A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1999-2000-2001
Tanulmányok - Katsányi Sándor: Könyves Tóth Kálmán (1900-1972)
avatása a Kerepesi-temetőben. Az ünnepséget Könyves Tóth szervezte, ő mondott a Társaság nevében beszédet. Beszéddel, koszorúval szerepelt még Liber Endre tanácsnok - a főváros hivatalos képviseletében - a külföldön élő Hatvány Lajos, Vajthó László az ifjúság - , Fenyő Miksa a Nyugat nevében, az erdélyi ifjúság küldöttei és a rabbiképző intézet növendékei. A kapcsolódó emlékesten szavalta el József Attila az ez alkalomra írt Ady emlékezete c. versét. Milyen volt a Fővárosi Könyvtár és a Társaság viszonya? A könyvtár az 1919-es trauma után sokáig légüres térben élt: kényszerű passzivitásba vonult, nyitási kísérletei erőtlenek és visszhangtalanok voltak, az intézmény nem találta helyét a magyar szellemi életben. Jellemző, hogy Kremmer Dezső 1921-ben a Magyar Bibliophil Társaságban kapott tisztségét úgy értékelte, mint a könyvtár belépését a közéletbe, s három év pauza után a könyvtár egyetlen nyilvános szereplése az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás volt a Budapest Gyűjtemény anyagából. Ilyen előzmények után jelentek meg a csizmás parasztok és a fiatal, vitázó kedvű értelmiségiek a magyar parasztság problémáinak vitaestjein a könyvtár zsúfolásig megtelt termében. Könyves Tóth Kálmán szerepe révén új lehetőségek látszottak megnyílni a könyvtár számára. A rendezvények ismét felkeltették a közvélemény és a sajtó figyelmét. Talán túlságosan is: Enyvvári Jenő, igazgató veszélyben látta intézménye semlegességét. (A rendőrségi jelentések ismeretében ma úgy látjuk: nem is alaptalanul.) Korábban a Társulat vezetőségi üléseit is a könyvtárban tartották, Enyvvári most ennek megváltoztatását kérte. A könyvtár nem vállalta a közvetlen, látványos kapcsolatot. HARCOK A BARTHA MIKLÓS TÁRSASÁG IRÁNYÍTÁSÁÉRT 1930 első felében még úgy látszott, hogy Könyves Tóth Kálmánnak sikerül megőriznie - Asztalos Miklós szavaival - „az ideológiai szélsőségek felé hajló irányok belső egyensúlyát.” Ezt a törekvést tükrözte a Társaság első országos kongresszusán elmondott programadó beszéde, melyet később egy magánlevélben így summázott: „Kitermelni a szocializmus magyar formáját, melynek sem a nemzeti eszmével, sem pedig a kereszténységgel ellentétben lenni nem szabad.”15 A program és a kényes egyensúly fenntarthatósága azonban illúziónak bizonyult. Megerősödött Szász Béla radikális jobboldali tábora (Szász politikai pártot alapított, annak kívánta a Társaságot alávetni), sikerült a baloldaliak vezető személyiségét, Fábián Dánielt alelnöki posztjáról kibuktatniuk. Könyves Tóth úgy érezte, már nem tudja a Társaság függetlenségét megőrizni, ezért szept. 26-án lemondott tisztségétől. („Nem győzi tovább az egyensúlyozást a jobb és baloldal között” - írta Olt Károly levelében Fábián Dánielnek.) Novemberben a baloldaliak egy csoportja - Fábián Dániel, József Attila, Kodolányi János és mások - a Népszavában tették közzé kilépő nyilatkozatukat. Ezek után az üresen maradt, számukra érdektelen csatatérről Szász Béláék is kivonultak. 1931 januárjában Könyves Tóth még egy kísérletet tett a tetszhalott Társaság feltámasztására. Az összehívott közgyűlésen feltette a kérdést: feloszlassák-e vagy újjászervezzék a Bartha Miklós Társaságot? Az újjászervezést választó közgyűlés elfogadta a javaslatot: „A jövőben minden politikai irányzattól tartózkodni fognak.” Nem így történt. A jobboldal távozásával üresen maradt helyekre visszaszivárgott a baloldali csoport (a KMP utasítására?), és megszerezték a vezetőségbeli többséget. Az 1932-i választáson az ügyintéző elnök a baloldalt képviselő Szathmári Sándor lett, gazdasági szakosztály vezetője József Attila, az irodalmi szakosztályé Illyés Gyula stb. A Társaság egyre nyíltabban a munkásmozgalmi politizálás szószékévé vált. A rendőrség válasza nem maradt el: 1933 febr. 16-án a Közgazdasági szekció szemináriumának mintegy 25 résztvevőjét a helyszínen letartóztatták. Most viszont Szász Béláék tértek vissza az immár teljesen szétzilált Társaságba, egy puccsszerű vezetőségválasztáson megbuktatták Könyves Tóth Kálmánt és átvették a vezetést. Ez azonban pirruszi győzelemnek bizonyult: a politikai erők játékszerévé vált Bartha Miklós Társaság már csak nevében és formálisan élt tovább rövid ideig. 164
