Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-04-09 / 14. szám
Budapest 1893. (3.) BUDA és VIDÉKÉ, Április 9. javaslatba. Részünkről azonban a mecset-utczát ugy a mint tervezve van, fontos közlekedési vonalnak tartjuk, mert a török-, Zsigmond- és iirömi-utczával párhuzamosan baladva, övezi a Kálvária-, Rézmál- és Szemlöhegyet és hozzáférést nyit egy olyan emelkedett nagy területhez, mely egyrészt különösen alkalmas nyaralók építésére, miután közvetlen közelében fekszik a városnak, szép vidéke van és gyönyörű kilátást nyújt; mely másrészt, ha a mecset-utcza elej- tetnék, e természetes rendeltetését alig tölthetné be, mivel a felvezető keresztutczák meredekségük miatt kocsiközlekedésre nem alkalmasak. Az utcza elejtésének ellene szól továbbá az ottani telkek czélszerű felosztásának érdeke is. Azok a telkek ugyanis, melyek a mecset- utcza és a lentebb ezzel bárhuzamosan haladó utczák közt fekszenek, sokkal előnyösebben lesznek feldarabolhatok a szabályozás fentartása, mint ennek elejtése esetében. Végre a nyitva levő uiczaszakasz elejtését egyenesen kizártnak láttuk, minthogy erre már homlokzatok keletkeztek. Ezeknél fogva a középitési bizottság javaslatát, hogy a mecset-utcza az általános szabályzati tervből töröltessék, nem fogadtuk el, sőt számolva a terepviszonyokkal, a szabályozási terven oly módosításokat eszközöltünk, hogy a mecset-utcza bevágások nélkül, tehát köny- nyebben és úgy legyen megépíthető, hogy az egyes telkekhez kocsival közvetlenül erről az utczáról lehessen bejárni. Jenő foherczeg Kelenföldön, A szép tavaszi napokat felhasználva Jenő foherczeg kilovagolt Kelenföldre és ott megpihent. Társalgás közben kijelentette a rossz utak felett bosszankodva, nem hitte volna, hogy a főváros területén ilyen állapotok létezhessenek. 0 fensége az utakat értette ez alatt. A kelenföldi utak állapota valóban elszomorító. Ott van a Budapest-Kelenföld személy és pályaudvar, a dunajobbparti vasutak gócz- pontja, daczára, hogy ez 12 év óta áll fenn, még mindig nincs rendes összekötő útja a közvetlen közelében levő fehérvári úttal. így a fővárostól valóságosan Isten háta megett esik. Minden falu, melynek területén vasúti állomás létezik, ez utóbbival rendes kocsiút által össze van kötve. íme Budapest fő- és székvárosában lehetséges volt, hogy egy ilyen vasúti csomópont, mint Kelenföld állomás 12 éven keresztül egy rendes országutat nélkülözzön, mely különben a vidék lakóira nézve nagyfon- fosságu volna. Annak daczára, hogy az állomás, mint említettük, a fehérvári ut, a Gellérthegyi nyári lakok, továbbá Albertfalva közvetlen szomszédságában van és e vidék lakói, kereskedői, iparosai úgy a személy, mint a teherforgalmat illetőleg, ez állomásra utalva volnának, csak igen ritkán vehetik azt igénybe, mivel a létező mezei ut a legcsekélyebb esőzés esetében, nemcsak a kocsi, de a gyalogforgalomra nézve is, merőben alkalmatlan. így tehát az áruknak fel- és leadásával a messzefekvő déli vasút, illetőleg a Duna baloldalán levő nyugati, vagy pedig a dunaparti állomás pályaudvaraira vannak utalva és különösen ez utóbbi esetben a fuvarkoc3Íknak azt a nagy utat a Margithidon keresztül kell megtenniük, miáltal a fuvarozási költség jóval drágábbá válik. Erzsébet sósfürdő 5 percznyi távolságra a vasúti állomástól minden rendes összeköttetést nélkülöz az állomással, és pusztán egy mélyen fekvő árok, mely a hegyi vizek lefolyására szolgál az egyetlen idvezető ut — ha ez ugyan annak nevezhető. A fehérvári és promontori utak lakosai, kereskedői és iparosai, a Gellérthegyi nyári lakok tulajdonosai, továbbá Albertfalva lakosai ezelőtt körülbelül 1V2 évvel a fő- és székváros tanácsához fordultak, ez útnak sürgős kiépítését kérelmezve. Néhai Baross Gábor kereskedelmi miniszter