A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Pobori Ágnes - Kiss Jánosné: Az Andrássy úti könyvtár: történelem és könyvtártörténet
igazgatás, a politika, a szociológia, a közgazdaságtan területén igazította el használóit, szakkönyvtári szinten. A fokozatosan kiépülő hálózat általános jellegű állománnyal (ismeretterjesztő és szépirodalmi művekkel, gyermekirodalommal), angolszász mintára előírt szolgáltatási renddel (használókhoz alkalmazkodó nyitva tartás, olvasószoba, kézikönyvek és időszaki kiadványok stb.) a budapestiek általános könyvigényét hivatott kielégíteni. Ebbe a „munkamegosztásba” kapcsolódott be a Terézvárosi könyvtár, vagy ahogyan az alapítások sorrendjét kővető számozásnak megfelelően elnevezték, a 10. számú fiók. Azt a valóban nagyszabásúnak tekinthető könyvtárfejlesztési programot, amely 1913-ban indult el, több mint tíz év alatt negyedrészben sikerült realizálni. A programért felelős fővárosi honatyák, valamint a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és a Főfelügyelőség amúgy sem látványos költségvetését a háborús gazdálkodás gyakorlatilag elsöpörte. A nagyon rossz kondíciók mellett a Központi Könyvtár és a már működő öt fiók10/ fenntartása, állományuk gyarapítása is katasztrofális lett, új egység hálózatba kapcsolására gondolni sem lehetett. 1918-ra a háborús költségvetési nehézségek mellett az infláció, a papír és a nyomdai költségek, következésképpen a könyvárak nagyarányú emelkedésével is számolni kellett. A Fővárosi Könyvtár fejlődése - hasonlóan a többi közgyűjteményhez - lényegében megtört a háború, majd az azt követő helyreállítás éveiben. A tanácshatalom fennállásának rövid hónapjai alatt megnyílt két újabb fiókkal117 hétre, majd az 1923-ban átadott óbudai 8. sz. egység belépésével mindössze nyolcra emelkedett csupán a hálózat könyvtárainak száma. 1924-ben - a hathatós nyugati kölcsönökkel támogatott politikai és gazdasági konszolidáció következtében - kissé felgyorsulhatott a hálózatfejlesztés: megalakult a Bakáts téren a 9-es, és a Hunyadi téren a 10. számú fiók. A két könyvtár helyiségének bérletéről a Könyvtári Bizottság tárgyalt a főváros megbízásából, a Fővárosi Könyvtár akkori vezetésének (Kremmer Dezső igazgató) egyetértésével. A 10-es fiók kialakítására a Közérdekű Élelmezési Részvénytársaság egyik, a VI. kerületi Hunyadi tér 3. szám alatt lévő megszüntetett étkezdéjét tartották alkalmasnak. A 150 négyzetméteres, első emeleti bérleményben kölcsönzőrészt a kapcsolódó raktárral, 24 férőhelyes olvasótermet és egy komfort nélküli altiszti lakást képeztek ki. A berendezés legszükségesebb darabjait a népkonyhától kölcsönözték. A fiók vezetését előbb Sasvári Dezsőre, majd alig pár hónap után Leitgib Jánosra bízták, aki két könyvtámok közreműködésével szervezte meg a szolgáltatást. A 10-es egység könyvtárilag relatíve jól ellátott kerületben nyitott meg, tekintve az erősen polgári Terézváros igényeit szolgáló számos magán-kölcsönkönyvtárat, amelyek többsége az Andrássy úton, vagy ahhoz közel működött.127 Állományukkal, amelyet a befolyt beiratkozási és kölcsönzési díjból fejlesztettek, a Fővárosi Könyvtár fiókjai sem nagyságrendben, sem pedig a választékot (újdonságot) illetően nem versenyezhettek. Ez a tény meghatározta a lehetséges használók körét. Az új fiókot elsősorban a fiatalok (diákok), kispénzű értelmiségiek és hivatalnokok látogatták. 1924-ben a könyvtárba 833 fő iratkozott be, és több mint 25 ezer kötetet kölcsönzött ki, heti 21 órás nyitva tartás mellett.137 Az egység állományát a Központi Könyvtárban - mintajegyzék alapján - állították össze, a fiók „szerelve” (tehát könyvkártyával, raktári jelzetekkel, katalógus építésére szánt - a tizedes osztályozást alkalmazó cédulákkal stb. ellátva), kölcsönzésre alkalmasan kapta meg. A nyitás évében a könyvek száma - 630 db-os éves gyarapodás — 3464 kötet volt. Az állomány összetétele a korszak könyvkiadásának felelt meg, és csak részben emlékeztetett a Szabó Ervin-i elvekre: az alapvető kézikönyvek, lexikonok mellett nagyjából egyenlő arányban megtalálhatók voltak a könyvtárban a klasszikusok, a nívós magyar és világirodalom, a korszerűnek mondható ismeretterjesztő művek, de - a már akkor is nagyon keresett - okkult eszmefuttatások, ill. a ponyvairodalom és a bestsellerek is. Az elkövetkező tíz évben a fiók népszerűsége egyre növekedett, olvasóinak száma átlagban meghaladta az ezer főt, és csak a harmincas évek elejére - a gazdasági világválság hatásaként - zuhant vissza a megnyitáskor regisztrált számra. Ezt a használói növekedést azért tekinthetjük megfelelőnek, mert ahogyan az egység könyvtári környezete (magán-kölcsönkönyvtárak) nem változott, úgy a fenntartásra fordítható pénzösszeg, illetve a kiszolgáló személyzet létszáma sem. Az állomány a ciklus 83
