A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1999-2000-2001
Tanulmányok - Katsányi Sándor: Könyves Tóth Kálmán (1900-1972)
A BUDAPEST GYŰJTEMÉNYBEN Könyvtárosi pályafutásának meghatározó részét Könyves Tóth Kálmán a Budapest gyűjteményben töltötte, előbb mint beosztott munkatárs, majd Kelényi Béla Ottó gyűjteményvezető helyetteseként, s végül Kelényi 1944. októberi tragikus távozása után ő kapott megbízást a vezetői feladatok ellátására. Közvetlen kapcsolata a gyűjteménnyel csak 1945 után, a „gazdasági, szervezési és személyzeti tagozat” vezetői megbízásával szűnt meg, (ekkor Jajczay János vette át a Budapest gyűjtemény vezetését), de 1947 elején már ismét kereste az utat vissza a gyűjteményhez. Könyves Tóth Budapest gyűjteménybeli szerepének bemutatásához itt némi kitérőt kell tenni. A Budapest gyűjtemény - mint minden helyi vonatkozású gyűjtemény - kettős arculatú: van egy karakterisztikusan történeti, múltba tekintő aspektusa és van egy, a polgárokat és a városvezetést a helyi ismeretekről informáló (tágabban az urbanisztikát is magába foglaló), a jelenhez szóló aspektusa. (Ezt fejezi ki a helyt örténeti és a helyismereti elnevezések kettőssége is.) A Fővárosi Könyvtárban a Budapestensia-nak, mint helytörténeti gyűjteménynek megalapozója a levéltáros Toldy László volt, míg a helyismereti állomány kialakítása a társadalomtudós-statisztikus Kőrösy József nevéhez fűződik. Szabó Ervin a Toldy-örökség megőrzése és gazdagítása mellett elsősorban Kőrösy nyomvonalán haladva fejlesztette a Fővárosi Könyvtárat.’1 A könyvtár 1919/1920-as fordulata e téren is változást hozott: a muzeológus Kremmer Dezső egyértelműen a történeti gyűjtést erősítette. Ehhez megfelelő történész munkatársra volt szüksége, akit szerencsésen meg is talált: 1922-ben a történelem-latin szakos tanár, de a soproni levéltárban is dolgozó Kelényi Béla Ottót nevezte ki a gyűjtemény vezetőjének. Kelényi vezetése alatt minden korábbit felülmúló fénykorát érte el a Budapest gyűjtemény. ’2 Könyves Tóth Kálmántól nem állt távol a várostörténet, hiszen első két terjedelmesebb tanulmányának is a budapesti szociálpolitika története ill. a budapesti szociális intézmények története volt a témája, s e tanulmányok alapján írta meg 1931-ben közgazdasági doktori disszertációját.” Valójában azonban őt a történelem csak háttérként érdekelte, figyelme az aktuális problémák megoldásához információt adó helyismeret és az urbanisztika felé fordult inkább, egyaránt erre vall közéleti, szociálpolitikai, bibliográfusi tevékenysége. A Kelényi Béla Ottó áltai kijelölt történeti irányú gyűjteménynek korrekt és szakavatott tisztviselője volt, de kreatív módon nem folyt bele fejlesztésébe, mert neki magának más Budapest gyűjteményi koncepciója volt. Ennek kifejtésére csak a koalíciós időkben, a Dienes - Hajdú - Kőhalmi Dávid által vezetett könyvtárban nyílt lehetősége. Munkanaplója szerint 1947. május 16-án vetette fel először Dienes László előtt a Gyűjtemény átszervezésének gondolatát: „Referálok Dienes igazg. úrnak. Elmondom tervemet a Várostudományi Intézetre vonatkozólag, valamint a „B” ketté osztására (Várostudományi és várostörténeti gyűjtemény.)’”4 Dienes a tervet tetszéssel fogadta, és néhány nap múlva már vezetői tanácskozást szervezett a Gyűjtemény újjászervezése ügyében. Ezen részt vett az összes vezető: Dienes, Hajdú, Kőhalmi, Dávid, valamint a két érintett: Jajczay János és Könyves Tóth. „Dienes: Helyesnek tartja a gyűjtemény formai kettéosztását történelmi és „modern” anyag gyűjteményre. A történeti anyagnak Jajczay marad a vezetője, a „modern” anyag vezetésére és а В újjászervezésére KTK-t bízzák meg. KTK.: Örömmel vállalja. Feltételei és céljai: A színháztörténeti osztály teljes kihelyezése, а В helyiségeinek а В céljaira való eredeti állapotban való teljes helyreállítása, а В kézikönyvtár helyreállítása.’5 Ezek után Könyves Tóth részletes szervezeti és működési szabályzatban dolgozta ki a gyűjtemény új koncepcióját.’6 Főbb elemei a következők: 167
