A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1997-1998
Tanulmányok - Vörösné Jánosi Katalin: A könyvtár szociális funkciói. A XIII. kerület két könyvtárában végzett vizsgálat tapasztalatai
A gyenge érdekérvényesítés valahogy mindig összekapcsolódott a kulturális szférával. Ma már minden intézménynek szüksége lenne kellő propagandára, hogy egyszerűen észrevegyék, hogy tudjanak róla, hogy használják. A könyvtár szinte abban bízik, hogy szolgáltatásai szájhagyomány útján terjednek. A könyvtárak nagy része csendben teszi a dolgát, néha van egy kis propaganda ad hoc jelleggel, és közben sok embernek — átlagosan a lakosság 80-90 %-ának - homályos elképzelései vannak arról a helyről, amit úgy hívnak; könyvtár. A kollégák szerint a közművelődési könyvtári szolgáltatásokat nem lehet helyettesíteni más intézmények vállalt feladataival. (Sem egy iskolai könyvtár, sem más művelődési intézmény nem pótolhatja a könyvtár szerepkörét.) Egy adott lakóterületen minden könyvtár az ott élő lakosság igényeihez igazodva kereste és találta meg feladatait - vélik. Feladatvállalások Az itt dolgozó könyvtárosok fő feladatuknak tekintik az eredeti könyvtári funkciók kielégítését, és elsősorban ezt akarják szem előtt tartani. Számukra ez könyvkölcsönzést, tájékoztató munkát jelent, de megfogalmazták, hogy mindenféle felmerülő igényt készek elfogadni, ami a kultúrához köthető. A könyvtárosok úgy érzik, nyitottak mindenféle új kezdeményezésre, de ezekhez a személyi és tárgyi feltételek nagyrészt hiányoznak. A dokumentum-beszerzési keretek szűkössége és a helyhiány a kisebb könyvtárak számára nem teszi lehetővé, hogy nagyobb gyűjteményeket hozzanak létre nem hagyományos dokumentumokból. Személyes megterhelésük és az újabb anyagi korlátok pedig kereteket szabnak a könyvtári rendezvények szélesítésének. A gyerekkönyvtárosok - részben a gyerekek nagyobb lelkesedése miatt is - igen sok csoportos foglakozást tartanak. Úgy vélik, ha fiatalkorban nem alakul ki a könyvtárba járás szokása, és a gyerekek nem sajátítják el a könyvtárhasználati tudnivalókat az később nehezebben válik az életmód részévé. A könyvtárosok persze a kisebb könyvtárakban is szeretnének minél több szolgáltatást nyújtani az odajáróknak, de úgy érzik, hogy megfelelő választék nélkül ezek a könyvtárak egyelőre csak vegetálnak, jelenleg a túlélésre rendezkedtek be. Mivel az információk - a könyvön kívül - ma már különféle dokumentumtípusokon jelennek meg, a kisebb könyvtárak kilátástalannak ítélik helyzetüket a nagyobb, többféle szolgáltatással rendelkező könyvtárakkal szemben. A könyvtárosok álma megfelelő példányszámú és féleségű gyűjtemények, nagyobb, tágasabb, esztétikusabb helyiségek és modem technikai felszereltség, mely jobban vonzaná az olvasókat, (ld. Az első nyilvános Internet olvasótermet a fővárosban nem könyvtár nyitotta meg.) Ettől függetlenül mindnyájan úgy látják, hogy a könyvtárnak az odajárók életében betöltött szerepe napjainkban növekszik. ( Ez jól látszik egy-egy zárvatartási nap, pl. ünnepek után, amikor általában nagyobb forgalommal kell számolniuk, ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire folyamatos az igény a meglévő szolgáltatásokra is. ) A nyitottság A könyvtárosok szerint azóta, hogy az intézmény nyitottabb lett - azaz a könyvön kívül másfajta dokumentumtípust is kölcsönöz -, szélesebb rétegek látogatják a könyvtárakat, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. A videó, a hangkazetta, a hanglemez, a CD és a CD-ROM más-más társadalmi és korcsoportokat vonzott ide. Úgy gondolják, ezzel együtt változott a könyvtár megítélése is. Nagyon sok embert-а videokölcsönzés lehetősége vonzott a könyvtárba, de kevés maradt olyan, aki csak videót választ, és nem visz közben hozzá egy-egy könyvet is, amit meglát - vélik a könyvtárosok. „ Ez a folyamat fokozatosan ment végbe, és talán hozzájárult ahhoz, hogy a felnőtt könyvtárakba gyerekkönyvek is kerültek, hiszen a videokölcsönző szülők először a gyereknek kerestek valami olvasnivalót, majd elolvastak egy-két filmből készült könyvet, egy-két bestsellert, most már csak kb. 20 %-uk, aki csak a filmnél maradt”— mondja az egyik könyvtáros. 171
