A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1991-1992-1993
Papp István: A változások menedzselése a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatában
arra, hogy valakinek megszűnik az állása és munkanélkülivé válik, hanem már azt is létbeli fenyegetésnek fogták fel a kollégák, hogy mást, esetleg más könyvtárban, másképpen kell csinálniuk, mint eddig. Az eddigi tapasztalatok alapján azt mondhatom, hogy középvezetőinket valamivel könnyebb volt megnyerni az innovatív szemléletmódnak, mint a munkatársak széles körét Sajnos, nem készítettünk egy mentális fényképet munkatársaink gondolkodásmódjáról a mintegy tíz évvel ezelőtti állapot szerint, mert akkor szembetűnően megmutatkozna, hogy milyen óriási változásokon ment át szakmai értékrendjük, a szolgáltatásokhoz való hozzáállásuk, gondolkodásuk a közművelődési könyvtár céljairól és feladatairól. Még érdekesebb lenne megfigyelni, hogy milyen különbség mutatkozik a szóban megvallott értékrendjük és a gyakorlatban tanúsított magatartásuk, döntéseik, állásfoglalásaik között. Ugyanakkor azonban azt is hozzá kell tennem, hogy az innovatív attitűd kifejlesztése nem egyszeri feladat, hanem állandó ráhatást igényel, pontosabban magának az innovációs folyamatnak kell állandónak lennie, amely azután indukálja a szemléletbeli változásokat is. Az innovatív hozzáállás egyáltalán nem jelenti a kapkodást, a rögtönzést, az egyik napról a másikra szóló megoldásokat, a rövid távú gondolkodást. Minden innovációnak az alapja a szolid szakmai koncepció, az összefüggésekben való gondolkodás, a részek és az egész összhangja, a hosszú távra szóló stratégiai tervezés. Az innovatív könyvtár messzebbre néz, távolabbi célokat tűz ki, s türelemmel vár a kedvező lehetőségre elképzelései valóraváltásához. A mi tapasztalatunk az - következően a szerény anyagiakból is, - hogy általában kis lépések megtételére van lehetőség. A lényeg biszont az, hogy ezek a kis lépéek beilleszkedjenek a hosszú távra szóló stratégiába, mert ha nem, könnyen megeshet, hogy rosszul használjuk fel az időnként mégiscsak megnyíló anyagi forrásokat. A problémát azonban a fentiekben mondottakból csak elméletileg, a jó tanács szintjén oldottuk meg. Ugyanis könyvtárunk évről évre, napról napra küszködik a működés, a szolgáltatások anyagi alapjainak a megteremtésével. S nagyon nehéz távlati célok érdekében anyagi és személyi erőforrásokat felszabadítani, amikor a napi teendők a maguk konkrétságában úgy érzik, nekik kell prioritást kapniok. A távlati célok következetes követése azonban előbb-utóbb azt eredményezi, hogy a napi feladatok, tehát a pillanatnyi túléléshez szükséges tennivalók és kiadások is beilleszkednek az általános irányzatba. A fentiekben elmondottak illusztrálására a következőkben három területen mutatom be könyvtárunk erőfeszítéseit, amelyeket a változásokhoz igazodó innováció érdekében fejtett ki. INNOVÁCIÓK A STRUKTÚRÁBAN Az 1980-as évek közepére a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tagkönyvtárainak rendszere szklerotizálódott. Minden korábbi erőfeszítés ellenére, hogy a fiókkönyvtárak egymásra épülő rendszert alkossanak, valójában parttalanul folyt az egyes egységek fejlesztése. Szinte az volt az ember benyomása, hogy a könyvtárosok arra számítottak, ha a beszerzett könyvek és bútorok már nem fémek el a régi helyen, akkor kényszerítve lesz a fenntartó, hogy újat, nagyobbat adjon nekik. Kétségtelenül tény, hogy a budapesti könyvtárak alapterülete rettenetesen kicsiny, s ugyanakkor a könyvtárosi ambíció meglehetősen nagy. A sok kicsiny könyvtár miatt is az a külső szemlélő első benyomása, hogy túl sok a könyvtár, túlságosan elaprózottak a szolgálati helyek. Holott csak arról van szó, hogy kevés az igényeknek megfelelő, nagy alapterületű, gazdag szolgáltatási választékot kulturált körülmények között megjeleníteni tudó egység. A kicsiny, szubstandard egységeknek is megvan azonban a maga létjogosultságuk, hiszen ők nyújtják a használók tömegei számára legalább az alapszintű szolgáltatást. A rendszer struktúráját a következő számokkal jellemezhetjük. (Ezek a számok 1992. éviek, de a mennyiségi adatok nagyjából megfelelnek a 80-as évek közepének. Tehát eligazító érvényük azokra az időkre is érvényes.) A rendszer legkisebb 21 egységében az olvasók száma alig haladja meg átlagosan az 500 főt, s ezen kis fiókok átlagos alapterülete 59 m. A következő kategóriába 33 egység tartozik, átlagosan 1123 használóval, 157 m-es alapterületen. A rendszer gerincét 30 könyvtár alkotja, amelyek átlagosan 2870 használót lámák el, s alapterületük átlaga 350 m. VégiU a 4 legnagyobb könyvtárat egyenként átlag 6199 használó veszi igénybe, s átlagos alapterületük 1113 m2. (1. sz. táblázat) 17
