A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Károlyi Ágnes: Levél a szociológiai tanszékekhez
legtöbb együttérzéssel, legámyaltabban megrajzolt nőalakja, Gervaise (Nana anyja) például „mikor megtalálták odújában már zöld volt”. A témának van egy másik megközelítési lehetősége is: ha csak arról a két nőről beszélünk, akiket - mondjuk igy - Zola magáénak mondhatott, tehát feleségéről, Alexandrine-ről és szerelméről, Jeanne- ról. Tekintve, hogy Alexandrine-t Cézanne mutatta be neki, először John Rewald: Cézanne című könyvét (1939) említem, mely Cézanne és Zola levelezését közli (az 1858 és 1886 közötti időből). A 75 dokumentum Zolára legalább annyira jellemző, mint a kötet címszereplőjére Még házasságuk előtt Zola írt egy színdarabot, később regénnyé alakította (Madelaine Férat címmel). Egy érzelmes szerelmi-háromszög történet. A szerető alakját nagyjából Cézanne-ról mintázta, a férjét magáról. Az asszonyalakban világosan felismerhető Alexandrine. A történet az asszony öngyilkosságával végződik. Erről bővebben ír John C. Lapp: Zola before the Rougon- Macquart (1964). Alexandrine unokaöccse és keresztfia, Albert Laborde: 38 années prés de Zola címmel (1963) levelek és személyes emlékek alapján rajzolja meg Alexandrine alakját. Különösen Alexandrine „hősies” magatartását méltányolja, s ebben teljesen igazat kell adnunk neki: Mikor Alexandrine arról értesült, hogy férje egy másik nőbe (is) szerelmes, Zolának már két gyereke volt Jeanne Rozerot-tól. Meglepő, hogy német nyelvű fordításban van meg a könyvtárnak Denise Le Blonde-Zola visszaemlékezése az apjával töltött időre, 1945-ben magyarul is megjelent. Könyvének címe: Zola. Sein Leben, sein Werk, sein Kampf (1932). Tekintve, hogy a fentiekben említettem a harmadik és a második életmű-sorozatot, az elsőről (1927-1929) is szólnom illik, összeállítója Maurice Le Blonde, irodalomtörténész, Zola lányának, Denise-nek a félje. Guy de Maupassant.is írt egy könyvet Emile Zola címmel. (A. Quantin, 1883.) És bár a katalógus szerint megvan a könyvtárban nem tudtam kézbe venni. (Lehet, hogy elhamarkodottság volt e levél elején könnyen hozzáférhető anyagot ígérni?) A könyv ugyanis ki van kölcsönözve. Pedig arra gondoltam, hogy azoknak lehetne fordításra ajánlani, akiknek kedvük támad a magyarnyelvű Zoláról szóló irodalmat gyarapítani. A lapszám után ítélve elég rövid lehet. Maupassant nem tartozott Zola baráti köréhez (tíz évvel fiatalabb). Tanítványa sem volt, (Flaubert-nek volt hálás, bár szófogadatlan tanítványa) - de vidám evezőstúrák és hajnalig tartó mulatozások kedvelt résztvevőjeként szívesen nyaralt Zola Szajna parti, Médan-i házában. Médan, mint irodalmi központ érdekelheti a szociológusokat is. A katalógusban található magyar nyelvű szakirodalom felsorolása egyszerű: Az említett Révész Ferenc könyvön kívül a következő szerzők szerepelnek: Ambrus Zoltán /913, Benedek Marcell 1963, Kozma Antal 1939, Lengyel Géza 1961, Lukács György 1940 és 1945, Salyámosy Miklós 1962, Schreiber Erzsébet (disszertáció) 1934, Sós Endre 1952. 1963-tól a könyvtár harmadik adatbázisára támaszkodhatunk. (Említettem már a Szociológiai információt és a TEXTL1B Könyvadatbázist): az Irodalmi kritikák és tanulmányok, analitikus bibliográfia alapján egy most 40-45 tételből álló listát lehet lemásolni, vagy pár forintért lemásoltatni. EGY ALBUMRÓL, EGY ENCIKLOPÉDIÁRÓL ÉS KÉT BIBLIOGRÁFIÁRÓL Van a könyvtárnak egy reprezentatív albuma: Zola photographe (Denoel, 1979.) 480 fotó melyet részben Zola készített, másrészt róla készítettek. A válogatás főként az író unokájának, François Emile-Zola doktornak a munkája. Említem, hogy a Francia Intézet 1999. végén egy kiállításon kívánja bemutatni a fotográfus Zolát. A szociológiai szempontból érdekesnek látszó könyvek sorát Dezalay könyvével zárom. Már kétszer hivatkoztam rá, mint szaktekintélyre H. Mitterand és A. Lanoux kapcsán. Auguste Dezalay: Lecture de Zola (1973). Nem Zola olvasmányairól van itt szó, nem is Zola olvasatairól, hanem egy nálunk kevéssé ismert műfajról: Olvasókönyv Zoláról? Furcsán hangzik, és nem is fedi pontosan a mű tartalmát. Leginkább Zola-enciklopédiának nevezném. Tény, hogy a könyvtár Zoláról szóló könyvei közül ez a leggazdagabb információ-forrás. 191
