A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Rozsondai Marianne: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történeti kötéseiről
állapotban lévő, restaurált, budai reneszánsz kötést Koroknay nem vette jegyzékbe, ezért írtam le a Philo- biblon ilyen adalékokat közlő cikksorozatában.( 12) Három évvel később már Lucas Coronensis budai könyvkötő munkái közé soroltam.(13) Lucas Coronensist a nemzetközi szakirodalom tévesen mint Mátyás király egyetlen név szerint ismert könyvkötőjét tartja számon. Ezt mind Balogh Jolán, mind Koroknay Éva megcáfolta, anélkül azonban, hogy annak a Párizsban őrzött görög kódexnek a kötését látták volna, amelyben egykor bejegyezte magát Lucas Coronensis mint budai könyvkötő. Az igaz, hogy Lucas Coronensis nem lehetett Mátyás könyvkötője, de létező személy volt, hiszen az ominózus párizsi kódex budai reneszánsz kötésben van ma is. A FSZEK 09/1166 kötésének bélyegző egyezései bizonyítják, hogy a párizsi kódexet (Bibliothèque Nationale: Suppl, gr. 607) és a 09/1166 jelzetű könyvet ugyanaz a mester kötötte be. A magyar reneszánsz kötések első szakaszát szokták olasz-magyar periódusként jellemezni, mivel itáliai befolyás érvényesült a kötések díszítésében. Ennek legjelentősebb képviselői maguk a korvina kötések. A FSZEK-ben öt nagyon szép itáliai reneszánsz kötés van. A 0911172 jelzetű 1524-es velencei nyomtatvány (Adams L 507) kötése (38) a könyvvel egykorú, s velencei. A vaknyomásos bőrkötés elő- és háttáblája azonos. Nagyon jellegzetes az első keret külső és a középmező belső sarkaiban látható ún. Aldus-levél bélyegző, s a delfinen álló Occasio, a megszemélyesített Alkalom alakja (4. ábra). Occasio kezében vitorlát tart, mely dagad a szélben, hajtincse ellenkező irányba előre bukik, viszont hátul kopasz, utalva arra, hogy ha nem ragadjuk meg időben és elszalasztjuk, már nincs hol „üstökön ragadni”. Ezzel azonos kötésben van az MTAK-ban az Ant. 201. Több ilyen Occasio alakos kötést közöl de Marinis( 14) is. Occasio alakja az idők folyamán összeolvadt Fortunáéval. Buda 1541-es elfoglalását, s az ország három részre szakadását követően lényegesen megváltozott az ország szellemi arculata. Uj központok, s területenként nagyon eltérő kulturális kapcsolatok alakultak az ország nyugati, északi vagyis felvidéki és keleti részében, azaz Erdélyben. Buda majd háromszáz évre megszűnt az ország fővárosa lenni. A változást a művészi könyvkötések is érdekes módon tükrözik. Az itáliai hatásra kialakult, összefoglaló néven budai reneszánsz kötéstípus eltűnik. A XVI. század második felében német mintát utánzó, görgetős, olykor lemezzel díszített, jobbára vaknyomásos bőrkötéseket készítettek. E németes igazodást mutató reneszánsz kötéseket a figurális ábárázolás jellemzi. Mind a lemezek, mind a görgetők képecskéi reformátorokat, klasszikus auktorokat, vagy éppen antik filozófusokat (pl. Bq 0941/306, 105. kötés), gyakrabban megszemélyesített erényeket, a múzsákat (pl. 09/1154, 81. kötés), bibliai jeleneteket, vagy uralkodókat ábrázolnak. A FSZEK német mintára készült egyik legérdekesebb kötése (34) a 09/1573 (VD 16: В 7591) jelzeten őrzött könyv. Korai magyar tulajdonosai is alátámasztják, hogy nyugatmagyarországi használatban volt. A latin nyelvű bejegyzés szerint egy bizonyos Iványi Péter ajándékozta Győrvári Bálintnak 1580-ban. Két görgetőjének egyezése az ún. Liber Ruber kötéstábláján lévőkkel az egyik legfontosabb kötéssé teszi. A Liber Ruber a pannonhalmi bencés monostor jogbiztosító okleveleinek másolati könyve kb. 1240-ből. Ez a könyv a pannonhalmi bencések legféltettebb kincse, csak a török előli menekítés idejére hagyta el őrzési helyét, de bizonyára akkor sem adták ki magyar kézből. Ez idő alatt köthették be újra. A 09/1573 kisméretű kötetének keretében Esaias-Paulus-Maria-Davidt [!] ábrázolások láthatók. - Ugyancsak magyarországi, de a német mintát követi а В 0941/322 és a Bq 943/914 jelzetű könyv kötése (101 és 103). Mindkét mű magyar vonatkozású, az előbbi Laskai Osvát Sermo-it tartalmazza (Hagenau 1516, RMK III 210), a másik Bonfini Decades-ét egybekötve Mossóczi Zakariás Decretorum ... libère, művével, mindkét nyomtatvány 1581-ben Frankfurtban került ki a sajtó alól (VD 16: В 6595 = RMK III706). A két kötésnek a virággirlandos görgetője azonos, s ami ennél is fontosabb, egyezik a budapesti EK-ban őrzött Missale Strigoniense (Inc. 679 = CIH 2317) második keretével. E kötés előtáblájának felirata CAPITULAE POSONI. Ugyanez a virággirlandos görgető alkotja Petrus Ransanus Epitomae Rerum Hungaricarum pergamen kódexe kötésének második keretét az OSZK Clmae 249 kódexén, amelyet korvinaként tartanak számon, s benne II. Ulászló és Bakócz Tamás címere van. (Kulcsár Péter meggyőzően bizonyítja, hogy az Epitoménak ezt a példányát Itáliában másolták, s Bakócz Tamás Rómában kapta ajándékba, s hozta magával Esztergomba 1514 márciusában,(15) és soha sem volt a királyi könyvtárban.) Mindenesetre e könyvek magyar vonatkozásához nem férhet kétség. E kötésekhez további görgető egyezések alapján még több könyv is kapcsolódik, s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a nagyszombati ún. C H monogramos műhellyel állunk szemben. Az egykor Pelei Tamás tulajdonában lévő Erasmus Adagia (Bq 0941/319) budai reneszánsz kötésben van. Azf09/4293 jelzeten ugyanez az Erasmus mű bázeli kiadásban van meg 1539-ből (VD 16: E 1942). Kötése tipikus német reneszánsz stílusú (52). A kötéstábla szélén latin feliratos Salvator-görgető látható (Salvator: Ego lux mun - Pál: Doctor gen - Mózes a kőtáblákkal: Lex et pro uso - János: Ecce agnus dei), a második keretben allegórikus erény figurák: Justitia - Lucretia - Prudentia. A középen az a német palmettasor, amelynek előképét a budai reneszánsz kötések akantuszos palm et fasorában vélem felfedezni. A görgetők 28
