A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990

Katsányi Sándor: Politikai támadás a könyvtár vezetői ellen 1944-ben

Kétségtelen, hogy 1944-ben a Fővárosi Könyvtárban jelen volt a szélső jobboldali irányzat is, bár nem a vezetők körében. (Óvatosan kell bánnunk itt a nevek említésével, de a júniusi kihallgatáson való szélsőséges szereplésük és 1944 tragikus őszén történt szerepvállalásuk alapján kétségtelenül ide sorolhatjuk a korábban mérsékelten jobboldali Нота Gyulát és Chirke Gézát.)

Dávid Antal a városházai kihallgatása során úgy jellemezte ezt a csoportot: „A könyvtárban van néhány tisztviselő, többnyire nem a tudományos szakban, akik igen mérsékelt képességekkel rendelkeznek és ezen hiányosságukat politikai szerepléssel és törtetéssel igyekeznek ellensúlyozni. Tőlük gyakran hallható, hogy kiket fognak a könyvtárból eltávolítani és kik jutnak majd azok helyére.”(l)

Ez a csoport 1944 márciusa után - a külső eseményektől felbátorítva - már nyíltan vezető szerepre törekedett a Fővárosi Könyvtárban; törekvésük gátja nem annyira Enyvváry Jenő kompromisszumokat kereső igazgatói ténykedése volt, mint inkább a második vonalbeli vezetők - Dávid Antalnak és körének - egyre keményedő ellenállása.

A jobboldali csoport ’44 májusában alkalmasnak ítélte az időt a hatalom átvételére. Dávid Antal nyílt politikai megnyilatkozásai ehhez megfelelő támadási pontot kínáltak.

Nem ez volt az első ilyen próbálkozás, már korábban is történt egy feljelentés Dávid politikai kijelentéseivel kapcsolatban .„Indíttatva éreztem magam arra, hogy minderről telefonon jelentést tegyek Endre állam- titkár mellé beosztott Blaskovics Lajos vármegyei főjegyzőnek” - mondta kihallgatása során Zajti Ferenc könyvtári felügyelő.(2) Most azonban frontális támadás indult, nem Dávid egyes kijelentései ellen, hanem az aligazgató és köre politikai-vezetői magatartásának egésze ellenében, a vezető szerep átvételének nyilván- való céljával.

A KIHALLGATÁSOK

Május 23-án a főpolgármester a következő rendőrségi értesítést kapta: „Dávid Antal a székesfővárosi könyvtár aligazgatója és társai ellen tett feljelentést megküldöm. Felkérem Főpolgármester Urat, hogy ezen ügyben a vizsgálatot sürgősen elrendelni és az éredményről, valamint a tett intézkedésekről mielőbb jelentést tenni, illetve szükség esetén nevezettek esetleges rendőrhatósági őrizet alá vagy rendőrhatósági felügyelet alá helyezésükre hozzám javaslatot tenni szíveskedjék. Vitéz Király Gyula csendőr ezredes osztályveze- tő.”(3)

A vizsgálat - helyettes polgármesteri szinten - a vádi ott, a vádló és a tanúként beidézett könyvtári tisztviselők kihallgatásával kezdődött. A kihallgatások tíz személyre terjedtek ki és június 6-tól 10-ig tartottak.

A feljelentés lényegében három vádpontot tartalmazott:

1. A kormányzati rendszerrel és annak intézkedéseivel szemben álló politikai nézetek rendszeres terjesztése, háborúellenes, németellenes és zsidóbarát nézetek hangoztatása Dávid Antal és társai részéről.

2. A fiókok könyvbeszerzésénél a zsidó és zsidó szellemű irodalom előnybe részesítése, a jobboldali irányzatú irodalom mellőzése Szentkúty Pál részéről.

3. A kormányzati rendszerrel szemben álló könyvtári tisztviselők csoportjának kialakítása - Kelényi Béla, Szőke Sándor részvételével, a könyvtárból baloldali nézetei miatt április 17-én már eltávolított Stark János bevonásával.

1. Rendszerellenes nézetek nyilvános terjesztésének vádja

A vád szerint Dávid Antal aligazgató a beosztása nyújtotta előnyökkel visszaélve, a Fővárosi Könyvtárban rendszeresen terjesztette politikai nézeteit, melyek a kormányzati rendszer kül- és belpolitikáját alapjaiban támadták.

A vád és az elhangzott munkatársi vallomások összességéből egyértelműen bontakozik ki Dávid Antal 1944-es politikai arcéle.

Külpolitikai téren németellenes és angolbarát volt: biztosra vette a háború elvesztését, hibának tartotta belépésünket, szükségszerűnek a háború utáni uralomváltást, melynek során szigorúan felelősségre fogják vonni a háborús bűnösöket. (Ez a pont irritálta legjobban a könyvtár szélsőjobboldali érzelmű munkatársait: „Már megint akasztófákat állít a könyvtár tisztviselői számára.”)

Belpolitikai téren elsősorban a zsidótörvényeket és azok szellemét bírálta, és védelmébe vette a „zsidó vagy zsidó mentalitású” írókat és tudósokat.

Minthogy Dávid nézeteit nem csak szűkebb baráti körében hangoztatta, hanem minden fenntartás nélkül a könyvtár különféle politikai összetételű munkacsoportja előtt is, „naponként végigjárva a hivatali helyiségeket”, a terhelő kijelentések elhangzását egyik vallomástevő sem tagadhatta. Arra volt csak lehetőség, hogy ki-ki tompítsa vagy élezze a nyilvánosan elhangzottakat.

Maga Dávid Antal meghallgatása során az egyes konkrét vádpontokkal nem foglalkozott (nem tudjuk, hogy ezek egyáltalán elhangzottak-e az 6 kihallgatásakor is), a munkahelyen való „politizálás” vádját pedig 54