A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996

Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben

A helyi önkormányzatok finanszírozásában ugyan érvényesülnek bizonyos normatívák, azonban a központi támogatást egy összegben kapják meg, amelynek felhasználásáról szuverén módon dönthetnek. Tehát hiába is állapítanánk meg könyvtári normatívát az állami finanszírozásban, az önkormányzat jogában áll eldönteni, hogy ennél többet vagy kevesebbet fordít könyvtárára. Az önkormányzati autonómia elve, mint magasabb demokratikus érték nem sérülhet. Ezért nem célszerű a közkönyvtárügybe a helyi könyvtárak finanszírozása révén újabb forrásokat bevinni, mivel nagyon is kétséges, hogy e forrásokat az önkormányzatok könyvtárra fordítják-e vagy sem. Nem szólván arról, hogy az esetleg megnövekedett könyvtári ráfordítások egy részét a fentebb kifejtett okok miatt aligha lehetne ismét centralizálni a rendszerszerű működés finanszírozására.

A fenntartói jogok és kötelezettségek

Az alkotmányból és a helyi önkormányzatokról rendelkező törvényekből következően a közkönyvtárak fenntartói messzemenő jogokkal és kötelezettségekkel bírnak. A kötelezettségek legfontosabb részéről, a fenntartásról már szóltunk az előzőkben. Az alábbiakban tételesen felsoroljuk, mely feladatok hárulnak a fenntartóra akár jogként, akár kötelességként.

1. Az adott közkönyvtár feladatkörének, szervezetének, működésének és szolgáltatásainak a meghatározása.

2. A távlati és éves tervek jóváhagyása, a jelentések elfogadása.

3. A könyvtár működésének, fejlesztésének, beruházásainak finanszírozása.

4. A könyvtár működésének irányítása és ellenőrzése.

5. A használati szabályok és a térítési díjak megállapítása.

6. Az állomány kezelésére és megőrzésére vonatkozó feltételek megteremtése és szabályok meghatározása, az elavult, feleslegessé válás elveszett információhordozók törlésének engedélyezése. (Ezzel végre megszabadulnánk az ominózus, 3/1975-ös leltározási rendelettől; helyette a kérdést is szakmai irányelvekkel lehetne szabályozni.)

A fenntartó jogait és kötelességeit természetesen a könyvtári törvény megszabta keretek között és az önkormányzatokra vonatkozó törvények értelmében gyakorolja. Van azonban egy kényes kérdés, amellyel szembe kell néznünk. Ez pedig az, hogy a könyvtár önálló intézményként, a képviselőtestület közvetlen alárendeltségében működjék-e, vagy pedig beilleszthető egy szélesebb intézményi keretbe.

Nem is annyira a kis települések könyvtárai (igen sok közülük már régóta egy nagyobb szervezet része), hanem a városi könyvtárak esetében mutatkoznak problémák az utóbbi időben elszaporodó összevonások következtében. Minden valószínűség szerint a közigazgatási törvény megengedi az önkormányzatoknak az ilyen összevonásokat. S ha jól belegondolunk, a fentiekben kifejtettek sem zárják ki azt, hogy egy önkormányzat ne önálló intézmény formájában, hanem valamely szervezet keretében gondoskodjék a könyvtári ellátásról. Két lehetőség áll előttünk: egyszerűen nem tudomást venni a problémáról, s szót sem ejteni a törvényben arról, hogy önálló intézménynek kell lennie a közkönyvtárnak vagy sem vagy pedig megpróbálni határt szabni az összevonásoknak azzal, hogy a városi önkormányzatok mindenképpen önálló intézményként működtessék könyvtáraikat. Kérdés, hogy ez a rendelkezés nem ütközik-e közigazgatási törvény betűjébe vagy szellemébe. A könyvtári törvényben előirányzott önkormányzati jogosultságok és kötelezettségek pontos betartása garanciát nyújt a könyvtári ellátás érdekeinek érvényesüléséhez akkor is, ha egy nagyobb szervezet keretébe illeszkedik. Ezeket a jogokat és kötelességeket ugyanis nem ruházhatja át az önkormányzat a szervezet vezetőjére. Az eddigi tapasztalatok azonban óvatosságra intenek, s lehetséges, mégis meg kellene kísérelni annak elfogadtatását, hogy a városi könyvtárakat nem szabad egy másik, nagyobb szervezet keretébe illeszteni, hanem önálló intézményként kell fenntartani őket. (Ez a megoldás nem zárjaki a közösen megszervezett technikai-adminisztratív szolgáltatásokat; Id. GAMESZ.)

88