ez útnak fontos voltát felismerve, annak kiépítését ugyancsak hasonlóképen sürgette a nevezett fórumnál. A fő- és székváros tanácsa e kérelemnek tényleg helyt adott és az ut épitését elhatározta. Azóta már több mint egy év múlt el és a városatyák határozata idáig csak határozat maradt, ügy látszik, hogy az illető aktát valahol a por lepi; az említett ut építkezésnek, még előjelei sem mutatkoznak ez ideig. A foherczeg rosszalása talán előbbre viszi ügyünket, s mire újra Kelenföldre jön: nyilatkozata meg fogja teremni gyümölcsét s az utat sürgősen létesítik. H L. * A tanácstól kérték az érdekeltek az ügyet az I. kerületi elöljáróság úgy sem sokat lendített volna. A mit az ember a fő- és székváros tanácsától kér azt sokkal jobban eléri, mintha az I. kerületi elöljárósághoz fordulna, mert ez a hatóság és vezetője nem igen veszi észre mi történik Budán. El vagyuuk árvulva, megesik, hogy az I. kerület egészen kénytelen lesz elfeledni, hogy elöljárója van. Mert ez csak i 1- 1 u z i ó. Az első kerületi elöljáróság legkivált az elöljáró ur elálmodja kerületünk ügyeit. Néhány szó az I-ső kerületi gimnázium ügyében. Széltében-hosszában beszélik a krisztina- városban, hogy a közoktatásügyi minisztérium tervbe vette a Ferencz József-nevelőintézetnek a krisztinavárosba való lehozatalát. A „Buda és Vidéke“ jónak látta ez ügyben a maga közönségét tájékozni és e végből e czikk Íróját bízta meg avval, hogy Jancsó Benedek úrtól, az első kerületi, jelenleg egy osztályú gimnázium vezető-igazgatójától szerez1 zen ez ügyben informácziót. A czikkiró a napokban meg is kérdezte e tárgyban Dr. Jancsó Benedek urat. A r r’ó 1 szó sem Te bet, hogy a Ferencz József nevelő intézet jelen- egi palotáját elhagyja. Ennél az a volt Il-ik kér. főgymnázium-épületnél alkalmasabb épületet sohasem találna a minisztérium az internatus czéljaira. Ellenben több mint valószínű, hogy a Il-i k 'kér, főgimnázium idővel megszűnik s a fokozatosan fejlesztendő első kerületi gimnázium kebelébe olvas z tátik be. A mi pedig az első kerületi gimnázium ügyét illeti, az már igen előhaladott stádiumban van. A közoktatásügyi minisztérium őt — Jancsó urat — megbízta, hogy alkalmas helyet keressen a Krisztinavárosban, az első kerületi gimnázium számára. 0 eddigelé három helyet szemelt ki az intézet czéljaira, u. m. az egyik Attilla-, Pauler- és Mikó-utczák közötti telek; a másik pedig az a telek, a hol jelenleg a Fekete-féle gymnázium és nevelő-intézet van s végül a harmadik a Granichstüdten-féle épület az alkotás- és kékgolyó-utczák sarkán. A gimnázium az 1893/94-iki tanévben nyílnék meg. Dr. Jancsó — mint a jelenlegi kis gimnázium vezetője — fölterjesztette ezen propozicziót a minisztériumhoz, hogy: az uj tanév kezdetével, a jelenleg fennálló első osztály mellé parallel osztály állíttassák; továbbá a két első osztály mellé, nyittassák meg a második osztály s a gimnázium fokozatosan — évenként egy uj osztályt nyitva meg — fejlesz- tessék ki nyoicz osztályú főgimnáziummá s végül, hogy már a jövő tanév kezdetével négy rendes tanári állás szerveztessék, mely pályázat utján töltendő be. Eddig az interjev. A mi most már az első kerületi gimázium ügyét illeti, a Krisztinaváros lakói tökéletesen meglehetnek elégedve, szinte bizonyos, hogy az uj gimnáziumot a Krisztinavárosban létesíti a vallás és közoktatásügyi minisztérium. S ha a gimnázium tényleg az első kerületben állittatik fel, úgy természetes, hogy ez a Krisztinavárosra nézve is nagy előnyökkel jár. Fel kell gondolni, hogy hány szülő jön a gimnázium közelébe lakni, csak azért, hogy gyermekük ne fáradjon messzire az iskolába, stb. S—z J—ö. A magyarországi tanítók háza. Egy-két éve csak, hogy tanügyi lapjainkban s az „Eötvös-alap országos tanítói egyesület“ kebelében felvettetett az eszme: Építsük fel a magyarországi tanítók házát! Az elvetett mag termőföldbe, jó talajba került. A hazai tanítók örömmel fogadták az eszmét, lelkesedéssel karolják azt fel s a gyűjtés országszerte megindult a „Tanítók Háza“ felépítésére. Most, mikor a közfigyelem kezd oda fordulni, jónak látjuk a tanítók háza tervezetének rövid leírását. — Érdekes is, érdemes is, annál is inkább mert a tanítók házának Budán volna helye. A „Magyarországi tanítók házának“ kettős czélt kell szolgálnia, nevezetesen: magába kell fogadnia 1. a felsőbb iskolákat, különösen pedig az egyetemeket látogató ifjúság szállását és ellátását eszküzlö intézetet, 2, a magyarországi tanítók azon országos egyesületeinek az otthonát, a melyek a fővárost választották székhelyül, továbbá azoknak a fővárosi tanitó-egyesületeknek a tanácskozó helyiségeit is a melyek a „Magyar- országi tanítók házában“ óhajtanak állandó hajlékot maguknak berendezni. Ezen kettős czél- hoz képest a „Magyarországi, tanítók házának“ két, egymástól teljesen elkülönítetett, külön-külön bejárattal biró, nagyobbszabásu épületrészekből kell állania. A felsőbb iskolákat és az egyetemeket látogató ifjúság számára berendezendő épületrészt oly módon rendezhetnék be, mint a hogyan a bécsi „Rudolfinum“ van szervezve, a melybe a technikát látogató szegényebb sorsú ifjúság talál ingyen szállást és igen mérsékelt díjért teljes ellátást. Ezen berendezésnek megfelelőleg a tanuló ifjúság otthonát magába fogadó, teljesen elkülönített részben a „Magyarországi tanítók házának“ annyi három-három s egymásba nyíló szobából álló és egy ajtóval elzárható lakosztályt kellene felállitatnunk, a hányszor hat, esetleg nyoicz ifjú számára tervezzük intézetünket, hogy igy minden egyes hat-hat, vagy nyolcz-nyolcz tanulóból álló csoportnak legyen egy, a folyosóra nyíló nappali illetve dolgozó termén kívül egy jobbra és egy balra nyíló, háló, illetve pihenő szobája, a melyek három-három, esetleg pedig négy-négy egyén számára volnának beren- dezeudők. Az ifjúság ezen száz tanuló befogadására tervezett lakosztályán kívül gondoskodni kell az épületben könyvtári helyiségről, egy-két olvasóteremről, hangszerekkel fölszerelendő szobákról, egy-két kisebb fogadóteremről, felügyelői lakásról, szolgák lakásáról, fürdőszobákról, ruha- nemüek, tüzelőanyag raktáraiul szolgáló és más egyéb nélkülözhetvén helyiségekről. A háznak ez a része a nagy szünidő alatt, a midőn az ifjúság a főrosból eltávozik, néhány héten át arra is föl volna használhtó, hogy a fővárosba siető vidéki néptanítóknak és tanároknak olcsó pénzért nehány napra szállásul szolgáljon. A „Magyarországi tanítók házának“ másik, az előbbitől teljesen elkülönített és külön bejárattal ellátandó részben az országos tanítói egyesületek és a velük egy fedél alá .vonulni kész fővárosi tanitó-egyesületek számára berendezendő irodai helyiségeken kívül kell egy nagyobb, közös tanítói könyvtári helyiségről, egy kisebb és nagyobb, körülbelül 300 egyénre számított tanácskozó teremről, egy háznagyi, egy házmesteri lakásról, továbbá egy olyan vendéglői helyiségeket magába foglaló nagyobb lakosztályról gondoskodna, melyben a vendéglős az intézetben elhelyezett ifjaknak, megszabott olcsó áron rendes élelmezést adjon és a tanítók által rendezendő összejövetelek és estélyek alkalmával étekezésről gondoskodjék. Ezekben vázoltuk volna az épületnek a berendezését, a mely „Magyarországi tanítók Ferencz József-ház“ nevét viselné. A magyarországi tanítók ezen házának, úgy a tanitó-egyesülétek otthonát képező valamint a tanuló ifjúság „Eötvös-intézetét“ magába foglaló részét is egy külön, ezen czélra egybe- állitható igzgató-tanács gondozhatná, a melynek tagjait részben az „Eötvös-alap orsz. tanítói
