Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-09 / 14. szám

Budapest 1893. 12.) BUDA és VIDÉKÉ A Április 9. volról. Közelről nem jó az arczába tekin­teni. De még távolról is láthatunk rajta ragyaverést. A ki a bécsi hajóval érkezik, már messziről látja a Kis-Svábhegy rút kőbányáját. És évtizedek óta tűrjük, hogy ott, nevetséges csekély bérért, aknázzák a silány úti kavicsot, s rút foltot csi­náljanak a Svábhegy ábrázatába •— a helyett, hogy ezt az előormot is befásí- tanák és benépesítenék. Budapest szép lesz, de majd csak akkor, ha nem csupán a futólag szem­lélő gyönyörködhetik benne, hanem az itten élő is. Ezt pedig nem azzal érjük el, ha házat házra, palotát palota mellé építünk, — ha csupán a téglatengert szaporítjuk; hanem ha a természet szép­ségeit is fejlesztjük; — ha üde levegőt szerzünk s a lombot gyarapítjuk váro­sunkban s annak környezetében. E nél­kül a város marad kopár fal, környe­zete pedig kopár mező. Mélyen tisztelt budai szépítő kon­gresszus! Szép és hasznos munkát vállalt magára, amikor a budai oldal emelésére egybeállott. Legyen sikere buzgalmuk és fáradozásuknak, — de kérem, ne feled­jék ki programmjukból s ne is tegyék a programm végére a budai hegyoldal és hegység befásítását, parkozását, villa­várossá fejlesztését. Budai érdekek. Irta : Dr. Németh Imre. II. A lövészegyesületnek minden esetre van­nak élettapasztalatokban gazdag tagjai, a kik ha foglalkoznak vele, meg is találják az utat és módot a budai hegyvidék jövedelmezővé té­telére, mert az mégis csak hihetetlen, hogy az a hegyvidék semmi másra mint nyaraló telepre — nem volna alkalmas, hihetetlen, hogy a hegyvidék lakóinak a szöllőmivelésről, a bor­termelésről mindenkorra le kell mondani, hihe­tetlen, hogy az a kincs, mit a budai hegyvidék boraiban évről-évre előállított — örökre elve­szett volna! De kellett lenni Budán virágzó gyümölcsészetnek is, igaz, hogy a budai piacz most elsőrendű gyümölcsöt nem szolgálhat, még a közép minőségű is ritkaság számba megy, de igaz az is, hogy a pesti oldal piaczán az elsőrendű cseresznye és őszi baraszk azért drága, mert állítólag „budai“ és ugyancsak a pesti piaczon minden paradicsom és hónapos retek fölött áll az, a mit állítólag „ó-buda“ termel! Tehát ha nincs is, de minden esetre volt a budai oldalon úgy a gyümölcs tenyésztés, mint a konyhakertészet is virágjában, a mi volt, azt ismét meg lehet tenni csak akarni kell és ahoz értő szakemberek kezébe kell letenni az ügyet. Lehet, hogy mindez — különösen a kez­deményezés pénzzel jár, dehát úgy az államnak mint a székes főváros közönségének kötelessége bizonyos határig áldozatot hozni és azon pénz, mit a szőllőhegyek virágzása idejében a hegyi utak jó karban tartására íordittatott és a me­lyet az előterjesztés nyaralóhoz vezető utak kiépítésére akar forditani — egyelőre nagyon elég volna arra, hogy abból akár pénzben, akár szőllővesszőkben, akár gyümölcs csemetékben azon budarészi polgárok segélyeztessenek, kik eddig is kizárólag a föld terményeiből tartották fenn magukat és családjukat. Marad nyaraló telepnek a budai hegyek­ben akkor is elég terület, ba a volt szőllőföldek eddigi rendeltetésüktől nem vonatnak el, vannak a székesfőváros tulajdonában beíásitott, de sőt — a mi nem valami dicséretes dolog — kopár­területek is elég nagyszámmal, a nyaralás nem életszükséglet, a kinek kell és telik — az ezen helyeken is tündérlakokat varázsolhat magának és ti székesfővárosnak kötelessége is volna — ha másért nem, hát szépészeti okokból— ezen helye­ket benépesíteni és igy azokat értékesíteni, mely helyek most úgy is csak nagyon csekély vagy épen semmi jövedelmet nem hajtanak a tör­vényhatóságnak. Azt mondja az előterjesztés, hogy a budai rósz nagyobb kereskedelmi forgalom kifejtésére nem igen alkalmas, de hogy, mivel alkalmasabb e czélra a