Buda és vidéke, 1893 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-06 / 1. szám
Budapest 1893. (2) BUDA es VIDÉKÉ. deg ellen — mily kiéhezett arczuk — mily szenvedőén kór könnybelábadt sze- meeskójük, —- azután vessenek egy szem- pillantást a polgári kör által létesített vörös kereszt fiokegylet levesosztó állomásába, hol a kör tagjai és nemeslelkü samaritánnsok, valóban szívhez szóló gyengédséggel enyhítik az éhség szenvedéseit és kitartásra buzdítják a földi kínok alatt már-már roskadozó lelket, a vagy nézzék a szegénygyermekeket gyá- molitó egyesületünk működését, vessenek egy pillantást a melegedő szobába, a hajléktalanok menhelyóbe, a gyermek- keikbe, a bölcsödébe — és ébredjen fel mindenkiben az a kötelessógórzés, hogy az érző szív ezen munkájában részt kell venni, első sorban mindazoknak, a kik a véghetetlen irgalmasság kegye folytán e szenvedéseket nem élték át, a kik nem hideg kövön pihennek, de selyem ágyban, a kik nem könyörögnek száraz kenyérért de kik gazdagon terített asztal mellé ülhetnek, a kiket nem a barlang küszöbén fogad a kiéhezett óletpár és az éhségtől síró gyermekek megdermedt karjainak ölelése — de kényelmes otthonban gond nélkül élő, boldog hitves és örvendező gyermekek meleg ölelése, a kik nem kérnek nem könyörögnek, csak hálálkodnak. íme keresetlen szavakban program- műnk. Agyunkkal a közügyekért, szivünkkel a szegényekért, mindkettővel Hazánkért, a Királyért és az Istenért-. S végül még csak egy szót. Mi nem akarunk monopolizálni, — de viszont meg nem engedjük a mono- polizálást és épp ezért a közös czél elérésére, a küzdelemre meghívjuk minden egyes polgártársunkat, azokat is, akik eddig, bizonyára csak a viszonyok nem kellő mérlegelése folytán, monopolizáltak. Ok is sorakozzanak hozzánk és küzdjenek a tiszta elvek soraiban a közös, a nemes czél ért. Ha nem velünk, akkor ellenünk. Ezt a küzdelmet ki akarjuk kerülni, de ha rá szorittatunk, ettől a küzdelemtől sem fogunk visszariadni. babarczi Sehwartzcr Ottó tr. az első kerületi polgári kör elnöke. költséget is úgy énekeltek és deklamálták össze hangversenyeken. Szép, karcsú tornyu templom lett belőle. Festő is akadt (Than Mór), aki az oltárképet, Szent Lászlót, a védszentet, ingyen megfesse. S a templom után jött az iskola, szintén olympusi obolusokból. Kezdett a Svábhegy divatbajőni. Egy-egy lovagvár tornya emelkedett ki az erdők zöldjéből. Svájczi nyaralók koronázták a tetőket. Egy ilyenben lakott nyaranta Albrecht főher- czegnek a családja is. Megtudta a világ, hogy a Svábhegynek a levegője panacea! Ide epidémia nem jön soha. Itt minden betegség meggyógyul. Különösen a gyermekekre nézve ez a paradicsom. De csak addig volt a Svábhegy paradicsom, urnig a spekulánsok meg nem tudták, hogy az. Egyszerre csak ellepték a Svábhegyet a s/.őllő- termesztés vandáljai. Elpusztították az őserdőket; szöllőt ültettek a helyükbe; kivágták Mátyás király mulató kertjének négyszázados bársfa- óriásait, a terebély juharfákat; elűzték a berkekből a rigókat s a múzsákat és szöllőket ültettek mindenüvé. A Svábhegy aztán azzal állt rajtuk boszút, hogy mikor bort akartak belőle facsarni, a vizet is megtagadta tőlük. Az őserdők kiirtásával elapadtak a források, s mig azelőtt a király kútja Budavárát is ellátta friss ivóvizzel, most a svábhegyi lakosoknak a Dunáról kellett fölA vár. Irta : Kasics Péter, az I. kér. polg. kör alelnöke. Első közlemény. Mi a vár ? — Könnyebb ezt kérdezni, mint megfelelni reá. Oszszuk fel a kérdést három í-észre, igy rájövünk a dolog lényegére. Mi volt ős Budavára P Mi a vár jelenleg ? Mivé lesz vagy mivé lehet ? Múltja nagy és dicső. Hajdanta, a régi magyar királyok alatt, az ország középpontja volt. Itt és innen uralkodott nagy királyunk, Mátyás az igazszágos. Azután a félhold alá került. Közel másfél század múlva a „szabaditó“ elvette a félholdtól, ez idegen bélyeget nyomott reá ; s a törökökkel együtt kiűzve innen a magyarokat is. így lett ős Buda „Provinz — Vorort“ vagy valami „Provinz Hauptstadt-féle“, és az maradt nem jog szerint, de tényleg, legújabb időkig v E csapást mai napig sem birta kiheverni, Áll Buda még! — Ez a j e 1 e n. — »Egy köny beszél hazánk nagyságáról...! Egy köny Budáról . . . “ — „Egy bús emlékezet* . . . „De áll a tér.“ — így oszlik meg jelene a költészet és az emlékezet között, egy nagy múltnak mauzóleuma, mérsékelve a tetszhalálból feltámadott Magyarország különböző ministe- riumainak működése által, melyekben dolgoznak a modern magyar történelem megcsinálásán. Az alkotás részben ujjáteremtés műve, külsőleg jelezve, nagyrészt innen indul ki, és terjed ki az országra. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a megifjitás műve, nem hagyhatja«* évszázados elmaradott állapotában épen csak azt a központi székhelyet, a melyből a nemzeti haladás és újjászületés müvét vezetik, vagy legalább ii’ányitani kellene. Talán ős Budavára is csak olyan tetsz- ! halott mint volt az egész magyar nemzet!? És holtnak vélt nemzet mégis feltámadott, igy hát ős Budának is megint fel kell virulnia ?!: Feli kell virulnia, hisz itt van székhelye, és innen uralkodik magyarok királya, S ha sokat, avagy miiident vesztettél volna is, magyar királyok székhelye : egyet nem vettek s nem vehettek ei tőled, királyi szép fekvésedet, melylyel a ter.uiészec áldott meg téged. Ezt meg tartottad, és igy elmondhatjuk rólad a nemzeti költőnek és államférfinak, kit sok tekintetben szorosan magunkénak „budainak“ is vallhatunk, báró Eötvös Józsefnek ama fenkölt jóslatát: »Bájlón mosolyogsz, mert bár sorsod kemény, Él még a sir felett, is egy remény.« Ez tehát a jövő, a te jövőd! — Kö 1- tészetés — remény. De a jóslat egyik része már megvalósult. A sir, a mauzóleum kapui feltárultak. A tetszhalott felébredt, felkelt sírjából. Újra él és élni akar. Visszakivánja régi, őt megillető fényes helyzetét, bár fájdalommal érzi, hogy tagjai a hosszú tetszhalál alatt hordatni szekérrel az ivóvizet. Ez volt a Sváb- hegy pusztulása. A Svábhegy manapság elsőrendű mulatóhelye a főváros közönségének, piaczczal, boltokkal ellátva, telefonhálózattal a fővároshoz kötve. S a múltat, a mikor még a tulipánok helyén vadvirágok nyíltak, a mikor az őserdők fáin még sasok tanyáztak, a harasztban futó kigyó zörgött, az udvaron végig sétált a tüskés borz, a mikor a róka kedélyesen pislogott ki az odúja nyilásán, a kövek közt sütkérezett az aranyzöld gyík, az egész boldog ősvadon képét, melyben éjjel a fénybogarak világitottak, — csak a vén poéta álmodja még vissza, aki azokat mind szemeivel látta. A fillokszera elpusztított minden szöllőt, csak egy-egy villathlajdonos engedi még meg magának azt a fényűzést, hogy védekezéssel, amerikai fajokból, dicsekedésből, kertet csináljon 8zöllővenyigékből; de az elpusztult telkeket kertekkel, ligetekkel ültették be, s ez elég kedvező csere. A főváros közönsége tudatára jutott annak, hogy az egészség az első alaptőke, amely a többi gazdagságot meghozza, s ennek hypothe- cája a Svábhegy. Januárius 6. megdermedtek, a világ pedig előrehaladt s ő messze elmaradt.