A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Sz. Richlich Ilona: A főkönyvtári rendszer kialakulása a FSZEK hálózatában
De a 80-as évek második felétől kezdve az olvasói szokások változásai is új kihívások elé állították a főkönyvtárakat: a könyvárak folyamatos emelkedése következtében megnőtt a drága kézikönyvek és a periodikumok könyvtári keresettsége, a második gazdaságokban eltöltött idő miatt egyre kevesebb lett az emberek szabadideje, csökkent a kölcsönzött dokumentumok száma, illetve az érdeklődés a könnyű, olvasmányos művek felé fordult. Az audiovizuális dokumentumok népszerűségének ugrásszerű növekedése pedig nagyobb választékot és példányszámot sürgetett. Miközben az ideális, lépcsőzetesen egymásra épülő állománymodell kialakításának célja és elve időtállónak bizonyult, a lehetőségek hiányában és a megváltozott körülmények miatt az alkalmazott módszerek és eszközök egyre használhatatlanabbakká váltak. A beszerzési gyakorlat hibái és a fölöspéldányraktár bedugulása miatt a 80-as évek közepére a hálózat könyvtáraiban kb. félmillió felesleges könyv halmozódott föl .Helyenként emiatt a könyvtárak ellehetetlenültek,működésük is veszélyeztetve volt. Ezt a már-már képtelenné váló helyzetet szüntette meg az 1985-ben kiadott házi szabályzati^ a fölöspéldányok kivonásának új rendjéről. Eszerint a korábban központosított eljárás helyett minden kerületi főkönyvtár maga szervezi meg és bonyolítja le felesleges könyveinek állományból való kivonását /kiválogatást, hálózati és országos hasznosításra való felajánlást és a maradék lakossági értékesítését/. Ez az intézkedés kétségtelenül nagy terheket ró mind a mai napig a könyvtárosokra. Rugalmasabb jogszabályra, egyszerűsített ügymenetre és a könyvek óriási mennyisége miatt időre lesz szükség, amíg megnyugtató eredmények születnek. A könyvtárosok igyekezete azonban már is biztató: amíg 1985-ben 61 ezer, 1986 ban 64 ezer. addig 1987-ben 205 ezer db volt a törölt könyvek száma, amelyek legnagyobb hányadát a fölöspéldányként kivont könyvek tették ki. Azért, hogy az állomány hasonló mértékű felgyülemlése ne ismétlődjék meg, változtatni kellett a korábbi gyűjtési gyakor laton, következetesen érvényesíteni a differenciált állomány beszerzést, de elkerülni a gyűjtőköri szabályzat sematikus értelmezéséből adódó hibákat is. Ez mindenekelőtt hagyományos, sőt alapvetőnek tekintett könyvtári szabályok átértékelését, helyenként újrafogalmazását kívánta meg. Ilyen pl. a könyvtári állomány gyűjteményi értékének hangoztatása helyett a használati érték hangsúlyozása, sőt bizonyos kisebb fiókkönyvtárak esetében kizárólagossá tétele. Ebből következett - az olvasók szokásaihoz alkalmazkodva - a dokumentumok minél szélesebb körére kiterjeszteni a kölcsönzés lehetőségét, aminek következményeként hanglemezek, ka zetták, kották, periódikumok és nem utolsó sorban könyvek tízezrei találtak olvasóra, hallgatóra. Ez természetesen nem jelenti a nagyobb könyvtárak prézens állományainak, olvasótermeinek felszámolását, sőt ezek fejlesztése a dokumentumárak már említett növekedése miatt a korábbinál is gondosabban történik. A kis könyvtárak kézikönyvtári anyagának revízióját, észszerű mértékre való redukcióját pedig ajánló mintajegyzék segíti.^^ Az elvszerű állományépítés érdekében, a könyvrendelések közvetlen segítésére a Hálózati és felügyeleti osztály 1986 óta tanácsadó munkabizottságot működtet, amely a rendelőjegyzékek alapján minden egyes mű esetében javaslatot tesz arra, hogy milyen típusú könyvtárak szerezzék be. Hasonló módon bizottság dolgozta ki a periodikumok megőrzésére vonatkozó új irányelveket is, amelyek lényege a használatot a korábbiaknál jobban figyelembe vevő, racionális és összehangolt gyűjtés előmozdítása. 1987-ben útmutatók jelentek meg, amelyek szabályozták a különböző könyvtárak számára előbb a hangzó dokumentumok gyűjtését, szolgáltatási szintjeit és formáit,1majd a videodokumentumok gyűjtésének fő irányait/^ A hálózat állományépítésének racionalizálása nem lehetne eredményes, ha időközben nem jött volna létre a központi szolgáltatásokat összefogó Központi Ellátó Szolgálat, amelynek szervezése 1986-ban, tényleges működése pedig 1987 második felében kezdődött meg. A KÉSZ átkölcsönzési állományával /máris több, mint tízezer/, a központi katalógusok szerkesztésével, a könyvtárközi kölcsönzés lebonyolításával, különféle audiovizuális szolgáltatásokkal /hang-, kép- és fénymásoló tevékenység/ garantálja minden könyvtár és olvasó számára a dokumentumokhoz való hozzájutást. Ez a hátsó védelmi vonal a feltétele és egyben biztosítéka annak, hogy a FSZEK hálózatában valóban lépcsőzetes állományépítés alakulhasson. Könyvtárhasználat, olvasószolgálat A könyvtár hatékonyságát a használat mértéke jelzi. Az igénybevétel mennyiségi adatai, a beiratkozott olvasók, a látogatók és a használt dokumentumok számának növekvő vagy csökkenő tendenciája az intézmény társadalmi szerepének fokmérője. A FSZEK olvasószolgálatának, társadalmi fontosságának 1979 és 1987 közötti eredményeit mégsem a mennyiségi változások alapján minősítjük csupán, noha ezek nem elhanyagolhatók, sőt jelentősek. 62
