A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Báthory János: Dilemmák a szociológiai állomány gyarapításában

DILEMMÁK A SZOCIOLÓGIAI ÁLLOMÁNY GYARAPÍTÁSÁBAN

Elöljáróban két megjegyzést kell tennem. Az első arra szólít fe', hogy az olvasó vegye a címet komolyan: valóban dilemmákról lesz szó amelyeknek a sorjázása látszólag a bizonytalanságot növeli. Hozzá kell azonban tenni, hogy megfogalmazójának szándékai szerint az alábbi gondolatok a termékeny bizonytalanság irányába akaiják elmozdítani azt a gondolkodási folyamatot, amelynek eredményeképpen megszületik majd egy, a mainál határozottabb szerzeményezési koncepció. Senki ne várja azonban, hogy majd az utolsó bekezdésben fel is vázolom e koncepció alapvonalait. Második megjegyzésem az elhamarkodott ítélettől óv: jóllehet alább szerzeményezésünk legszilárdabbnak vélt pontjai mellé is kérdőjeleket teszek, ebből nem következik az, hogy eddigi gyakorlatunkat rossznak tartom. Csakhogy a szerzeményezés választás, más szóval döntés, amely magától értetődően dilemmákkal terhes. Szerencsére a mi kis döntéseink nem olyan drámaiak, mint az élet más területein, és folyamatos ismétlődéseik révén szinte napról napra korrigálhatok. Persze csak akkor, ha ellenállunk annak az önigazolási kényszernek, amely döntéseinket egyedüli lehetséges megoldásként tünteti fel. Szempontjainkat időről időre felül kell vizsgálnunk és ha kell változtatnunk, ha kell, minden kérdőjel ellenére kitartanunk az optimálisnak bizonyult régi gyakorlat mellett. A koncepció emlegetése sem azt jelenti, hogy eddig nem volt: gyakorlatilag volt, és ha lesz írásos fornfája, az valószínűleg nagyon fog hasonlítani az eddigi gyakorlatban követett szempontokhoz. Nem árt azonban tudni, hogy egy jónak tartott gyakorlatnak is melyek a bizonytalansági pontjai.

Tisztában vagyok azzal, hogy még egy ilyen, kérdésekre koncentráló hangos gondolkodáshoz is hasznos volna adatokat, különféle bibliometriai vizsgálatok eredményeit felhasználni. Ilyen adatok és eredmények azonban nem állnak rendelkezésünk re. Tisztában vagyunk ezek szükségességével, csak éppen az elmúlt évek során mindig akadt sürgősebbnek tűnő dolgunk. Igazából annak örülnénk, ha külső kollégák elfogulatlan véleményével szembesülhetnénk.

Éppen két évtizede annak, hogy először és ezidáig utoljára országos vizsgálatot végeztek annak megállapítására, hogy milyen Magyarországon a szociológia szakirodalmi ellátottsága. A szociológia a hatvanas évek elején vált ideológiai szempontból egyenragűvá a többi társadalomtudományi ágazatokkal és az évtized végére épültek ki alapintézményei. Ennek az emancipáló- dási folyamatnak egyik lépéseként született meg a 131/1968. MM. sz. utasítás, amelynek értelmében a szociológia országos jellegű szakkönyvtára a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központja lett. Röviddel ezután került sor az említett vizsgálatra, amelyet a Könyvtártudományi és Módszertani Központ kezdeményezésére nem kisebb rangú szakember vezetett, mint Szelényi Iván a FSZEK munkatársainak közreműködésével. A vizsgálat elsődleges célja annak megállapítása volt, hogy az idegen nyelvű szakirodalom milyen mértékben található meg Magyarországon, valamint arra keresett választ, hogy az hogyan oszlik meg a könyvtárak között. Gyakorlatiasan fogalmazva: a kutatónak hány könyvtárat kell végigjárnia ahhoz, hogy az országban egyáltalán megtalálható szakirodalmat témájához összekeresgélje. A vizsgálat módszere az volt, hogy különféle nemzetközi források alapján összeállítottak egy reprezentatív folyóiratlistát és egy meghatározott időszakaszban megjelent könyvjegyzéket és megvizsgálták, hogy ebből mi és hogyan van meg az országban. A vizsgálat számtalan ma is elgondolkoztató megállapítása között arra a végső eredményre jutott, hogy a külföldi szociológiai folyóiratok és könyvek beszerzése terén viszonylag jó a helyzet. Az „etalonként” kijelölt 624 könyvből 454 /70,7 %/ megtalálható volt az országban. Nem volt ilyen jó a helyzet a folyóiratbeszerzés terén: a 923 folyóiratból csak 411 /44,5 %/ volt megtalálható magyar könyvtárakban. Tanulságos volt a könyvek tematikai megoszlása: volt olyan szakterület /pl. a szociológia története/ ahol a mértékadó külföldi könyveknek több mint 90 %-a megvolt itthon, míg pl. a társadalmi problémákkal, szociálpolitikával foglalkozó könyveknek csak 51 %-a volt megtalálható. A vizsgálat megmutatta, hogy a beszerzés „könyvtárosi” szempontú, nem igazodik a hazai kutatásokhoz: a folyó kutatásokhoz igazodó szakirodalom alig valamivel volt több, mint azoknak a témáknak a szakirodalma amelyek /akkor még/ távol estek a hazai problematikától. A 454 mű 1173 példányban volt meg az országban, azaz a kooperáció akkor sem volt erősségünk. Ugyanez állt a folyóiratokra, ahol a 411 fontosabb folyóirat 1616 példányban /átlag 3,9/ állt rendelkezésre. A központi katalógusban bejelentésre kötelezett könyvtárak közül 95 szerzett be szociológiai könyvanyagot és 486 szociológiai és határ területi folyóiratot. A legtöbbet szerzeményező első öt könyvtár /az MTA és intézeteinek könyvtárai, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára, a Marx Károly Közgazdasági Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Könyvtára/ szerezte be a könyvek 62,9 %-át. A beszerzett könyvek 80 %-át tíz éven belül kézbevették az olvasók és csupán 20 % bizonyult inkurrensnek.

Az egyes könyvtárakra vonatkozó részletes adatokból az derült ki, hogy a FSZEK könyvek beszerzése terén élenjárt: a legtöbb könyvet /197/ szerezte be, és csupán az MTA és intézeteinek könyvtáraiban beszerzett könyvek összevont száma - amely sok duplumot tartalmazott - előzte meg. Folyóiratok beszerzésében nem járt az élen: 38 folyóiratával az említett öt könyvtár közül az utolsó volt. Megelőzte pl. az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának könyvtára /60/, a KSH Könyvtára /64/, de még az Országgyűlési Könyvtár is /48/. Igaz, a FSZEK 38 folyóiratából 19 került be a „fontos” minősítésűek közé, mig a KSH esetében ez a szám 14, az OGYK-nál 5! Érdemes megjegyezni, hogy a vizsgálat az 1962 és 1965 között kiadott könyvekre és az 1964-ben megjelent folyóiratokra vonatkozott, tehát nem a szakkönyvtári kijelölés következeiében végzett kampány- szerű felfuttatás eredményét tükrözte.

67