A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Vörösné Jánosi Katalin: A könyvtár szociális funkciói. A XIII. kerület két könyvtárában végzett vizsgálat tapasztalatai
A süketnéma olvasókkal való kommunikációt egy idő után minden kolléga megszokta és - a kezdeti idegenkedés után - már más olvasókkal is véleményt cserélnek egv-egv filmről. Ezt a találkozási pontot, amit a könyvtár jelent nekik egymással és más emberekkel is fontosnak tartom habilitációjuk szempontjából. ( Ők akár több órát is eltöltenek filmek között válogatva, újságokat olvasgatva, egymással jelelve a könyvtárban. ) A videokölcsönzők között található pl. egy 70 év feletti, egyedülálló mozgáskorlátozott, féloldali bénult idős ember, akinek ez a kétnaponti csere a szórakozás és a társalgás. A csak videokazettát kölcsönzők között van egy pár soha nem látott mozgássérült, akiket a család lát el filmmel akiket csak unokájuk, fiuk, lányuk arcán ismerünk. (A nyugdíjasok általában délelőtt jönnek, akkor még nyugodt a könyvtár, van idő egy-két mondatot váltani könyvről, filmről.) IV. A dokumentumokat a könyvtár házhoz szállítja 6 felkeresett olvasó közül csak 5-nek tudtunk könyvet vinni, ugyanis egy hölgyet kórházba szállítottak, ő a kiolvasott könyveket a szomszédjánál leadta. Az otthonában felkeresett olvasóink mindegyike hölgy. Érdekes, hogy mindegyikük más módon szerzett tudomást arról, hogy könyvtárunknak ilyen szolgáltatása van. A szolgáltatatást legrégebben igénybe vevő hölgyet 1987-ben a könyvtár kereste meg az akkori tanácson keresztül. Van, aki maga érdeklődött és más könyvtár ajánlotta neki ezt a lehetőséget, van, aki a gondozónőjétől értesült, és van, akinek mi magunk ajánlottuk fel, látva nehéz mozgását. Egy kivétellel, mozgásszervi megbetegedés az oka, hogy nem tudják elhagyni lakásukat. Mindegyikük egyedül él, hárman szociális gondozottak, kettőjüket a családja gondozza. Egy kivétellel, mindenkinek van családi hozzátartozója, tartják is a kapcsolatot, de a könyvtárba járást /luxusigényként kezelik / és nem akarják vele terhelni a családot. Szégyenük kiszolgáltatott helyzetüket, csak a legszükségesebbre veszik igénybe a hozzátartozóikat. Látássérült olvasónknak hangoskönyveket, hangos folyóiratokat szállítunk házhoz. Ő ezeket - még a szolgáltatás beindulásakor a Soros Alapítvány támogatásából vásárolt - magnókazettánkon hallgatja. Azt tartja csak fájó pontnak, hogy az íróval való kapcsolata nem töretlen, hisz valaki közvetít, az, aki felolvas, és ez nem mindig színvonalas. Arra kérdésre, hogy mit jelent számukra ez a szolgáltatás, azt válaszolták, hogy szórakozást. hangulatjavítást, depresszió leküzdését. Elfelejtik olvasás közben bajaikat, benne élnek a könyvben, továbbírják gondolatban, ha becsukják lapjait. Ebből következően inkább könnyebb műfajú regényeket, kalandos, szerelmes történeteket kémek. Már nincs kedvük szakkönyveket olvasni. Egy-két állattörténet és útleírás még belefér, de akit régen még érdekelt a filozófia, ma már nem vállakozna arra, hogy elolvasson egy ilyen művet. A szolgáltatást szerintük példányszám növekedéssel lehetne javítani. Igény lenne az öregbetűs könyvekre, de ilyet csak elvétve találni. Összefoglalva, látszik, hogy az egészségi okok miatt hátrányos helyzetben lévők mindennapjaiba a könyvtár szolgáltatásai ..be vannak kalkulálva”, számítanak és még inkább számítanának az ott lévő dokumentumokra. Tudom, hogy ez egy könyvtár, a budapesti hetvennyolc közművelődési könyvtár közül, azt is tudom, hogy nem minden könyvtárban adottak a feltételek - még ennyire sem - arra, hogy féleségben és dokumentumtípusban ki tudják elégíteni az egészségi okok miatt különbözőképpen hátrányos helyzetű olvasók szerteágazó igényeit, de ez a vizsgálódás példa arra, hogy a könyvtáraknak számolniuk kell ezekkel az igényekkel. 3. ÖSSZEGZÉS Tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen kicsi, szűk körben végzett vizsgálatból nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mivel azonban mindkét könyvtárban - függetlenül azok 184
