A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Klinda Mária: Proveniencia-kutatás és egy elveszettnek hitt esztergomi brevárium a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban
Kiinda Mária PROVENIENCIA-KUTATÁS ÉS EGY ELVESZETTNEK HITT ESZTERGOMI BREVIÁRIUM A FŐVÁROSI SZABÓ ERVIN KÖNYVTÁRBAN Az ősnyomtatvány-gyűjtemények katalógusainak a megjelenése után a 20. század második felében a világ könyvtárainak figyelme mindinkább a 16. századi nyomtatványok pontosabb regisztrálására és katalógusainak közzétételére irányult. Azonosításukat, meghatározásukat ma már egyre több nyomtatott és számítógépes katalógus, nyilvántartás és nyomdász-monográfia segíti. Amikor a nyolcvanas évek derekán az Országos Széchényi Könyvtár Régi Magyarországi Szerkesztősége meghirdette a hazai közgyűjtemények 1601 előtti nyomtatványainak számbavételét és az ősnyomtatványokkal közös katalógusokban tervezett közreadását, könyvtárunk az elsők közt csatlakozott e munkálatok megkezdéséhez. Ezt lehetővé tette a korszak nálunk őrzött nyomtatványainak nem túl magas száma, bár erről akkor még csak becslésre voltunk utalva. A Borsa Gedeon által közzétett program egységes szempontokat dolgozott ki mind a könyvészeti leírásra, mind a példányok egyedi sajátosságainak, a teljességnek, kötésnek, bejegyzéseknek, az esetleges díszítéseknek a közlésére, hogy ezek alapját képezhessék egy országos számítógépes adatbázisnak. Borsa nemcsak irányította munkánkat, de abban mindvégig tevékenyen részt vett, a szerkesztésben közreműködő P. Vásárhelyi Juditidá együtt. 2001-ben - valójában 2002 elején - megjelent a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1601 előtti nyomtatványainak katalógusa, latin címéből alkotott rövidítésével a BCB Cat., 985 mű 1022 példányának a leírásával.1 A hosszadalmas kikereső, feltáró munkáról, a példányleírás nehézségeiről és a katalógusszerkesztés elveiről még a katalógus megjelenése előtt részletesen beszámoltunk évkönyvünkben,2 egyúttal röviden áttekintve a gyűjtemény kialakulását is. A kéziratos bejegyzések főbb típusairól ugyancsak egyik évkönyvünkben kíséreltünk meg tájékoztatást adni.3 Legrégibb könyveink többnyire vaknyomással díszített történelmi kötéseinek meghatározását Rozsondai Marianne végezte el és írt róluk tanulmányt évkönyvünk számára, majd a katalógusban is, áttekintő táblázatokkal és bőséges szakirodalmi hivatkozásokkal.4 Mindeddig azonban nem foglalkoztunk a példányleírás talán legfontosabb, sokszor legnehezebb feladatával, az egyes kötetek előtörténetének, prove - nienciájának a felderítésével, a korábbi tulajdonosok nyomon követésével, egészen a könyv könyvtárba kerüléséig. A jelen dolgozatban munkánknak erről a részéről szeretnénk számot adni, kicsit abban a reményben is, hogy könyvtárunkban a 17-18. századi nyomtatványok possessorainak a feltárására is akad majd lelkes munkatárs. Ez a munka régi könyvekkel foglalkozó könyvtáros számára nemcsak ösztönző és izgalmas, de ma már kötelező feladat! Jelentőségéről csaknem fél évszázaddal ezelőtt Csapodi Csaba a következőket írta: „A proveniencia elvének legmagasabb fokú végrehajtása.... a széthullott régi gyűjtemények tényleges vagy virtuális (képleges) rekonst226
