helyi vasúti hálózat kiterjesztésének egyedüli és fő-fő akadályaként már évek óta emlegettetik.

Mi budaiak mindnyájan tudjuk, hogy a hidak gyalogforgalmát jó részben a budaiak teszik, mi mindenért átmegyünk Pestre ha kell, ha nem, mig a pestiek csak kis része jár át Budára, miután nem méltányos az, hogy ezt a nagy adót a székesfőváros kisebbik fele t. i. a budaiak viseljék, de nem is jogos, hogy egy városnak a központján lévő közlekedési út csak vámfizetés mellett legyen használható a gyalog- közlekedők által is, miután a hidaknál alkalmazott személyzet — ha a gyalogosok átkelése szabaddá tétetik — a mostaninak negyedrészére vagy alább is leszállítható volna, és igy az állam bevétele — a kiadás is leapadván — nem sokkal volna kevesebb mint ma: a kormánynál befolyással biró kerületi polgároknak, különösen a budai kér. orsz. gy. képviselőinek kellene a mozgalmat megindítani arra nézve, hogy a gyalogosok hidvámja a legrövidebb idő alatt eltöröltessék, miáltal a papiron már régen egygyé tett Buda és Pest még közelebb jutna egymáshoz.

A csavargőzösökről az előterjesztés alig mond valamit, pedig ezekre is áll az, hogy a részvényesek busás osztaléka legnagyobb részben a budaiak filléreiből kerül ki, itt is arra kell módot találni, hogy az átkelési dij — a mi most túlságosan drága — méltányosan le- szállíttassék. a mi a forgalmat esetleg megkétszerezné, de a leszállítással kapcsolatban beszüntetendő volna az a most fennálló törvényes '

de nem igazságos eljárás, hogy az átkelési dijakkal együtt a hidvám is beszedetik, hiszen aki a csavargőzöst használja, az nem használja a hidat és igy a hidvám szedése nem igazságos, de különösen nem igazságos az, hogy a ki a csavargőzöst használja, az jövet is, menet is megfizeti a 2—2, összesen 4 krt, mig a hid- használó közönség jövet-menetért csak 2 krt fizet, e téren a csavargőzös igazgatósága és tekintélyesebb részvényesei is megindíthatnák a mozgalmat, mert hiszen az természetes, hogy az olcsóbb közlekedési eszközöket több ember venné igénybe. A gyalogosok hidvámjának megszüntetésével, — ha ez a csavargőzösöknél keresztül vitetik, itt is nyerne az állam azáltal, hogy elbocsáthatná a csavargőzösöknél alkalmazott közegeit.

A he'yihajók menetjegyénél is megfizetjük a hidvámot és pedig akkor is, ha a Margitszigetre megyünk, pedig oda a hidon nem lehet eljutni, és akkor is, ha Újpestre megvünk, pedig Újpest nem tartozik Budapesthez. Ennél nagyobb baj az, hogy a helyihajókat járató cs. kir. társaság a viteldijakat ismét fel akarja emelni, az erre illetékes köröknek, még mielőtt a felemelés megtörténnék, minden befolyásukat fel kell használni arra, hogy ez újabban hangoztatott szándék teljesedésbe ne menjen ; lehet, hogy a társaság a helyiközlekedésre reáfizet, de ennek fejében élvez ezen társaság olyan előjogokat Magyarországon, hogy hasonlóval egyetlen külföldi társaság sem dicsekedik, pedig nincsen Magyarországon egyetlen külföldi társaság sem, mely annyira német lenne, mint a Dunagőzhajózási társaság.

Minden budai őszintén kívánja, hogy az előterjesztésben is említett és az egyes társulatok kebeléből alakuló szükebb bizottság tevékenységét siker koronázza, de hogy valamihez jussunk, arra főkellék ezen szükebb bizottság tagjainak helyes megválasztása, csak olyan egyének küldessenek oda ki, akik tudnak és akarnak is tenni, legyen meg minden kiküldöttben az a férfias önállóság, hogy ha tevékenykedése iránt bizalmat nem táplál, ne is fogadja el a kiküldetést, de legyen meg minden kiküldött tagban is az erős akarat a munkára és fáradhatatlan tevékenység a kivitelre, ne tartsák magukat szorosan a lövész-egyesület előterjesztéséhez, ejtsék el annak kivihetetlen részeit, de karoljanak fel minden az ezen elő terjesztés által mellőzött olyan eszmét, melynek megvalósításától ha keveset is, de valamit várnak, igyekezzenek nemcsak újakat létesíteni, hanem megtartani azt is, a mi van, de fő fő kötelességüknek ismerjék, minden budai lakosba a budai patriotizmust belecsepegtetui, mindenkivel megkedvelteim azt, hogy ő budapest- budai, akkor Buda áll és fel fog virágozni!

A közmunkák tanácsa Budáért.

V ásár csarnokok.

Szükséges hogy a II. kér. bomba-tér és I. kér. Döbrentey-tér környékén egy-egy detail- csarnok építtessék.

A vár pedig fekvésénél és a közlekedésnek ezzel járó nagy nehézségénél fogva szükségli, hogy egv, a lakosság számarányának megfelelő detail-csarnokot nyerjen, annyival inkább, mert nézetünk szerint nem volna méltányos a várat élelmezési tekintetben más városrészre utalni, vagy továbbra is a nyílt piaczra és az ezzel összekötött sokféle hátrányokra kárhoztatni.

Budai körúti közúti vaspálya.

A budai körút folytatólagos kiépítése már legközelebb módot fog nyújtani arra, hogy a Krisztinaváros és a Tabán is be legyen vonható a közúti vaspálya hálózatába. Emeli e régen érzett szükség fontosságát az a körülmény, hogy a Duna jobbparti körútnak ezen a szakaszán van a déli vasút pályaudvara, melynek kedvéért előbb arról volt szó, hogy oda a Zugligeti vágányokból kiágazva külön szárnyvonal létesit- tessék. A Duna jobbparti körvasút kiépítése következtében a szárnyvonal eszméje végkép elesett ugyan, de a Krisztina-körut és az Attila- körut küszöbön levő rendezése az ott vezetendő közúti vaspálya ügyét állította előtérbe és en-