pesti Dunapart mint a budai — azt nem mondja. Tessék csak a budai rakpartot a pestihez hasonlóan felszerelni, akad arra vál­lalkozó elég, tessék keresztül vinni, hogy a budarészi vaspálya állomásokhoz vezető utak jókarba helyeztessenek, hogy a budai részre szánt áruk a budai állomásokra utaltassanak — gyarapodni fog a forgalom is; de a mai hely­zet tényleg nem alkalmas arra, az utolsó kis falunak is — melynek határán a vonat megáll — útja van az állomáshoz, a magy. kir. állam­vasutak kelenföldi állomását pedig kocsival nem lehet megközelíteni, ide nem vezet ut, igy a ki Budán akar kiszállni az is még félóra hosszat kénytelen vasutazni, hogy a központiba jusson és onnan Budára vissza kocsizzon, pedig ha az ember málha nélkül van — azon tél óra alatt a míg a vonat a Kelenföldről a központba be­jut — a kelenföldi állomásról kényelmesen belehet sétálni a székesfőváros budai részébe. Sok budarészi polgár van, a ki keresztül tudná vinni, hogy oda ut építtessék, hogy továbbá oda is bérkocsi rendeltessék ki minden vonat érke­zéshez. A mi a kereskedelem elmaradottságát il­leti — arczpirulással kell a budai polgár­ságnak bevallani, hogy a hiba önmagában van, mert nem áll az, hogy a kis kereskedelmet a pesti rész egyes megszokott utczáiról elterelni nem lehet; — igaz nem lehet úgy, hogy a pesti nép Budára jöjjön bevásárolni, de azt igenis keresztül vihetjük, hogy szükségleteinket Budán szerezzük be, ha budai ember semmit nem vesz a pesti részen, akkor a budai kis ke­reskedelem fel fog virágozni. Első sorban le kell győznünk önmagunkban azt a balhitet, hogy a pesti oldalon mindent jobban kapunk, a budai részen például legalább is annyi fűszer­áru fogyasztatik el pesti üzletből beszerezve, mint a mennyit budai üzletekből vásárolnak össze, leginkább a finomabb — bátran kimond­hatjuk a jobb jövedelmű hivatalnokok és hono- ratiorok — közönség az, a melynek semmi nem jó a mit budai üzlet szolgáltat, pedig hát két­ségtelen hogy czukor, kávé, rizs stb. fűszeráru épen olyan jó és finom minőségű van az első rendű budai üzletekben, mint a Dorottya, Ko- ronaherczeg vagy Hatvani-utczában, lehet hogy Budán pár krajczárral olcsóbb, mint a nagy házbért fizető pesti üzletben, de ez a jóságából nem von le semmit. Alig van Budán úri nő, a ki a toilettjé- hez valamit Budán vesz, legnagyobb része tű, czérna és kötőpamuk szükségletét is a pesti oldalon szerzi be, ruha anyag nagy ritkán kerül a budai üzletben eladásra úgy, hogy azt urinő a maga vagy családja szükségletére szerezze be, ha egyszer elérjük azt, hogy az ilyen czik- kekért budai zsebből kifolyt pénz budai zsebben marad — felfognak virágozni az ilynemű bu­dai üzletek is. Sokan vannak, kik a pesti üzletek iránt való előszeretetüket azzal okadatolják, hogy ezt vagy azt Budán nem lehet kapni, vagy ha lehet, nem olyan finomat, nem olyan jót. Ez egyes dolgokra tényleg áll, áll pedig azért, mert az a budai kereskedő a ki ilyen finomabb dol­gokat beszerzett — legtöbbször maga vagy családja volt kénytelen felhasználni, mert a budai közönség ilyen finomabb dolgot budai üzletben nem keres, ha tudja az a budai ke­reskedő, hogy egy czikK kerestetik — be fogja szerezni, mert az, a ki a budai jó nevű keres­kedőket ismeri, kénytelen bevallani, hogy ezek a pesti kereskedőknek sem értelem, sem üzleti szellem tekintetében semmit nem engednek és ha mégis boldogulni, óriási raktárakat tartani nem tudnak, a hiba nem a kereskedőkben, ha­nem az őket mellőző közönségben van. Volt Budán egy üzlettulajdonos olyan üzletágban a milyen a budai részen addig még nem volt, kínlódott két évig, a budai hölgyek elkerülték üzletét és ő naponként látta, hogy a budai hölgyek az ő üzletéhez hasonló pesti üzletekből származó csomagokat hordanak el üzlete előtt — kapja magát ez a kereskedő — átteszi üzletét Pestre és azon idő