A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Papp István: Esszé a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hálózatának fejlesztési irányairól
Egyebek Ide lehetne kapcsolni a mozgókönyvtári ellátást, a bibliobuszokat és raktárukat. Ez azért lenne előnyös, mert a biblio- buszok számára valóban a családi könyvtár típusának megfelelő állományt kellene csak szerzeményezni, s az ezt meghaladó igényeket az átkölcsönzési állományból lehetne kielégíteni. (Az a benyomásunk, hogy most a bibliobusz raktárban hasonló túlszerzeményezési jelek mutatkoznak, mint agyonzsúfolt kis könyvtárainkban.) Viszont nem lenne helyes a KESZ-re bízni a házhozkötöttek ellátását, mert számukra az a fontos, hogy élő kapcsolatuk legyen lakókörzetük könyvtárával. Az ehhez szükséges járművet a KESZ-hez is lehetne rendelni, de jobb helyen látszik egy egységes járműparkot üzemeltetni a gazdasági főosztály kezelésében. Az igaz, hogy a Központi Könyvtár és a hálózat számára egyaránt szolgáltat a kapcsolatszervezési és propaganda osztály, de — a kiadványoktól eltekintve — fő haszonélvezője mégis a hálózat. Ezért a különféle szolgáltatások és tevékenységek előmozdítása végett talán előnyös lenne a propagandamunkát a KÉSZ keretébe illeszteni. (A nyomda és a kötészet viszont mindenképpen a gazdasági főosztály szervezetében hagyandó-, ezt szakmai, munkaszervezési, üzemgazdasági-pénzügyi szempontok egyaránt indokolják.) Érdemes lenne azonban megvizsgálni, lehetséges lenne-e a KÉSZ keretében egy központi tájékoztatási-bibliográfiai részleget működtetni. A részlegre kettős feladat várna: egyrészt gondoskodnia kellene a hálózat egységei számára arról a bibliográfiai feltáró apparátusról, amelyet más központi ügynökségektől nem, vagy csak késve, vagy nem elég célrairányított formában kaphatnak meg, másrészt átvehetné azoknak a tájékoztatási kéréseknek a megválaszolását, amelyeket helyben csak hosszabb utánjárással, több napos munkával tudnának megválaszolni. Ehhez a tájékoztatási-bibliográfiai részleghez lehetne kapcsolni a közhasznú információs szolgálatot is. Nyilvánvaló, hogy bibliográfiai osztályunk jelen formájában, szervezetében, feladataival nem képes ennek a követelménynek megfelelni, de elképzelhető, hogy a szükséges módosítások végrehajtása után (pl. a zenei bibliográfiát átvehetné a zenei gyűjtemény, a nem kifejezetten profilunkba vágó bibliográfiák feladásával munkakapacitás szabadulhatna fel) vállalhatná ezt a szerepkört. Szóba jöhetne persze az a megoldás is, hogy a Központi Könyvtár olvasószolgálatához fussanak be az említett tájékoztatási kérdések: ez esetben is szükség van azonban a bibliográfiai osztály átprofilírozására, illetve a központi olvasószolgálat megerősítésére. Vitán felül áll, hogy a KÉSZ nem létezhet megfelelő műszaki bázis nélkül. Ez elképzelhető önálló részleg formájában (talán a későbbiekben) vagy az egyes szolgáltatásokhoz rendelt technikai berendezésekkel (talán az első időszakban). Mint említettük, egyelőre nem tartjuk indokoltnak a KÉSZ önálló járműparkjának kifejlesztését (voltaképpen a két bibliobusz műszaki üzemeltetése is a gazdasági főosztály dolga), s nagy hiba lenne idecsatolni a nyomdát és a kötészetet. De feltétlenül meg kell teremteni a reprográfiai és a távközlési bázist. (Gondoljunk csak a folyóiratok visszamenőleges évfolyamaiból kért cikkmásolatokra! — hiszen sem a családi, sem a kétfedelű könyvtárak nem őrzik meg a periodikumokat, sa — remélhetőleg - sűrű könyvtárközi kölcsönzési forgalomra.) Felmerülhet a hangzó anyag központi másolólaboratóriumának a szükségessége (ez a szolgáltatás most meglehetősen megterheli könyvtárainkat, s a használó úgyis csak néhány nap múlva kapja kézhez a másolatot), mint ahogy egy központi mikrofilmlaboratóriumé is. S távlatilag (közeltávon?) nem kerülhető el a számítás- technikai berendezések beszerzése sem. A számítástechnika hálózati szintű alkalmazása azonban új feladatokat állít a KÉSZ elé. Ha sikerülne megteremteni a műszaki alapokat, lehetségessé válna a KESZ-hez irányítani a hálózat megrendeléseit, s ezek alapján operatívan összehangolni valamennyi védővonal állománygyarapítását. Ugyanakkor gépesíteni lehetne a katalógusmunkát, ki lehetne fejleszteni a tájékoztatási adatbázisokat, s egyáltalán: le lehetne hozni az égből a rózsaszínű bárányfelhőket a rögös valóságba. Végezetül még egy kérdést kell érintenünk a KÉSZ kapcsán (bármennyire szép is lett volna a rózsaszínű felhőkkel befejezni a fejlesztési irányokról szóló eszmefuttatást), ez pedig a KÉSZ helye a FSZEK szervezetében. Kézenfekvő megoldás lenne a KESZ-t a hálózati és felügyeleti osztály keretében megszervezni, — mégsem ezt javasoljuk. A tapasztalatok szerint nem szerencsés egy kutatási, fejlesztési, módszertani, szakfelügyeleti feladatokat ellátó részleget ellátási-szolgáltatási feladatokkal megbízni, mert ezt megsínyli a feladatok egyik vagy másik vagy mindkét csoportja. Helyette inkább egy új szervezeti egységet kívánatos létrehozni az elsőként felsorolt három szolgáltatás-kezdeményből, s egy későbbi időpontban megfontolás tárgyává tenni, hogy célszerű-e hozzácsatolni a mozgókönyvtári, a propaganda, a tájékoztatási-bibliográfiai funkciókat. Illenék még a KÉSZ elhelyezéséről is szót ejteni, annál is inkább, mert minél később kezdi meg működését, annál nehezebb lesz a dolga, a hálózat korszerűsítése szempontjából pedig tényleg nem halasztható tovább létrehozása. Egyelőre azokat a helyiségeket vehetjük számításba, amelyek a KESZ-csírákat máris befogadják (pinceraktárak, létesítendő könyvtárak raktára, a központi katalógus szobája), de a diákotthon megszerzésével talán lehetőség nyílik bizonyos átcsoportosításokra is. Az ideális megoldás az volna, ha egyetlen épületben sikerülne elhelyezni valamennyi KESZ-szolgáltatást. Egyelőre talán a pest- erzsébeti mozihelyiség jöhet számításba, mint bázis, ahová - némi átalakítás után -, betelepíthető a KESZ-főhadiszállás, s bele kell nyugodnunk abba, hogy szerte a városban további telephelyek is lesznek. A jövő azonban szép: tervezett szolgáltató épületünk telke a Baross utcában még üres, és talán nem orozza el senki az orrunk elől. 52
