A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában
pagandista. Az ötvenes évekről, „Nagy-Budapest szocialista fejlődéséről” elsősorban MTI fotók tudósítanak. Az idő ezeken is elvégzi a maga munkáját, érdekes megfigyelni, hogyan mozog rajtuk a jelentés a társadalmi klíma átalakulásaival. Számos téma megragadásában jelentettek segítséget a kevésbé neves vagy éppen ismeretlen fotóamatőrök, lokálpatrióta helytörténészek. Felvételi technikájuk érthető módon elmarad a felsorolt mesterekétől, de ha a háborús romokban fekvő Budát, 1956 eseményeit, az eltűnt óbudai utcákat, árvízi táblákat, udvarok mélyén romladozó díszkutakat megörökítő pótolhatatlan felvételek százaira gondolunk, idő haladtával egyre értékesebbnek tűnnek fel ezek a felvételek is. A mai Budapest arculatát megörökítő fényképek archiválásában törekszünk kiszélesíteni a megközelítések körét mind témaválasztásban, mind pedig formanyelvi megoldások tekintetében. Keressük a kapcsolatot a dokumentarizmus egyéni változatait kidolgozó többnyire fiatalabb fotósokkal. Komoly nyereségnek könyvelhetjük el például Hajdú József régi mestereket idéző gyárépület-felvételeit, Hajtmanszki Zoltán átszállásainak dokumentumait a menekültek és hajléktalanok mélyvilágából, a Magyar Narancs fotósainak groteszkbe hajló riportfelvételeit, vagy Franki Aljona és Lugosi Lugo László képeit, akik a velünk élő, s most viharos gyorsasággal eltűnő félmúlt nyomait fedezték fel még idejében ódon szerszámokkal zsúfolt műhelyüzletekben, félig megvakult neonreklámokban, vedlett kis presszócskák csővázas, műbőrborítású bútorai között. Nem maradhatnak említés nélkül Szilágyi Lenke kültelki hangulatjelentései és Szerencsés János félezres negatívanyaga sem, mely a jellegzetes budapesti épületplasztika banalitást és heroizmust vegyítő habarcsművészetéből nyújt válogatást. Időközönként megbízunk fényképészeket egy-egy városrész vagy téma fotografikus feldolgozásával, legújabban pedig a Fővárosi Levéltár és a Kiscelli Múzeum fotótáraival egyeztetve szervezünk szisztematikus hiánypótló fotóztatást, elsősorban a városrendezési tervek által érintett területeken. A fényképek és a képeslapok önfeltáró rendszerben vannak elhelyezve. A besorolást meghatározó tárgyszavak igen árnyalt csoportosításban tárják fel az anyagot. Ugyanakkor a topográfiai, intézménytörténeti, műfaji szempontok valamint a dokumentumtípus ill. méret szerint elkülönített képek között nincsen keresztutalás. A dolgok egyszer s mindenkorra elrendezettségének napjainkra hirtelen groteszkké vált hitét tükrözi az intézménytörténeti jellegű fényképeknek a hatvanas-hetvenes években érvényes elnevezései alá történő beosztása a helyrajzi egybeesés, vagy az előd-utód viszony alapján. Könnyebben áthidalható, de megoldást igénylő kérdés az elavult utcanevek szerinti elhelyezés kérdése. Hiányzik a teljeskörű szerzői és személyi mutató. A hatékony szolgáltatást ebben a nagyságrendben tehát nem lehet már sokáig fényképtár kezelőinek memóriájára és asszociációs készségére bízni - a helyzet megérett a számítógépes feldolgozás bevezetésére. Ez annál is indokoltabb, mivel a fotótár használata folyamatosan növekszik. Építészek, történészek, kiállításrendezők mellett, leggyakoribb vendégek hagyományosan a sajtó, a televízió és a filmgyártás munkatársai. Az anyag gyakori publikációja nem csupán a gyűjtemény hírnevét öregbíti: a kereskedelmi jellegű felhasználás esetében érvényesített közlési díjakból befolyt összeg hozzávetőlegesen megegyezik a fotótár éves szerzeményezési költségével. Az érdeklődők számára 1992 óta külön kutatóhelyiség áll rendelkezésre, reprográfiai lehetőséggel, egyidejűleg az anyag is védettebb - de konzerválási szempontból még korántsem megfelelő - környezetbe került. A Budapest Gyűjteményben folyó képi dokumentáció másik fő területe a könyvekben, időszaki kiadványokban található várostörténeti érdekességű illusztrációk feldolgozása. Már a harmincas években tervbe vették „Budapest székesfőváros ikonográfiái korpuszának” kiadását. A terv akkor anyagi nehézségek miatt nem valósult meg, de a metszetkatalógus alapján a könyvtár vezető munkatársai néhány értékes részmunkával így is gyarapították a fővárosra vonatkozó ikonográfiái irodalmat/3 A hatvanas években a képi források számbavételének már a korábbiaknál is ambiciózusabb elképzelései fogalmazódtak meg. A nagyarányú bibliográfiai anyaggyűjtés mellett folyamatosan cédulázták ki a könyvek és az illusztrált periodikák budapesti vonatkozású képanyagát is. E vállalkozás eredményeként jelentek meg sorozatban a Budapest története képekben 1493-1980 című kiadvány kötetei. A műa jelzett időhatárok között napvilágot látót monográfiák és időszaki kiadványok lapjain fellelhető látképek (utca- és épületképek, köztéri plasztikák), összesen mintegy hetvenezer ábrázolás adatait tartalmazza. Kéziratban maradt azonban az eseményeket, jeleneteket megörökítő ábrázolások (mintegy 26 000 tétel) cédulakatalógusa. Kézenfekvő volt tehát a készülő számítógépes képadatbázist úgy kialakítani, hogy az lehetőséget biztosítson ezeknek az információknak a hozzáférhető tételére is, egységes keretet kínálva az eredeti képi dokumentumok és az illusztrációk feldolgozásának. 72
