A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987
Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány
Egységben a hálózattal Mint már az előzőekből is kiderült, nincs realitása annak az elképzelésnek, hogy a KK és a hálózat között olyan munka- megosztás alakítandó ki, amely szerint a tudományos igényeket az előbbi, a közművelődésieket az utóbbi elégítené ki. Hiszen az általános társadalomtudományi szakkönyvtár fikciónak bizonyul a gyakorlatban, a szociológiai és a helyismereti szakirodalmi-kutatási kereslet igen szerény, a fenntartási költségekkel messze nem arányos forgalmat jelent, s ugyanakkor éppen e két szakterületnek szüksége van egy sor olyan témakörre, mint határterületre, amelyen a közművelődési igények korlátozott kielégítése többespéldányokkal megoldható. Ezekhez a megfontolásokhoz tegyük hozzá, hogy a tanulmányi és az általános tájékozódási igények tömeges mivolta következtében nem lehet egyetlen könyvtárra bízni az egész főváros viszonylatában ezek legmagasabb szintű rétegének kielégítését. Vagyis a KK mellett más, teljesítőképes egységeknek/pl. Pataky, Kelenföld/ is hasonló színvonalú állományokat kell kiépíteniük, ami a közművelődési funkciót illeti; ezeknek azonban természetszerűleg az alacsonyabb igényszintekre is tekintettel kell lenniök. /Más kérdés, hogy milyen mértékben engedhetik meg maguknak a külföldi napilapok, magazinok beszerzését, illetve egyes szakgyűjtemények kifejlesztését; ez utóbbiakra még visszatérünk./ Viszont kényszerűségből, de igen határozottan el kell hárítania magától a KK-nak mindazokat a művelődési igényeket, amelyek egy meghatározott színvonalküszöb alatt maradnak /így a legfiatalabb korosztályokét is/, s amelyek kisebb részét a hálózat kétfedeles könyvtárai is képesek kielégíteni, nagyobb részük azonban a családi könyvtárakban talál adekvát ellátásra. Amikor az igények elhárításáról beszélünk, két dolognak tudatában kell lennünk: 1. ez az elhárítás nem elvi, hanem gyakorlati okok /a működési feltételek, elsősorban az elhelyezés szűkössége/ miatt történik, s ezen okok megszűntével a közművelődési funkció teljességét akarja vállani a KK, 2. az elhárításnak nagyon konkrét, az állománygyarapítást, szolgáltatásokat, a működés egészét érintő intézkedésekben kell testet öltenie. Ezek hiányában ugyanis a használók próba-szerencse alapon olyan igényekkel is a KK-hoz fordulnak, amelyekkel a szomszédságukban lévő könyvtárat kellene felkeresniük. /Е könyvtárnak viszont mindenkor tudatában kell lennie az egész hálózat, ezen belül a KK létének, s a központ és a tagkönyvtárak szolgáltatásait mind közvetve, mind közvetlenül saját használói rendelkezésére bocsátania./ A közművelődési funkció legfelső szolgáltatási sávjának a KK-ra való telepítése azért is indokolt, mert anyagi okokból aligha megvalósítható alternatíva lenne a hálózat szolgáltatási képességének növelésével mentesíteni a KK-t minden közművelődési feladat alól. Ugyanis ez feltételezné az erőforrások egy részének átcsoportosítását a KK-tól a hálózatban, holott ugyanezekkel a szakkönyvtári funkciót kellene ez esetben megerősíteni. Egy forintot pedig csak egyszer lehet kiadni. Nem érv a KK közművelődési funkciójának leépítése mellett az, hogy kisebb ilyen jellegű forgalmat bonyolít le, mint némely tagkönyvtár. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy a KK-nak nem mennyiségi, hanem minőségi igényeket kell kielégítenie, ami óhatatlanul kisebb forgalmi mutatókat eredményez. A KK része a hálózatnak, vele együtt teljes a fővárosi könyvtári ellátás. A szakkönyvtári funkció kizárólagossá tétele komoly zavarokat eredményezne az egészében gyengén fejlett fővárosi közművelődési könyvtári ellátásban, növelné az egyes övezetek egyenetlen ellátottságát, csökkentené az egyes tagkönyvtárak állományépítési gyakorlatának rugalmasságát, fokozná az egyes tagkönyvtárakban a kihasználatlan állománytesteket. A hálózatba való szerves illeszkedés fontos és elengedhetetlen követelménye, hogy a KK a korábban leírt profiljának megfelelő szerzeményezést folytasson, s így alakítson ki olyan állományt, amely a művelődési-tájékozódási-tanulmányi igények legfelső szintjének felel meg. Ez az alapja annak, hogy mintegy fájdalommentesen irányítsa át az alacsonyabb szintű olvasói igényeket a hálózati tagkönyvtárakba. /A fájdalommentességen azt értjük, hogy a KK nem kényszerül olyan alapszolgáltatás korlátozására vagy megszüntetésére, mint a kölcsönzés; inkább a tartalmi kínálat szűkítésével zárjunk ki bizonyos igénykategóriákat a KK-ból. semmint alapszolgáltatások megszüntetésével. Bár az sincs kizárva, hogy a jövőben ilyesmire is rákényszerülhetünk./ Az egyes nagyobb hálózati tagkönyvtárakban tervezett és létrehozott úgynevezett szakrészlegek nem befolyásolják e koncepció szerint a KK állománygyarapítását és szolgáltatásait, ami közművelődési profilját illeti. A szakrészlegek közül valójában csak kettő, a képzőművészeti /Pataky/ és az irodalmi /Kertész-utca - bár ez nem nyújt kölcsönzési szolgáltatást/ működik az eredeti elképzeléseket megközelítően. A többiek inkább csak az adott gyűjtemény egy-egy szakjának erőteljesebb fejlesztését jelentették, - s ezek közül is jó néhány elsorvadt, vagy nincs összhangban a társadalmi kereslettel. Nem tartható az a tétel, hogy a hálózat szakrészlegeinek összessége kiadja egy általános gyűjtőkörű, központi könyvtár állományát. S nem lehet arról sem szó, hogy a túlélő szakrészlegeket valamely boldogabb jövőben integrálja állományába a KK. A szakrészlegek további sorsával tehát nem ennek a koncepciónak kell foglalkoznia. Itt csak annyit kell megemlítenünk, hogy közülük az életképesek az egész hálózat, tehát a FSZEK valamennyi olvasója számára nyújtják közvetlenül vagy közvetve szolgáltatásaikat; ennyiben a KK is támaszkodhat rájuk. Ez nem jelentheti azonban az.t, hogy a szakrészlegekre való hivatkozással valamely szakterületen maga ne készüljön föl a magas szintű közművelődési igények kielégítésére. A fővárosban 48
