A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Pobori Ágnes - Kiss Jánosné: Az Andrássy úti könyvtár: történelem és könyvtártörténet
mintegy 1/4-ét tette ki (a többi nem hagyományos dokumentum forgalmától a nagyságrendek miatt nyugodtan eltekinthetünk), így a könyvekhez kapcsolható forgalom jelentős, tekintettel arra, hogy a könyvállomány a felére csökkent. A könyvtárhasználat intenzitása változatlan maradt, de irányai eltolódtak. Egyre többen „használták” a könyvtárat, mint „dolgozószobát”, vagy mint információs bázist. A napi kölcsönzők száma átlagosan 150 fő körül mozgott, mellette az ún. „látogatók” (a kézikönyvtárat használók, információt keresők) megjelenése elérte a 40 főt (szintén átlagolva az adatokat). A könyvtár nyitva tartási ideje heti 44 órára emelkedett,397 bevezették a szombati nyitva tartást, ügyeleti rendszerben. A nyitva tartás (rendelkezésre állás) és az ehhez kapcsolható forgalom arányban állt a könyvtár újonnan bevezetett szolgáltatásaival. Ez egyrészt a dokumentumokhoz kapcsolható újdonságokat jelentette (új típusú dokumentumokból állományrészek kialakítása, könyvtárközi kölcsönzés, KESZ- átkérések, a hátrányos helyzetűek dokumentum-ellátási formái, fénymásolási lehetőség kialakítása - szóval minden, ami egy „főkönyvtártól" elvárható, természetesen szerény anyagi háttérrel), másrészt valóban új szolgáltatásokat: a meglévő helytörténeti gyűjtemény feltárását sajtófigyeléssel és adatbázis-szerű feldolgozással szakszerűsítették; megkezdődött a köznapi információk gyűjtése, és mellette újabb tájékoztató eszközök - pl. különböző jegyzékek, tanácsi közlemények, közhasznú tárak stb., teletextes TV üzembe állítása, a könyvtár első számítógépének használata. 1987/88-ban, a hálózatban elsőként kísérelték meg egy ún. „business library” felállítását, amely sikeres kezdeményezésnek bizonyult, ám a mind jobban leterhelt költségvetés, valamint a partner nem megfelelő hozzáállása következtében a szolgáltatás pusztán a faktografikus adatközlésre szorítkozott. Az évtized végére (rendszerváltozás!) az olvasószolgálat tehát lényegesen megváltozott: a korábbi, igen erős referensz munka megmaradt (bár „irányai” és tartalma módosultak), mellette azonban egyre nagyobb szerepet kapott (követelt) a - főleg a politikához és a civil élethez kapcsolódó - információk szolgáltatása. Ez utóbbi új szaktudást és technikát igényelt, de elsősorban szemléletváltást. Fel kellett vállalnia a könyvtárnak azokat a kihívásokat, amelyek a használók új igényeiből (könyvtárhasználati szokásaiból) és a számítástechnika természetes felhasználásából következtek. Miközben továbbra is a kerület közművelődési könyvtára maradt, azzal a funkcióval, amelyet még mindig a Szabó Ervin-i elvek közelségében határozott meg a szakma. Erre az időszakra esik a szakszervezeti könyvtárak felszámolása,4®7 így a VI. kerületi főkönyvtár magára maradt a kerület lakosai könyvtári ellátásában. A TERÉZVÁROS KÖNYVTÁRA: EGYÜTTMŰKÖDÉS ÉS INTEGRÁCIÓ A RÉGIÓBAN (1995-1999) A főkönyvtári rendszer lépcsőzetes szervezete megoldást talált a kerületek könyvtári ellátására, a színvonal biztosítása és az egyre szűkülő anyagi források közötti ellentmondás felszámolására - így egy racionálisabb ellátórendszer kifejlesztését célozhatta meg. Ugyanakkor a szerveződő központi szolgáltatások - 1987-ben kezdte meg működését a Központi Ellátó Szolgálat (KÉSZ); kialakult és megerősödött a Közhasznú Információs Szolgálat (KISZ); önálló számítógépesítési osztály létesült - nem tudták biztosítani a főkönyvtári rendszer hierarchiái (Budapest közigazgatásához igazodva már 23 létezett) közötti átjárást, információcserét, munkamegosztást. A hálózat munkáját korábban - különböző hangsúlyok alapján: fiókközpont, módszertan, (szak)felügyelet - koordináló HFO megszűnt, így az egyes főkönyvtári rendszerek (gyarapítása, szolgáltatásai, ha tetszik „szellemisége”) eltávolodtak egymástól. Ez nemcsak a területi ellátás színvonalbeli eltéréseit jelentette,417 de az egy kerületen belüli autarkia kialakulását (miközben az egyes kerületi egységek autarkiáját sem sikerült megnyugtatóan fölszámolni) is, amely szemben állt mindenfajta együttműködési szándék érvényesíthetőségével is. A hálózat könyvtárainak hierarchiája már nagyon korán, az 1980-as évek közepétől egy újfajta ellátási rendszer kiépítésének szükségességét körvonalazta. Egy olyan rendszerét, amely a mindjobban beszűkülő pénzforrásokat a lehető legracionálisabban hasznosítja, hatásában a fejlesztést támogatja a stagnálás (visszafejlődés?) helyett, miközben látványosan emeli a FSZEK hálózata kapacitását, elsősorban az ellátás tekintetében. 94
