A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
6. sz. táblázat A régiók főbb adatai 1 olvasóra eső ráfordítás 1992-ben Kerületek Könyvtárak száma Lakosság Olvasók a régió költségvetéséből központi támogatásból saját bevételből V-VI-VIIVIII-IX 13 345 000 30 200 873 584 289 II-III-XII 13 314 000 25 100 670 450 220 I-XI-XXII xvin-xix13 244 000 20 700 956 691 265 XX-XXI X-XIV-XVI17 346 000 28 500 875 393 482 XVII 15 366 000 26 600 838 498 340 IV-XIII-IV 17 332 000 27 600 951 518 433 Az összegek nem tartalmazzák a bérleti, energia, fenntartási és rezsiköltségeket. ÖSSZEFOGLALÁS A fentiekben elmondottak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózati tagkönyvtáraira vonatkoztak. Nem érintettem a központi könyvtárban is már közel tíz év óta zajló innovációs folyamatot, amely egészen más jellegű kérdéseket vetett fel. Csak példaként említem a két legfontosabb változtatást: az egyik a hagyományosan zárt polcos rendszerben működő, tudományos jellegű könyvtárban a legalábbis részleges szabadpolc bevezetése, a másik pedig a hagyományos bibliográfiai szolgáltatások átszervezése információs szolgáltatásokká a korszerű technológia alkalmazása segítségével. S itt érkeztem el a legfontosabb innovációs feladatunkhoz, az automatizáláshoz, amelynek egyaránt át kell fognia a központi könyvtárat és az egész hálózatot. Ami a hálózatban végbemenő innovációs folyamatot illeti, ügy is felfogható, mint a tradicionalista, a felvilágosodás eszményeit valló könyvtárosi attitűd harcát a használói igényekhez szorosan igazodóéval.(3) Az oktató, nevelő, meggyőző (hogy ne mondjam: manipulativ) könyvtárosi magatartás viaskodása a kiszolgálóéval, a kérések teljesítőével. Ez a könyvtáros nem annyira megváltoztatni akarja az embereket, hanem megkérdezi tőlük, mire van szükségük, s azt adja nekik. Természetesen ennek az attitűdnek is megvannak a maga veszélyei, s messze nem merném abszulutizálni, kizárólagossá tenni. De arra mindenesetre jó, hogy segít a korábban belénk gyökeresedett, megmerevedett vélemények, nézetek újraértékelésében, s egy rugalmasabb, végső soron a használók igényeihez jobban igazodó könyvtári szolgálat kifejlesztésében. Ez a fajta olvasóorientált magatartás az utóbbi időszakban különösen indokolt, hiszen az előző évtizedekben inkább a könyvtárosság másik, felvilágosító aspektusára helyeződött a hangsúly. Ezt a felvilágosító aspektust nem kívánom kizárólag a szocialista indoktrináció számlájára írni, hiszen szakmánkban mindig is jelen volt ez a tendencia. S hadd tegyem azt is hozzá, hogy a szocialista rendszer berendezkedése után meglehetősen hamar kiderült, hogy az embereket igen nehéz olyasmi fogyasztására rávenni, ami nem ízlik nekik. így a könyvtári szolgálatnak mindig meg kellett kötnie a maga kompromisszumait, akár a fennálló hatalom által kiválasztott, akár a könyvtárosi humanista tradíciók megkívánta értékeket kívánta propagálni a használók körében. Minden innovációnak az ad igazolást, ha a használók jobbnak ítélik az újat, mint a régit. Úgy érezzük, hogy eddig sikerült változtatásainkkal az olvasók ízlésének jobban megfelelő könyvtárat kialakítani. A tőlük érkező megjegyzések, reagálások megnyugtattak minket, hogy jó utat választottunk. Az elejtett megjegyzésekkel azonban nem értük be. Lebonyolítottunk néhány visszacsatoló vizsgálatot is használóink körében, így a családi és kétfedeles könyvtártípus használatáról, a közhasznú információs szolgálatról stb., amelyek ugyancsak megerősítették a közvetlenül, nem tudományos módszerekkel szerzett tapasztalatainkat.(4) Új dimenziót ad a saját gyakorlatunkról való gondolkodásnak, ha ezt nemzetközi összehasonlításban tehetjük meg. Ezért is örültünk az osloi, göteborgi és a budapesti tapasztalatok egybevetésének.(5) Papp István 25