- Es már derengni kezd. Uj hajnal pirkad az egész hazában. Éltető, friss szellő járja át. A látszólag elszunyadt magya" eszme és magyar géniusz ismét szárnyra kelt. Ez hozta nekünk azt a jó szellőt. A magyai eszme magában foglalja a korszerű nemzeti haladást. Ez fogja megsegíteni ős Budavárát is, bogy azzá lehessen, a mivé lennie kell: magyar királynak méltó székhelyévé. Joggal kívánhatja ezt az ősi vár, az ország s nemzet méltóságának érdekében egyaránt. Ámde nem elég csak kívánnia, hanem saját részéről is tennie és megmozdulnia kell. Az utolsó két évtized mulasztásának avagy elmaradásának okát egy részt aligha nem saját kebelében kell keresnie. Kiben vagy miben fekszik ezen ok, vajon a várbeli érdekkörök eddigi vezető elemeiben, vagy más és szintén elhárítható helyi körülményekben és egyéb akadályokban, avagy forog e fenn valamely elháríthat]au akadály: erre nézve nézeteinket legközelebb el fogjuk mondani. Most csak foglaljuk össze a feleletet a kezdetben föltett kérdésekre, ekképen. A vár hajdanta méltó székhelye volt a királynak s mint ilyen az ország méltóságának is megfelelt. Jelenleg nem az, de a jövőben ismét azzá kell lennie, javított és korszerű haladásnak megfelelő kiadásban. A budai kongressus. Irta: Del Medico Ágoston törvényi), bizotts. tag. A „Buda és Vidéke“ kiadó tulajdonosa által hozzám intézett szives felkérésre, hogy a budai kongressus ügyeiről a közönséget tájékozzam : szívesen teszek eleget. Előre bocsátom azonban, hogy közleményem czélja nem az, hogy a történtek vagy meg íxem történtek felett bírálatot mondjak, mivel ítéletem, tekintettel ama körülményre, hogy a kongressus előkészítő bizottságának magam is tagja vagyok, nem volna talán egészen helyén. Tehát csak arra szorítkozom, hogy mindazokat, a mik a kongressus történelmi részére vonatkoznak, előadjam, megmondjam továbbá azt is, ami — véleményem szerint — megteendő volna a végből, hogy a kongressus positiv eredményt mutathasson fel. Á bírálatot és Ítéletet pedig egyrészt a tisztelt szerkesztőségre, másrészt pedig a főváros közönségére átalánosságban, első sorban pedig a dunajobbparti közönségre bizom. A kronológiai sorrendet a budapesti polgári lövész-egyesület igazgató választmányának 1892. évi julius hó 8-án tartott üléséről felvett jegyzőkönyv ezen tárgyra vonatkozó kivonata nyitja meg. A kivonat egész terjedelmében igy hangzik: „Tárgyak: 49) Dr. Toldi László választmányi tag megemlékezik Dr. Országh Sándor „A főváros jobbparti részéről“ czim alatt megjelent füzetéről s tekintettel arra, hogy szerző az említett füzetben élénk modorban vázo ja a főváros dunajobbparti részének mostoha állapotát és oda konkludál, hogy annak érdekében már tenni kellene valamit és ezzel megadta az im- pulsust arra, hogy e fontos ügyet az arra hivatottak figyelmükre méltassák, mi által magának nagy érdemet szerzett: indítványozza, hogy a budapesti lövész-egyesület fejezze ki szerző iránt, ki egyszersmind az egyesület buzgó tagja, köszönetét és elismerését.“ „Ez indítvány kapcsában Dr. Toldi László indítványozza továbbá azt is, hogy elérkezvén a cselekvés ideje — az egyesület vegye kezébe a főváros dunajobbparti része fejlődésének ügyét.“ „Igaz, hogy jelenleg — a nyári szünidők bekövetkezvén — sokat ez érdemben tenni, nem lehet, azonban annyit mégis lehet tenni, hogy az egyesület kezébe revén a kezdeményezést, szólítsa fel az összes budai olda’on fennálló köröket egy nagy bizottmány megalakítására, mely azután őszszel a tárgyat megbeszélvén, tegye meg mindazokat a lépéseket, melyek Buda felvirágoztatására szükségesek lesznek.“ „Az ig. választmány Rupp Zsigmond, ' Érczhegyi Ferencz urak és mások felszólalására
