A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1994-1995-1996
Tanulmányok - Papp István: A közművelődési könyvtárak az új könyvtári törvényben
különböző csatornák által gyűjtött és szétsugárzott információkat. így a könyvtár kitüntetett helyet foglal el közöttük, s a jogalkotó jól teszi, ha a könyvtárat választja ki preferált eszközként az információhoz való jog általános garantálására. A könyvtár elnevezése Formai kérdés, ám tartalmi változást jelez. A fenti értelemben felfogott könyvtár szerepköre lényegesen különbözik a korábbi értelmezéstől. Az elmúlt évtizedekben közművelődési könyvtárnak nevezett intézmény hazai fejlődése messze meghaladta azokat a határokat, amelyeket jelenlegi neve sugall. A könyvtár már nem csak művelődési vagy közművelődési (mi a két terminus közötti különbség?) intézmény, hanem a társadalom és az egyén minden életfunkcióját szolgálja. Ezt a lényegi változást célszerű lesz az elnevezés megváltoztatásával a törvényben is érzékeltetni. A szakmában egyre inkább elterjed a közkönyvtár vagy a nyilvános közkönyvtár névhasználat, amely egyébként jobban illeszkedik a nemzetközi terminológiához is. Az új terminus mindkét eleme fontos tartalmat közvetít. A nyilvánosságnak az az értelme, hogy e könyvtártípus használatából senki nem zárható ki, mindenkinek jogában áll élni szolgáltatásaival, a közösséginek (köz-) pedig az, hogy a közösség, a társadalom tartja fent közpénzekből, közszolgáltatásként, ugyanúgy mint sok más, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen szolgáltatást. A nyilvános közkönyvtár demokratizmusa Néhány politikai jellegű saroktételt is tisztáznia kell a törvénynek. Ezek közé az alábbiak tartoznak. Egy demokratikus társadalom működésének alapfeltétele az információk szabad áramlása. Csak az információkhoz (ideértve tartalmi és formai megkülönböztetés nélkül minden információt) hozzáférő, az információkat felhasználó állampolgárok képesek a demokratikus értékekre épülő társadalmat működtetni, a maguk boldogulását ezen belül előmozdítani. A könyvtár e felsőbb cél elérésének egyik alapvető feltétele. A könyvtár nem tudja ezt a feladatát betölteni, ha bárkit bármi ok akadályoz a használatában, legyen ez az ok anyagi, fizikai, lelki stb. A törvénynek azon kell lennie, hogy kiküszöbölje ezeket a gátakat, vagy legalábbis lényeges intézkedéseket tegyen fokozatos, de mielőbbi lebontásukra. Egy demokratikus társadalom nyitottsága nem engedi meg, hogy alapintézményei egy bizonyos ideológia, világnézet, politikai irányzat mellett kötelezzék el magukat. Az információközvetítésben minden ilyen jellegű szűrés megengedhetetlen cenzúrát jelent. A könyvtár kötelessége, hogy elfogultság nélkül tárja az állampolgárok elé az egymással ütköző nézeteket, eszméket. Ugyanígy nem tehet megkülönböztetést használói körében nemre, fajra, vallásra, nemzetiségre, állampolgárságra (érvényesítsük a vendégjogot a könyvtári törvényben!), politikai nézetekre, életkorra való tekintettel, sőt az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy a könyvtár a szolgáltatások nyújtása során legyen tekintettel ezekre a sajátosságokra, pozitív diszkriminációt alkalmazva. A biztonság kedvéért, s megelőzendő bizonyos helyi túlkapásokat rögzíteni kell, hogy egy magyar (és külföldi) állampolgár bármely nyilvános közkönyvtárat ugyanolyan feltételek mellett használhat, mint annak a településnek a lakosa, amely a könyvtárat fenntartja. (Nehogy valamely önkormányzat magasabb beiratkozási díjat kérjen a nem helyi lakostól!) Megkülönböztetett ellátás Bár a preambulumban föltételezhetően kimondatik, hogy mindenkinek ugyanolyan joga van a könyvtári ellátásra, s a könyvtárhasználatból kizáró akadályokat fel kell számolni, a törvénynek külön is foglalkoznia kell a megkülönböztetett figyelmet kívánó lakossági csoportok könyvtári ellátásával. 75
