A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkája 1988-1990-ben - A hálózat - Az állomány építése - Audiovizuális dokumentumok - Központi Ellátó Szolgálat
Vegyesek a tapasztalataink az iskolákban működő, több feladatot ellátó könyvtárainkkal kapcsolatban; az iskolai szerep nem tudott mindenütt összhangba kerülni a közművelődési könyvtári funkcióval. Ez nem is tudott kiteljesedni. Az állomány építése 1986 és 1987 után is tovább csökkent a beszerzések száma, de az igazi árrobbanás 1990-ben következett be. Beszerzésre az utolsó „békeévnek” számító 1987-es évben 8,5 milliót, 1990-ben 21,5 milliót költöttünk (23%-os növekedés). S ez csak a beszerzés viszonylagos szintentartását jelentette. Igyekezetünk eredménye: ugyanakkora választék, de kevesebb példányszám. A beszerzési keretek szűkülésének tendenciája és a használói igények megsokasodása között feszülő ellentmondást eddig ellensúlyozni volt képes a hálózatfejlesztési koncepció megvalósulása - a lépcsőzetes ellátás, a felnőttek és a gyerekek kiszolgálásának lehető integrálása, s főleg a Központi Ellátó Szolgálat működése. A gyűjteményi szempont helyett a használati szempont érvényesülése úgyszintén segített áthidalni az ellentéteket - némileg. Elérkeztünk azonban arra a pontra, ahol mindez már nem elég. A folyóiratok ára például nagyobb mértékben nőtt, mint a könyveké, ennek megfelelően csökkent a választékuk is. Pedig a kereslet nagy! A könyvterjesztés átalakulása is nagy hatást gyakorolt a beszerzésre. Megszűnt a Könyvtárellátó monopolhelyzete. Késedelmes szállításait az újdonságokat kereső olvasók nehezebben tűrik; ha meg akarjuk tartani őket, alternatív forrásokból is merítenünk kell. Ezek hátránya azonban, hogy a dokumentumok nem elég széles körét kínálják, és növelik a feldolgozó munkát. Az állománytisztítás követelménye különös súlyt nyert 1988-1990 között. A túlzsúfoltságot meg kell szüntetni (az egy könyvtári négyzetméterre eső könyvek száma többszöröse volt a legutóbbi időkig a nyugat-európai átlagnak). A leült állományrészeket, a hagyományos népművelést szolgáló „szépirodalmat”, a bekötött folyóiratok hosszú sorait fel kellett számolni, s helyet adni annak, amit keresnek. A rendszerváltás következményeként az elavult politikai és propaganda irodalmat le kellett selejtezni, kivéve természetesen azt, ami a dokumentációhoz szükséges. Ez a folyamat még tart; lassan áll be a beszerzés-kivonás kívánatos aránya: annyi be, amennyi ki. A több példányban szükségtelenül meglévő, de értékes könyveink közül jelentős mennyiséget küldtünk Erdélybe, Kárpátaljára. Audiovizuális dokumentumok A kereslet az AV-dokumentumok iránt nőtt a legjobban. 1987-ben 17 könyvtárunkban voltak megtalálhatóak; 1988-ban már 33 helyen, és 1990-re ez a szám 50-re nőtt. Videokölcsönzés 1989-ben 6 tagkönyvtárban folyt, 1990-ben 30-ban. A forgalom óriási növekedése támasztotta követelmények finanszírozására kezelési díjat vezettünk be (1988), melyet időközben emelnünk kellett (1990). Választás előtt álltunk: vagy térítéses, s így önfenntartó szolgáltatás lesz, vagy egyáltalán nem lesz ilyen szolgáltatás könyvtárainkban. A döntést meghozta helyettünk a kereslet, a használók népes tábora. A használathoz való igazodás eredményeképpen 1988-ban az AV-állományban túlnyomó többségben (90%) lévő, lényegében komolyzenei hanglemezek helyét egyre több populáris tartalmú hangkazetta, videokazetta foglalja el. Megjelent a CD és a számítógépes program is. Mind több a könnyűzene, nyelvi segédanyag, mesekazetta. Követelmény, hogy minél nagyobb részük legyen kölcsönözhető. Az addig elkülönülő zenei részlegek egyre inkább integrálódnak a könyvtárak teljes szolgáltatási kínálatába. Egyidejűleg átalakulófélben van a használók köre: egy, eddig bennünket nagy ívben elkerülő réteg jelent meg „vevőkörünkben” a videokazetta vonzására. Viselkedésük a hagyományos könyvtári szemlélettel, könyvtárhasználati modellel össze-összeütközik. Bízunk azonban abban, hogy közülük egyre többen nyúlnak előbb-utóbb a könyvekhez is. Központi Ellátó Szolgálat A hálózatfejlesztési koncepció egyik lényeges eleme, a KÉSZ rohamos fejlődésen ment át az utolsó három évben. (Annak dacára, hogy távközlési viszonyaink még a magyarországiakhoz képest is csüggesztőek.) 1990-re megállapíthattuk, hogy módosításra van szükség az állományépítésben: ne csak a ritkán, hanem a sűrűn használt dokumentumokat is vegye meg a KÉSZ. Szolgáltatásait folyamatosan bővítettük: veszi és 10 hálózati könyvtárunkban letétbe helyezi a számítógépes programokat (kazettákat és floppykat). Megindult 7
