A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 2002-2003-2004
TANULMÁNYOK - Papp István: Felújított könyvtárak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában (2002-2004)
kát, ugyanúgy a folyóiratok kisebb-nagyobb választéka sem hiányzik sehonnét. A folyóiratok mellé általában kényelmesebb, informális ülőhelyeket telepítettek. A helyben olvasás vagy legalább beleolvasás igényét szolgálják az állványok közé elszórtan telepített székek és asztalkák is, legalábbis a nagyobb tagkönyvtárakban. Asztalok és székek A könyvtári alapbútorok közé tartoznak a helyben használathoz szükséges ülőalkalmasságok és munkafelületek. A székekre nem csak az asztalhoz való üléshez, az olvasáshoz vagy eszközhasználathoz van szükség, hanem az állványokról történő válogatáshoz is, különösen ami az alsó két- három polcot illeti. A könyvtárak többségében van is olyan ülőbútor (puff, zsámoly, stokedli), amely megkíméli az olvasót attól, hogy a földre üljön, letérdeljen, vagy hétrét görbedjen, ha az alsó polcokról akar válogatni. Lehet, hogy elkerülte a figyelmünket, de néhol nem találkoztunk ilyen bútordarabbal (Csaba, Rákosi, Kálvária). Más kérdés, hogy elegendő számban vannak-e, ahol vannak, kényelmesen beférnek-e az állványközökbe (azaz nem akadályozzák a közlekedést), egyenletesen oszlanak-e meg az állványok mellett. Hiányzanak azonban azok a praktikus bútorok, amelyek egyaránt használhatók ülőhelyként és biztonságos fellépőként a magasabban lévő polcok eléréséhez. A zsámolyok könnyű hordozhatósága is kívánnivalót hagy maga után. Az olvasótermi székek több típusa is megtalálható a könyvtárakban. Talán nem elég kényelmesek, sőt spártaiak, mintha nem számítanának arra, hogy valaki hosszabb ideig akar dolgozni, olvasni a könyvtárban. Egyik-másik könyvtárban a székek ülőfelületének csúszóssága okoz kényelmetlenséget (Lőrinc, Móricz), s csak a gyerekrészlegben jutott a könyvtáros eszébe, hogy ezen párnával házilagosan is lehet segíteni (Lőrinc). Másutt sikerült csúszásmentes székeket beszerezni (Vécsey). Egyébként sajnálatos, hogy csak ritkán találni kárpitozott székeket az olvasótermi övezetekben: ha drágábbak is, ha karbantartásuk nehezebb is, mégis ezt kívánná az empatikus könyvtárosi szemléletmód. Néhány könyvtár döntött úgy, hogy az olvasók kényelmére karosszékeket szerez be (pl. Imre, Rákosi, Csaba). A székek színe vagy elüt a többi bútor színétől (pl. Lőrinc, Vécsey, Krúdy), vagy illeszkedik hozzá (Radnóti, Deák, Kálvária); voltaképpen mindegyik megoldás elfogadható, ha ízléssel alkalmazzák. (Például markánsan fekete szék- és asztallábak Erzsébeten.) Foteleket már csak helyenként látni; kiderült, hogy az alacsony ülőalkalmatosságokat nemigen kedvelik, pláne az idősebb olvasók: nehéz belőlük felállni (pl. Lőrinc). A fotelek főként a folyóiratoknál találnak helyet maguknak (Kálvária, Imre, Lőrinc), de van, ahol a folyóiratok mellé is inkább kényelmes karosszékeket raktak (pl. Erzsébet). Rejtély, miért képzeli valaki azt, hogy speciális szék szükséges a számítógépek használatához. Teljesen indokolatlanok (talán alkalmatlanok is) a terminálokhoz telepített gurulós székek (pl. Imre, Lőrinc, Erzsébet), s balesetveszélyesek a magas bárszékek, ahol ilyenek kerültek a terminálok elé (Belvárosi). 140
