A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
könyvtárra bízott művelődési, tudományos, rendezvényi, kiadói stb. tevékenységgel összefüggő személyi és dologi feltételek biztosítása. 5. Épület, bútorzat, technikai felszerelés. A könyvtári szolgáltatások működtetéséhez, az állomány megőrzéséhez, védelméhez és karbantartásához szükséges dologi feltételek biztosítása. A nyilvános közkönyvtárak méretezése A könyvtári törvénytervezet talán legfontosabb és legfogósabb kérdése a közkönyvtárak méretezése, vagy más szóval a könyvtárak vagy könyvtári ellátás normatíváinak megállapítása és kötelező érvényű előírása. Láthatjuk, napjainkban milyen nehézségekkel jár például az egészségügy vagy a közoktatás terén a normatívák kialakítása. A kötelező normatíváknak törvénybeli alkalmazásának megvan ugyanis az a veszélye, hogy ellenkező hatást váltanak ki: mivel országos átlagot jelentenek, lehet, hogy a szegényebbek ellátottságán javítanak (ha van hozzá központi előirányzat, ám félő, hogy az önkormányzatok autonómiája miatt ez könnyen más területeken használtaik fel), de lehetséges, hogy a gazdagabbakét visszafogják. (Némileg hasonló jelenség figyelhető meg a mostani közalkalmazotti béremelés kapcsán: akik elérték már korábban az új besorolási minimumokat, nem részesülnek béremelésben. Az egzisztenciális garanciákra irányuló szakszervezeti törekvés a gyengébb intézményeknek és munkatársaknak kedvezett.) S még mindig nyitott az a kérdés, elérhető-e egyáltalán, hogy kötelező normatívákat fogadjon el az országgyűlés, ha nem tud hozzá előirányzatot is biztosítani? A kötelező normatívákkal kapcsolatos másik probléma, hogy a jelenlegi legalacsonyabb szintet vegyük-e mértékadónak (lehet, hogy ez tetszene a fenntartóknak és a pénzügyi köröknek), vagy az országos átlagot (veszélyeiről az előző bekezdésben szóltunk), vagy pedig húzóerejű normatívákat próbáljunk-e meg kiharcolni (a siker esélye kicsiny, s nagy a kudarc valószínűsége). Harmadikként megemlíthető a normatívák kidolgozásának technikai nehézsége is. Milyen tényezőket vegyünk figyelembe, milyen súllyal, hogyan lehet a még be nem vezetett, de már létező szolgáltatásokat méretezni, s mi legyen azokkal a szolgáltatásokkal, amelyeknek létezéséről egyelőre még nem is tudunk? Ha nem vigyázunk, beleesünk az ún. alapszolgáltatások csapdájába. Könnyen azon vehetjük észre magunkat, hogy a közkönyvtár nem más, mint kölcsönkönyvtár, s az elektronikus adathordozók pl. nem tartoznak a könyvtári gyűjtőkörbe. Minden megfontolás arra mutat, hogy a törvénynek elő kell írnia a feladatokat, az ellátandó könyvtári és rendszerfunkciókat, de hogy ezek köréből melyeket milyen színvonalon és miképpen kell realizálni azt a fenntartónak kell megállapítania. Viszont szükséges, hogy a fenntartók orientálására a művelődési miniszter, illetve megbízásából valamely intézmény vagy szervezet ajánló jelleggel szakmai irányelveket bocsásson a fenntartók rendelkezésére. A könyvtári ellátás megyei rendszereinek működtetése és fejlesztése A könyvtári ellátás rendszerén belül célszerű az ellátás területi metszetében alrendszereket létrehozni. Még mindig nem véglegesen eldöntött kérdés, hogy mi legyen a köztes szinttel, bár kérdéses, hogy választott, politikai testület is rendeltetik-e hozzá, vagy csupán közigazgatási hivatal lesz. A nyilvános közkönyvtári ellátás szempontjából mindez közömbösnek tűnik. Mivel nem lehetséges a rendszerszerű működést kizárólag országos szinten megszervezni, feltétlenül szükség van arra a szintre is, amit most jegyének nevezünk. A megyét (vagy a régiót, vagy a tartományt, vagy a városkörnyéket) kell feljogosítani, kötelezni és anyagi forrásokkal ellátni, hogy a nyilvános közkönyvtári rendszeren belül létrejöjjenek azok az alrendszerek, amelyek egyik fő feladata a helyileg nem biztosítható információhordozók és információk közvetítésének megszervezése, másik fő 84
