A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1988-1989-1990
Csikós Zsuzsanna - Fáy Zoltán: Ungvárnémeti Tóth László ismeretlen versei
verseket.kapott, hiszen meglehetősen takarékosan bánt a dicsérettel. Ezt írta Kölcseynek: ...nem mindenik darabja ollyan jó, mint a’ mit én közlék Uram Öcsémmel. Némelly Magyar Epigrammájának nincs semmi pointje, sem délicatesse. A Narcziss viszont olly valami, a' minek nem tudok mását. Szeretni fogom,... ha ... az ifjú kilencz esztendeig gyalulgathat rajtok.(9) Nem sokkal később Kazinczy - Ungvámémeti Tóth kívánságára, aki megdöbbentő egyszerűséggel kért tőle ajánlást Vay Ábrahámhoz, hogy műveit kiadhassa - valóban segítségére volt az ifjú költőnek, csak éppen Vay Ábrahám ugyanazzal utasította vissza Tóth Lászlót, amivel Kazinczy is minősítette őt előző, Kölcseynek írt levelében. Tehát könnyen lehetséges, hogy Kazinczy nem hogy nem tett meg mindent Ungvámémeti Tóth érdekében, hanem kissé felemás módon, miközben támogatta, inkább akadályozta előrejutását. Vay Ábrahám dodonai levelén Tóth László nem tudott eligazodni, s naivan Kazinczytól kért eligazítást: A Nagyságos Vay Abrahám úr levelét vettem... méltóztassék belőle által látni, mit lehessen reménylenem.... Ö Nagyságának igazsága vagyon, hogy a’ nonumque prematur in annumra emlékeztet... (Végül kötete nem is Vay, hanem Máyerfy Xavér Ferenc támogatásával jelent meg.) Ungvámémeti Tóth László tehát nemcsak eltitkolta Kazinczy előtt korábbi magyar nyelvű próbálkozásait, hanem aNiza rímes-szótagszámláló (a mai fülnek pedig helyenként időmértékes-szimultán) formavilágával is szembeszállt. Azonban, hogy értékvilága nem vált tiszta formalizmussá, az világosan látszik a Verseihez írt jegyzeteiből: Külömben, nem csak a' cadentziás, hanem még a' nem cadentziás beszédben is tudok, 's ismérek ollyan darabokat, mellyeket a’nyelvnek, a’ költésnek, és mind a’ kettőben az ízlésnek ékei, ’s tulajdoni annyira kedveltetnek, hogy sok lelketlen Metricusoknál többre lehessen becsülnöm. Én csak addig firkáltam - írta Ungvámémeti - rímes verseket, mig Révaitól nyelvet, Kazinczytól pedig Ízlést nem tanultam s míg a versnek szépségét a’ omoio -ptoton és teleuton hangokban találtam.(lO) 1814-ben Ungvámémeti Tóth azt írta Kazinczynak, hogy csupán két évvel korábban, tehát 1812-ben olvasta az első magyar könyvet: Egyszer (épen második esztendeje) kezembe ád Rhédey Klára Kis Asszony ... egy magyar Könyvetskét... Kevés idővel ezután meg ismérkedtem ... Révai... Grammatikájával is.... El kezdtem még Eperjesen hol mi apró darabokat dolgozni; részint mértékes, részint folyó beszédben, mellyeket mind ez ideig folyaték Patakon is. A Niza bevezetőjének tanulsága szerint azonban, melynek dátuma azt mutatja, hogy az Elő beszéd 1809-ben íródott, nem 1812-ben kezdett el magyarul verselni, olvasni pedig még kevésbé. Nem igaz tehát, amit Kazinczynak írt: Nekem elöl a’ latán, majd hat esztendővel ez előtt a’ görög, hárommal pedig a német nyelv annyira elfoglalta minden figyelmemet... hogy a magyar könyvekre még tsak nem is ügyelhettem. Ide járult azon előítéletem ... hogy az anyai nyelvünkön Íratott könyvekből sem tudományt gyűjteni, sem ízt színi nem lehetne. A versírást (vagy csak kötetszerkesztést?) azonban nem Révay Grammatikájából tanulta, mégcsak nem is Kazinczytól, hanem Csokonaitól, mint a Niza elején írta: a’ bokréta kötés mesterségét pedig meg láttam attól a' nagy emlekezetü Kertésztől Csokonaitól. Ungvámémeti Tóth László 1814-ben Pestre utazott, hogy az Univesitason orvostudományt hallgasson. A versírást sem hagyta abba, és két évvel később megjelent első kötete Ungvámémeti Tóth László Versei címmel, majd ismét két év elteltével Görög versei is. Lírája ettől kezdve mind jobban elapadt, s már csak tanulmányokat, illetve néhány alkalmi verset írt. 1819-ben kiadott Bécsben egy recenziót Tibull magyar fordításának megvizsgáltatása címen, de utána már semmit, s orvossá avatása előtt, harminckét éves korában halt meg váratlanul, meglehetősen tisztázatlan körülmények között 1820-ban, szintén Bécsben. A kortársak (Terhes Sámuelt és körét leszámítva), s maga Kazinczy is, minden kritikája ellenére, sokat vártak tőle. Hogy hozzá fűzött reményeiket mennyire váltotta valóra, nem tudjuk. Halála után szinte teljes feledésbe merült. Kazinczy epigrammája a közönség ízlését semmibe vevő költőről kicsit mintha Ungvár- németi Tóth verseinek későbbi sorsát is jósolná: Énekelsz s hány érti magas dalod? Érti, nem érti, Az neked egy, de te szállsz, ahova szaggat erőd. Szólj, meglelkesedett ifjú, s kapkodj ki magunkból, ím ez örök rekegést hallani elúnta fülünk. Csikós Zsuzsanna - Fáy Zoltán 24
