A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1985-1986-1987

Papp István: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtára alapfunkcióiról. Műhelytanulmány

oszlanak is meg a szavazatok, akkor is a könyvtárosra hárul a döntés, s ezt aligha hozhatja meg csupán a számok figyelembevételével.

Durván csoportosítva kutatói, tanulmányi és művelődési igények állnak a KK előtt. A kutatói igényeket tematikusán, a tanulmányi igényeket tematikusán és az oktatási intézmények szintje, a művelődési igényeket pedig színvonaluk szerint lehet körülhatárolni. A kielégítés mértékének meghatározásánál /ami tulajdonképpen a körülhatárolás/ a következő tényezőket kell figyelembe venni: a fővárosi könyvtári környezetet, saját hálózatunk kapacitását, meglévő állományunkat, elhelyezésbeli, anyagi és személyi adottságainkat, s nem utolsósorban azt is, hogy ugyanazok a művek, ugyanazok az állományrészek veendők számításba igen sok esetben az egyik, a másik és a harmadik igénytípus kielégítéséhez.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyes igénytípusok más-más használati volument eredményezhetnek. A kutatói igényeket, még maximális kielégítésük esetén sem jellemzik magas számadatok, a tanulmányi igények részben és főként kevés mű nagy példányszámára, részben és kevésbé a kutatási és magas szintű közművelődési igényeket kielégítő művek nagy választékára irányulnak, a művelődési igények mennyisége pedig színvonaluktól függ. Ezek azok a vonatkozási pontok, amelyekhez mérten szabályozható a KK igénybevétele, ha a működési feltételek szűkössége korlátozásra késztet bennünket e tekintetben. Kétségtelen, hogy egy könyvtár teljesítőképességét nem szabad kizárólag a használat számadataival mérni, ám az is bizonyos, hogy a használat mérve döntő mértékben befolyásolja a rendelkezésre bocsátott erőforrásokat. Ezért nem lehet közömbös számunkra sem - túl a szakmai etikai megfontolásokon, amelyek a minél szélesebb körű használatban látják a szolgálat léte igazolását -, hogy adott erőforrások, elhelyezési körülmények stb. mellett milyen volumenű forgalmat tudunk elérni. Az erősen használt könyvtár létjogosultságát, fenntartási kiadásait nem, vagy legalábbis nehezebben kérdőjelezik meg. Nem a forgalom minden áron való emelése tehát a cél, hanem optimalizálása : minél több használó kiszolgálása úgy, hogy megelégedettségük a szolgálattal ne süllyedjen egy bizonyos szint alá. /Ez az a szint, amikor egyáltalán nem, vagy csak kényszerűen veszik igénybe a könyvtárat./

Ha a KK-nak nem is nagy az aktív olvasótábora /14-15 ezer beiratkozott olvasó átlagosan évente kb. hat kötetet kölcsönöz fejenként; ezek az adatok nem tartalmazzák a zenei gyűjtemény használatát/, a fővárosi nagykönyvtárak között előkelő helyen áll ezen a téren. Valószínű tehát, hogy olyan kínálatot sikerült kialakítania, amely találkozott bizonyos használói rétegek igényeivel. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem lényegi változtatásokra van szükség a szolgáltatásaiban, hanem finomabb, rugalmasabb szabályozásra, a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználására.

E teoretizálás után, s mielőtt a KK alapfunkcióinak jobb teljesítésének változataival foglalkoznánk, célszerű röviden felidézni az 1987-ben lefolytatott vizsgálatot, amely a KK használóinak elégedettségi fokát vette szemügyre a kölcsönzési kérések teljesítésének tükrében.

A vizsgálat meglehetősen lehangoló eredményt hozott: az állományunkban meglévő müvekre vonatkozó kölcsönzési kérések 34 %-át nem tudtuk teljesíteni /ha a hosszabbításokkal csökkentett kölcsönzésekhez viszonyítjuk a nem teljesített kéréseket, akkor ez az arány 51,6 %!/. Más módon megfogalmazva gyenge teljesítőképességünket: a kölcsönzők 31,5 %-a úgy megy el tőlünk, hogy egy vagy több kölcsönzési kérését nem tudtuk teljesíteni. Különösen aggasztó a helyzet az 1-es, 3-as, 7-es, 8-as és a 9-es szakban. /А nem teljesített kérések között ezek a szakok a következő arányokkal szerepelnek: 1:9,6 %, 3 :19,7 %, 7: 7,4 %, 8: 39,5 %, 9:11,8 %./ Közülük is kiemelkedik a 8-as szak: az összes nem teljesített kérés egyharmada magyar nyelvű szépirodalmi műre irányult.

Egészen bizonyos, hogy elavult, zártpolcos használati rendszerünk is növeli a ki nem elégített kérések számát, hiszen megnehezíti, ha ugyan nem teszi lehetetlenné, hogy a használók az eredetileg kért könyvet helyettesítő művet vegyenek igénybe. Egyébként is, a zártpolcos használati rendszer igen kényelmetlenné, nehézkessé, időrablóvá teszi a KK használatát, nem szólva arról, hogy mennyire megnöveli az inproduktiv könyvtárosi élőmunka-ráfordítást. Ezért még a szabadpolcos kiszolgálás részleges bevezetése is jelentős mértékben növelné használóink elégedettségi fokát.

Megjegyzendő azonban, hogy a nem teljesített kérések 43 %-a az utolsó tíz évben megjelent művekre vonatkozott, 23 %-a az 1966-1975-ös, 21 %-a az 1952-1965-ös években megjelentekre, s csupán 13 %-a az 1951 előtt kiadott könyvekre.

A nem teljesített kölcsönzési kérések 51,7 %-át prézens példánnyal elvileg ki lehetett volna elégíteni. /А 0-s, 1-es, 2-es, 4-es és 9-es szakban az átlagot 10-28 %-kal meghaladó arányban, a 7-es és 8-as szakban az átlagtól 10 %-kal elmaradó arányban. Az idegen nyelvű szépirodalom esetében erről nem lehet szó, mert nincsenek prézenssé minősített példányok./

Ha azokat a kéréseket nézzük /a vizsgált időszakban 2504/, amelyek ki nem elégítése esetén nem voltunk képesek prézens példányt felajánlani, megállapítható, hogy ezek túlnyomó része /1747/ csak egy példányban meglévő művekre irányult, s főként az öt kritikus szakban /1: 107,3: 305, 7: 194,8: 795,9: 166/.

Viszont ha azt nézzük, hogy négy beszerzett példány esetén a ki nem elégítés mértéke drasztikusan visszaesik/1:7,3:7, 7: 6, 8: 22, 9: -/, akkor nem látszik oly nyugtalanítónak a helyzet, hiszen szerény példányszámemeléssel segíteni lehetne rajta. Mégis aggodalomra int, hogy a jelzett szakokban a prézens példányokkal ki nem elégíthetett kérések száma meglehetősen magas volt /1: 162, 3: 404, 7: 226, 8: 1228, 9: 241/. Fennmarad persze még az akérdés is, hogy mennyire volt elégedett a kölcsönözni óhajtó olvasó a prézens példánnyal, s egyáltalán igénybe vette-e ezt a lehetőséget; erre vonatkozó kérdéseket nem tett fel a vizsgálat. Mint ahogyan azt sem vette számba, hogy a hibás beszerzést döntések következtében hány ki nem használt példány porosodik a raktári polcokon.

41