A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993

Sándor Tibor: Fényképgyűjtés és ikonográfiái feltárás a várostörténeti dokumentáció szolgálatában

ь

Ezen a téren jelentős változásokat hozhat a számítógépes adatfeldolgozás bevezetése. Nemcsak az információkeresés lehetőségei bővülnek a korszerű adattárolás segítségével, hanem változások kiterjedhetnek a gyűjteményezés egészére is. A gépi adatbázis nem csupán a leltárkönyv, vagy a mutatókartonok elektronikus változata, hanem a gyűjtemény szerkezetét, a szelekciós és feltárási elvek tisztázó áttekintését és ellenőrzését lehetővé tevő eszköz. A számítógépesítés alkalom arra, hogy a többé-kevésbé spontán módon létrejött állományok elemzésének és szolgáltatásának hosszabb távon szabályozottabb keretei alakuljanak ki, világosabbá váljon gyűjteményező és felhasználó számára egyaránt, hogy hol, milyen tematikájú képi dokumentumegyüttes, milyen állományépítési és feltárási elvek szerint kezelten, mely jogi, pénzügyi kondíciók mellett érhető el a lehető leghatékonyabb úton.

FÉNYKÉPTÁR ÉS KÉPFELTÁRÁS A BUDAPEST GYŰJTEMÉNYBEN

Römer Flóris 1871-ben az Archeológiái Értesítő hasábjain felhívást intézett Pest-Buda és a többi magyar város hatóságaihoz, hogy létesítsenek várostörténeti gyűjteményeket és kiállításokat, ahol egyebek közt fényképeken is közszemlére lehetne tenni „mindent.., mi a tudóst és a pórt, főleg pedig a történetírót meglephet, és néki kedves és nélkülözhetetlen anyagul, a szemesb polgárnak tanulmányozásul és önérzetű büszkeséggel szolgálhat, midőn ősei emlékeit, gyermekkori emlékeinek már eltűnt képeit viszontlátja.”

Az idézet máig érvényesen foglalja össze a várostörténeti képi dokumentáció hagyományos vezérmotívumait. A fénykép a kollektív emlékezet hordozója, általa lehet megmenteni és átörökíteni mindazt, amire a biztos enyészet vár; történeti tanúságtétel a tudomány számára és lelki táplálék a városlakónak, aki a helyt, ahol élnie rendeltetett, nemzedékeket összekötő otthonnak akarja érezni.

Különös jelentősége van a fényképeknek egy olyan hirtelen nőtt nagyvárosban, mint Budapest, ahol időről időre teljes városrészek kerültek csákány, majdan bulldózerek alá, hogy az itt-ott falusias, másutt biedermeier hangulatot árasztó épületek helyére többemeletes bérpalotákat, vagy később házgyári lakótelepeket emeljenek. Klösz György ma már közismert képei, vagy Weinwurm Antal újabban népszerűsített felvételei20 híján ma már aligha tudnánk magunk elé idézni a Gellérthegy oldalán felkúszó földszintes házsorokat, a századvégi Belváros városrendezés előtti állapotát, a szűk utcák közé szorult szabálytalan formájú tereket, a halpiac sátrait, a hatalmas festett cégtáblákkal borított portálokat és az órmotlan masináival ügyködő fotográfus láttán alkalmi csoportképbe rendeződő bámész utcanépet az „uraságoktól levetett férfiruha raktárak” vagy a „bor és sörházak” előtt.

Ezeknek az utolsó pillanatban készült képeknek az üvegnegatívjai ma a Kiscelli Múzeumban találhatók, melynek fotóarchívumát egykor Toldy László fővárosi főlevéltáros alapozta meg több száz darabos fényképadományával. Mint ismeretes, a három egyesült város irodalmának módszeres gyűjtésével ugyanő teremtette meg azt az alapállományt, amelyből a Szabó Ervin vezette Fővárosi Könyvtáron belül az 1912-13-as években létrehozták a Budapest Gyűjteményt, hogy miközben az intézmény profilja a modem társadalomtudományok irányába szélesedett, a korábbi municipiális jellegű feladatkör és a megörökölt várostör- téneti-városigazgatási témájú könyveggyüttes ebben a speciális egységben összpontosuljon.

A gyűjteményben a legkorábbi időktől kezdve teret kaptak a képi ábrázolások is. Az alaprajzok, tervek, plakátok és illusztrált kisnyomtatványok mellett elsősorban a metszetek és egyéb sokszorosított veduták gyűjtésére helyezték a hangsúlyt. Előbb csak a hagyományos könyvtári feldolgozást terjesztették ki a könyvritkaságokban rejlő metszetek leírására, képkatalógus formájában, majd egy önálló metszetgyűjtemény' felállítására is sor került. Az előbbi odaveszett az ostromban, az utóbbit egy 1948-as polgármesteri végzés nyomán át kellett adni a Fővárosi Múzeumnak.

Eredeti fényképek beszerzése csak a harmincas évek kezdetén vált rendszeressé. A kollekció azonban nem lehetett túl nagy volumenű, évente mindössze egy-két tucatnyi gyarapodásról tudósítanak az e tekintetben szűkszavú jelentések. A múzeális könyvanyag közé azonban nem egy értékes fotóalbum is került 1932-ben vásárolták meg például Schrecker Ignác Magyar Akadémiai Albumának ún. „kis” változatát, melyet 1865-ben, az Akadémia épületének avatására készített a tudós társaság tagjairól. Szintén az 6 műtermében „vétetett fel” az 1865-ös országgyűlés díszalbumában fennmaradt 360 portré is. Ugyancsak 1932-ben, a Lantos könyvkereskedés aukcióján szerzi meg a könyvtár Erzsébet királyné hagyatékából ma is legjelentősebb fotográfiai ritkaságát. Veress Ferenc Kolozsvárról és környékéről 1859-ben rögzített látképeinek albumát. A mű mindössze két példányban készült el, és ebben a verzióban a szüntelenül kísérletező erdélyi mester sajátkezű bejegyzései hívják fel a figyelmet a maga fejlesztette eljárásokra.

70