A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984

Tóth Gyula: Szabó Ervin útja az Emlékiratig

SZABÓ ERVIN ÚTJA AZ EMLÉKIRATIG

Szabó Ervin alig két évtizedes alkotó tevékenységének irodalmi termése igazán tiszteletet parancsoló. A bibliográfiai tételek számát illetően ma már a róla szóló irodalom ugyancsak közelít ehhez az imponáló nagyságrendhez.1 Szemügyre véve ezt az irodalmat: a legtöbb külön szól a maxista tanok terjesztőjéről, a munkásmozgalom harcosáról, vagy a művelődéspolitikusról, s külön a könyvtáros Szabó Ervinről.2 Munkásmozgalmi és könyvtárosi tevékenységének szétválasztásában legmesszibbre az a korai életrajzi vázlat ment, amely munkásmozgalmi korszaka után, az 1911—1914. közötti életszakaszról állapítja meg, hogy ezek „a könyvtárépítés csendesebb, de annál fáradságosabb évei”, amit a háborús évek követnek, s ezek „hozták meg Szabó Ervin politikai aktivitásának reneszánszát.”3 A mindmáig legteljesebb életrajzában4 ilyen aránytalanságok már nincsenek, de a szerző érdeklődéséből eredően továbbra is a mozgalmi tevékenység képezi az életmű gerincét. Ebbéli munkásságát hullámhegyek és völgyek jellemezhetik, lehet bírálni - és bírálták is — különböző próbálkozásait, orientációját, marxista teoretikus írásait és magatartását — az viszont tény, hogy Szabó Ervin egyetemi tanulmányainak befejezésétől haláláig, megszakítás nélkül, 19 éven át könyvtáros volt.

Könyvtárosi tevékenységét (a politikai pályáját elemző írások) mellékesként kezelik, vagy éppen mellőzik, és fordítva: könyvtárosi produktumait az egész élettevékenységből kiszakítva értékelik. Sőt ezen belül — szinte kizárólag — a Fővárosi Könyvtár megteremtésében végzett munkáját tartják számon-6 Könyvtárosi megítélése egyértelműen pozitív. Barabás Tibor némileg túlzó, de szellemes megfogalmazása illik a könyvtáros Szabó Ervin értékelésére: „Életművét évtizedeken át a bírálat nélküli kegyelet és a kegyelet nélküli bírálat vette körül.”6

A könyvtáros Szabó Ervinről szóló írások további jellemzője, hogy egyrészt gyakorlati tevékenységének eredményeit veszik számba, másodsorban adalék jellegűek, harmadsorban az egészből kiragadott citátumok segítségével, mint bizonyító erejű tényezőkre hivatkoztak - a későbbi gondok megoldásához.7 Úgy tűnik viszont, eléggé hiányzik könyvtárpolitikai és teoretikusi tevékenységének, gyakorlati munkásságának fejlődéstörténeti vizsgálata, illetve ezirányú munkásságának, valamint egész tevékenységének összefüggéseiben történő elemzése, értékelése. Úgy ítéljük meg, hogy nem haszontalan az ilyen irányú megközelítés, annál inkább, mivel az a korszak, melyben Szabó Ervin élt és tevékenykedett, egyúttal a hazai könyvtári elmélet és könyvtárpolitika megszületésének az időszaka. Nagyigényűnek Ígérkező vállalkozásunk persze szerény kivitelezésű, csak csomópontokat és egyes kérdéseket ragadhatunk meg, figyelemfelhívó és inspiráló, vagyis végső soron további adalék lehet, hiszen a mostani terjedelmi határok korlátozó voltán túl sajnálattal nélkülözzük a korszaknak és a kortársak munkásságának alapos elemzését és értékelését, mint viszonyítási alapot.

írásunkban az eddig kevésbé értékelt első szakasz néhány vonását, továbbá egyik — megítélésünk szerint nem eléggé méltatott — művét vizsgáljuk.

Pályaválasztás — pályakezdés

Az újabb Szabó Ervin-kutatások nyomán már nemcsak a forradalmi munkásmozgalom harcosát, a marxista teoretikust, a szociológust és a könyvtárost tisztelhetjük benne, hanem ezen felül a szocialista újságírás-lapszerkesztés és pártpropaganda, a magyar marxista művészeti kritika és esztétika, munkás művészeti nevelés, végső soron a munkásművelődés egyik első és legjelentősebb elméleti és gyakorlati művelőjét, a marxista kultúra-elmélet első hazai teoretikusát, valamint a történelmi materializmust először hasznosító történetírót is.8 E szembetűnően sok-, vagy legalábbis többoldalúság egyáltalán nem ritka kortársai között, sőt általában jellemző a Horváth Zoltán által második reformnemzedéknek nevezett generáció legjobb- jaira.9 Benne volt a korszak levegőjében az a társadalmi igény, hogy a haladást, az új korszakot előkészítő nemzedéktől nem specializálódást, de a kitűzött cél legalábbis többoldalú előkészítésének képességét kívánja meg. Soós Pál mutatott rá, hogy „a párhuzamos cselekvésre, az egyszerre több irányban végzett munkára való törekvés és képesség Szabó Ervinnél már közép- iskolás korában jelentkezett.”10 Megítélésünk szerint éppen ebben a sokoldalúságban rejlik a Szabó Ervin-i életmű kulcsa. Valljuk, mindegyik tevékenységével egyetlen élethivatást és célt követett: az új társadalmi rend előkészítését és lehetőség szerinti elérését. A könyvtárosság is ennek az egésznek fontos része és eszköze. Ezért nem fölösleges annak a kérdésnek leg119