A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Reisz László: A digitalizálás és a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma
Reisz László A DIGITALIZÁLÁS ÉS A MAGYAR TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK DIGITÁLIS ARCHÍVUMA Bevezetés: a digitalizálás szükségessége A digitalizálás kapcsán elsődlegesen az azzal kapcsolatos technikai eljárások, módszertani problémák kerülnek előtérbe, illetve a digitális feldolgozás körébe vont állományrészek kiválasztásának kérdése vetődik fel. Ezek természetesen mind fontos és szükséges kérdések, de megítélésünk szerint a digitalizálásról mint olyanról, pontosabban mint az új digitális kultúráról sajnálatosan kevés szó esik. A digitalizálás ugyanis messze több technológiai eljárásnál, mint amikor az egyes gyűjtemények állományvédelmi okokból gyűjteményük egy részét mikrofilmre vitték. A digitalizált anyag, azáltal, hogy tetszőleges számban reprodukálható, elvileg bárki számára elérhetővé tehető, a felhasználás olyan új dimenzióit nyitja meg esetükben, amelyek jóval túlmutatnak a mennyiségi szempontokon, s nem pótlékról, hanem mondhatni egy új „műfajról” beszélhetünk. Magánemberként, de főleg könyvtárosként nehezen szabadulunk régi beidegződéseinktől. Digitális kultúráról szólva sokan hajlamosak vagyunk azt kívülállóként nézni, mint ami minket érdemben kevéssé érint, vagy - s ez a másik véglet sem jobb - könnyen s gyorsan vélünk helyet találni számára a hagyományos rendszerben. Ahogy a könyvtár befogadta az „audiovizuális” dokumentumokat, úgy integrálhatja a digitálist is magába. Ez az, ami hosszú távon problematikus. Minden, információt hordozó forma kisebb-nagyobb mértékben alakít környezetén, legalábbis befolyásolja annak szokásait, életvitelét. Nem neveznénk ezt torzulásnak, de nem is mehetünk el mellette szó nélkül. Minél régibb formáról van szó, hatása annál nagyobb, s egyre kevésbé vagyunk e befolyás tudatában. Gondoljuk el: a nyomtatott betűnek több mint fél évezred állt rendelkezésére. Az elektronikus levelezés, a mobil- telefon drasztikus hatással van mindennapjainkra: befolyásolja nyelvhasználatunkat, kommunikációs szokásainkat, az SMS-ek kontrollálhatatlan használata kapcsán némelyek már választójogi problémákat emlegetnek. Ezek új, egyértelmű jelenségek, ám miért állítjuk, hogy a nyomtatott betű-közvetítette információ az valami éteri tisztaságú, zavaroktól mentes folyamat? Gondoljuk meg: a nyomtatás lehetővé téve az egyéni tanulást teljesen átalakította a képzési rendszert, s a tanulási szokásokat. Aki azonban látott már egy olvasóterem társas magányában könyvekkel körülbástyázottan, atomizált magányáért kétségbeesve küzdő olvasót, azt nehéz lenne meggyőzni az internet izolációs hatásairól vagy éppenséggel az abban rejlő elidegenedésről. Mondjuk ki: a nyomtatott könyv kiszorította a felolvasást - feleslegessé téve azt -, a szöveg fennhangon történő olvasását nemkülönben. A nyomtatott betű új világot nyitott a felhasználók számára, de egyben közéjük is állt, megteremtve az elidegenedett olvasót. 212