óta tízszer annyi budai vevője van mint volt addig, pedig hát az az üzletember semmivel sem jobb, mint itt volt és az egész üzletben csak annyi a változás, hogy most nem budai, hanem pesti és hogy a nagyobb házbér miatt vala­mivel drágább. A közmunkák tanácsa Budáért II. kerület. A bombatér szabályozása. A bombatér szabályozására nézve, egyet- értőleg a fővárossal, módosított tervet állapí­tottunk meg. E szerint a Batthyány-utczának a Dunáig tervezett meghoszabbitása elesik, maga a bombatér pedig az Erzsébet-apáczák telkéből tetemesen ki fog bővitettni. E szabályozás vég­rehajtásának módját illetőleg, elfogadtuk a köz- épitési bizottság javaslatát s ehez képest az apáczák telkéből eleső 414 Q Ölért ráfizetés követelése nélkül átengedtük azon 64L2 □ ölnyi terjedéket, mely a zárda telkéhez a duna­part felöl csatolandó lesz; mert ámbár ez utóbbi terjedőknél a mutatkozó többlet, 227*2 Q öl, csak 100 írtján elszámitva, 22'720 frt értéket képvisel, ezen áldozatot a tér szabályozása ér­dekében készségesen meghoztuk. Kern teljesít­hettük ellenben a középitési bizottság abbeli kívánságát, hogy az apáczák telkén tervezett pótépitkezés 57.500 frtnyi költségéhez 20.000 írttal járuljunk. Városrendezési, szépészeti és czélszerüségi szempontból^ e pótépitkezést ugyan igen üdvösnek tartottuk és azért kivitelét me­legen ajánlottuk a fővárosnak ; de minthogy az nem szükségképeni folyamánya a szabályozás­nak, hanem abból a czélból terveztetett, hogy az apáczák kórházukat további 24 ágyra kibővit- hessék, nézetünk szerint a költséget egészben a fővárosnak kell viselni, annyival inkább, mert az apáczák kórházában a főváros betegei ápol­tatnak, kikről a saját közkórházaiban kellene külömben gondoskodni és — mint a középitési bizottság kimutatta — a főváros a szóban forgó építkezés által 24 beteg állandó ellátásáról sok­kal jutányosabban gondoskodnék, mint azt köz­kórház építésével tehetne. Hasonlókép nem tel­jesíthettük a főváros későbbi kívánságát sem, hogy t. i. az apáczák temploma toronydiszité- sének költségeihez hozzájáruljunk, mert ez meg már éppen messze esik a fővárosi pénzalap ren­deltetésétől. Fasekas-tér. A pesti református egyháztanács a budai oldalon templomot óhajtván építeni, a főváros­hoz megfelelő telek adományozásáért folyamo­dott. Két hely vétetett számításba, u. m. a krisztinavárosi János-tér és a vízivárosi fazekas­tér. A főváros abban állapodott meg, hogy ez utóbbiból fog 218 Q ölet kihasítani. Ehez ré­szünkről hozzájárultunk, mert ámbár a Szent- János-tér szerényebb igényit templom építésére alkalmasabbnak látszik, azért is, mivel ott a papiak is elhelyezését találhatná; mégis döntő­nek vettük, hogy az egyházközség monumentális templomot szándékozik építeni, mely czélra a fazekas-tér kétségen felül megfelelőbb. Az az eszme, hogy a fazekas-térre színház épitessék, egyúttal természetesen elejtetett. link ács-fürdő A Lukács-fürdő szabályozása alkalmából a főváros a fürdőtelek és az előtte létesítendő sétány között a császárfürdőbe ütköző 6 öles zsák-utczát kivánt az általános szabályozási tervbe felvenni, ehez azonban nem járulhattunk, mert e zsák-utczára szükség nincsen s azt hisz- szük, jövőre sem lesz. S ha ez utóbbi tekintet­ben csalódnók, a lehetőség fenn fog maradni, hogy később is bármikor megnvittassék. Egy másik utczát tervezett a főváros a Lukácsfürdő délkeleti sarkától a Dunára 6 öl szélességben, ezt elfogadtuk, azzal a javaslattal együtt, hogy a Lukácsfürdő és Császárfürdő között 6 mtres sikátor 6 öl szélességben nyerjen a Dunára folytatást. Azon alkalommal sürgettük egyszers­mind, hogy a főváros a Lukácsfürdői tó bebol- tozását hajtsa végre. Mecset-utcsa. A középitési bizottság egy érdekelt magán fél kívánságára a mecset-utcza elejtését hozta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents