A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Fodor Béla - Sándor Tibor: 100 éves a főváros könyvtára - A centenáriumi emlékkiállítás katalógusa
Szabó Ervin eredeti elképzeléseit a könyvtári rendszer ésszerűsítéséről és modernizációjáról a proletárdiktatúra parancsuralmi eszközeivel kívánták végrehajtani - amerikai típusú könyvtárügyet szovjet eszközökkel. A könyvtárak, könyvkereskedések államosításának, átszervezésének, a könyvek bürokratikus elosztásának rendszeréből alig valósult meg valami, a lakossági könyvgyűjtő akciók, „Könyvet a proletárnak!”, „Könyvet a Szabó Ervin Könyvtárnak!” sem hoztak látványos eredményt, a könyvtárosok ideológiai „átgyúrására” is csak a deklarációk szintjén került sor. A forradalmakban vállalt szerep azonban a könyvtárat így is kiszolgáltatta Tanácsköztársaság bukása után támadt közéleti viharoknak, és sokak szemében visszamenőleg is átértékelte a századelő óta tartó fejlődés eredményeit. 2. Könyvet a proletárnak! Plakát. 3. Pártkönyvek a házfelügyelőnél! Plakát. 4. Kremmer Dezső' megbízott vezető' körlevele, amelyben a könyvtárosokat a munkaidő' alatti politikai tárgyú magánbeszélgetések abbahagyására szólítja fel, 1919. augusztus 19. Gépirat. FSZEK Irattár. 5. Kremmer Dezső' megbízott vezető' körlevele, melyben ismerteti a polgármester és a tanács rendeletét, mely szerint a könyvtár neve ismét Városi Nyilvános Könyvtár, 1919. augusztus 30. „Ez a határozat természetesen Szabó Ervin emlékét nem érinti.” - teszi hozzá Kremmer. Gépirat. FSZEK Irattár. VIII. VÁLSÁG ÉS IRÁNYVÁLTÁS 1919-1926 A forradalmakat követő változások a könyvtárt alapjaiban rendítették meg. Társadalmi bázisa összeszűkült, a szellemi közegét korábban meghatározó társadalmi útkeresést a kiábrándulás légköre és a konzervatív értékrend uralma váltotta fel. Személyzetének politikai szerepet vállalt tagjai emigráltak vagy az utcára kerültek. A könyvtár külső támogatottságát elveszette, heves politikai támadások célpontjává vált, anyagi forrásai elapadtak. Mindez akkor történt, mikor a megvert és kifosztott ország más kulturális intézményei is szükséget szenvedtek. Az új igazgató, Kremmer Dezső (1879-1926) a korhangulat és a közéleti elvárások nyomásának engedve a központi könyvtár társadalomtudományi gyűjtőkörét a hagyományos humán ismeretterületek irányába módosította. Növelte a különgyűjtemények, főképp a Budapest Gyűjtemény jelentőségét. A fiókkönyvtárakban szakított az addigi liberális elvekkel, amikor szabályzatilag írta elő az olvasmányok „hazafias és nemzeti 166
