A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Katsányi Sándor: Politikai támadás a könyvtár vezetői ellen 1944-ben
szociálpolitikai tanulmányok után, melyek keretében Jaspers filozófiai és Mannheim szociológiai szemináriumain is részt vett. Öt nyelven beszélt, európai kultúrájú szellem volt. A dokumentumok szerint jól beilleszkedett a könyvtár életébe, annak egyik meghatározó egyénisége lett. A világháború kitörése Londonban érte; Milánó és Párizs után itt folytatott rendkívüli fizetéses szabadság keretében tanulmányokat. Londonból elég nehezen jutott haza, de hazajött. Már a következő évben, 1940-ben szerepet játszott Katona Jenó híressé vált sajtókihágási ügyében, ezért ellene is bűnvádi eljárást indítottak és rendőri felügyelet alá helyezték, amit azonban egyelőre csak bizalmasan, telefonon közöltek a könyvtár igazgatójával.(8) Enyvváry óvatosan bár, de tartani próbálta Starkot, ám annak egyre radikalizálódó antifasiszta, baloldali magatartása (erre Jajczay János tanúvallomásában találunk adatot) túlfeszítette a Fővárosi Könyvtár tűréshatárát is: 1944 elején fegyelmi és bűnvádi eljárás indult ellene, ennek során hivatalából felfüggesztették, április 17-én pedig nyugdíjazták (fizetésének 27%-ával). A júniusi kihallgatások idején az ellene folyó bűnvádi eljárás még folyamatban volt. A vizsgálat a tanúvallomások alapján egyértelműen megerősítette, hogy a vádban szereplő könyvtárosok között a szükséges munkakapcsolatokon messze túlmenő szoros érintkezés állt fenn. Zajti Ferenc vallomása így összegez: „Kelényi Béla és Szőke Sándor ... az említett három úrral (Dávid, Szentkúty, Stark; K. S.) azonos felfogásúak és Kelényi szobájában volt a központja ennek a társaságnak, illetve ezeknek a megbeszéléseknek. ”(9) A vallomások alapján rekonstruálható, hogy a társaság központi alakja Dávid Antal volt, aki a felsoroltak mindegyikével közvetlen és szoros kapcsolatban állt, még a bűnvádi eljárás alatt álló Stark Jánossal is. Az egyik legsúlyosabb vádpont éppen az volt, hogy „Stark János még felfüggesztése után is bejárt a hivatalba és ott Dávid Antal szobájában nevezettel sokszor hosszasan tárgyalt.” A „kapcsolatok” kérdéskört tehát úgy összegezhetjük, hogy a könyvtár azon vezetői, akik a fasizmus magyarországi megnyilvánulásaival szemben alapjaiban azonos nézeteket vallottak, ebben az időszakban szoros emberi-világnézeti kapcsolatban álltak egymással, és körükhöz tartozott (Dávidon keresztül) a radikálisan antifasiszta Stark János, valamint lazább szálon Szőke János is. Nem leplezett kapcsolatuk megkönnyítette ellenségeik számára az együttes támadást, majd az együttes félreállítást is. EPILÓGUS/1. A kihallgatások jegyzőkönyveit a hozzá fűzött szűkszavú megjegyzésekkel június 20-án megküldték a főpolgármester címére. Az események e pontnál felgyorsulnak, a szereplők sorsa drámai fordulatokat vesz. Dávid Antalt és Szentkúty Pált június 22-én felfüggesztik állásukból. Ezzel voltaképpen lefejezik a Fővárosi Könyvtárat, mert a nyugdíj előtt álló Enyvváry Jenő már egyre kevésbé ura a folyamatoknak. Augusztus 29-én Нота Gyula polgármesteri határozat alapján „az igazgató és aligazgató távolléte esetére” helyettes vezetői megbízást kap. Október 19-i határozattal formálisan is menesztik Enyvváry Jenőt: „a hivatali munka érdekében” - majd október 26-án szelídebb formában -, „polgármesteri köszönet kifejezése mellett” nyugdíjba küldik. Helyére Нота Gyulát nevezik ki. A júniusi feljelentés és „per” elérte célját: a könyvtár vezetőgárdáját felszámolták. Enyvváry nyugdíjazva, Dávid és Szentkúty felfüggesztve, Kelényi október 31-től letartóztatva, mint a „Márciusi Magyarország” csoport résztvevője, Stark János eltűnik a színről, Szőke Sándor bejelenti, hogy „szolgálatát betegsége miatt nem tudja ellátni”. A vezetés Нота Gyula és a helyettesnek kinevezett (de Hománál erőszakosabb, a kezdeményezést rövidesen kezébe ragadó) Chirke Géza kezébe kerül. Az első felvonás ezzel véget ér. A második felvonás 1945 január 18-án kezdődött. A Belvárosban aznap hajnalban befejeződtek a harcok, a Kálvin tér palotái még égtek, az utcákon holttestek és állati tetemek hevertek, a Wenckheim palota épülete azonban (17 telitalálat ellenére) viszonylag épen állt. A füstölgő romokon át megjelentek az első könyvtárosok. „Az elsők között Vágfalvy Dezső főkönyvtáros, majd Jajczay János felügyelő, Könyves Tóth Kálmán főkönyvtáros.”(10) A kihallgatás irataiból is ismerős nevek: mindhárman tanúként szerepeltek. Később megjelenik Dávid Antal is, megtörtén, mert elvesztette fiát, Tamást: Kelényi Bélával együtt elhurcolták. A két vádló: Нота Gyula és Chirke Géza nem tért vissza a könyvtárba. Márciusban Dávidot Szentkútyval együtt formálisan is rehabilitálják: „Budapest székesfőváros polgármestere 1944. június 22-én kelt biz. rendeletével Dávid Antal és Szentkúty Pál ellen - nevezettek közismert baloldali magatartása miatt - fegyelmi eljárást rendelt el és őket állásuktól és illetményeik 2/3 részétől is felfüggesztette... A fegyelmi eljárást megszüntetem és őket állásukba visszahelyezem.”(l 1) A hajdani vizsgálat vádlottjai közül Szentkúty kapcsolódik be aktívan a romeltakarítás és újjáépítés szervezésébe. Április 12-től Csorba polgármester őt bízza meg ideiglenesen a Fővárosi Könyvtár vezetésével. 56
