A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1983-1984
Indali György: 1945 előtti munkásmozgalmi vonatkozású szöveges plakátok a Budapest-gyűjtemény állományában
1945 ELŐTTI MUNKÁSMOZGALMI VONATKOZÁSÚ SZÖVEGES PLAKÁTOK A BUDAPEST GYŰJTEMÉNY ÁLLOMÁNYÁBAN Könyvtárunk előző két évkönyvében már ismertettük a Budapest Gyűjtemény munkásmozgalommal kapcsolatos képes plakátjait. Ezzel párhuzamosan osztályunk jelentős számú hasonló tárgyú szöveges falragaszt őriz. Ezek mennyisége nemcsak hogy vetekszik a grafikus hirdetmények számával, de az 1945 utáni időkből oly jelentős gyűjteménnyel rendelkezünk, hogy ezek véleményünk szerint külön ismertetést érdemelnek. A munkásmozgalom történetének tanulmányozásához a plakátok és röplapok fokozott segítséget nyújtanak. Míg a polgári pártok elsősorban választások alkalmával fordultak intenzívebben híveikhez, addig a Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek úgyszólván állandó kapcsolatot tartottak a tömegekkel. Jellemző, hogy a magyar munkásmozgalom történetének egyik legdinamikusabb szakasza századunk első másfél évtizedére esik, mikor a mozgalom főáramlatán kívül álló, szakadár Mezőfi Vilmos 1905 és 1910 közti képviselőségétől eltekintve munkáspárt az országgyűlésen nem volt jelen. Az ügy számára megnyert tömegek aktivitásának megőrzésére, újabb hívek toborzására a sajtó önmagában kevés volt. Szükség volt röpiratra, röplapra és falragaszra. Az utóbbira már csak azért is, mert a tömegmozgalom természetéből következően mindig kellett szervezni valamit, mindig kellett mozgósítani valamire. Miután könyvtárunk 1958 előtt a kötelespéldányszolgáltatásból még csak válogatási joggal sem rendelkezett, ennek az anyagnak a gyűjteménybe kerülése esetleges volt, időbeni megoszlása ezért rendszertelen. A dokumentumok száma elég tekintélyes, helyenként azonban jelentős fehér foltokkal. Talán összefüggésbe hozgató Szabó Ervin igazgatóságával az a tény, hogy sok az 1914 előtti plakát, legnagyobb részük valamely konkrét párt, vagy szakszervezeti akcióra mozgósít. Külön érdekesség, hogy a szociáldemokrata mozgalom mellékágának a később agrárpárttá vált Mezőfi Vilmos féle Újjászervezett Szociáldemokrata Pártnak - mely megalakulása után a század- fordulón a fővárosban is viszonylag számottevő munkásbázissal rendelkezett - szintén találkozunk két kiadványával. Mindkettő március 15-i felvonulásra mozgósít. Az 1904. május elsejét köszöntő, valamint a sztrájkszabadságot, gyülekezési jogot, nyolcórai munkaidőt követelő nyomtatványok szűkszavúságukkal, erőteljes tipográfiájukkal már-már a grafikus plakát hatását keltik. Találunk olyan plakátokat, amelyeken a szakszervezetek anyagi jellegű követelések kivívására szerveznek akciót. Jelentős azoknak a falragaszoknak a száma, amelyek a választójogi küzdelem dokumentumai. Mint tudjuk, a 10-es évek fordulóján ez a küzdelem egyre inkább a mozgalom középpontjába került. Az I. világháború alatt megjelent plakátok közül időrendben az első az a hirdetmény, lehet, mely az elesett csepeli mun kasok hozzátartozói javára rendezett ünnepségről tudósít.Ez az ünnepség annak az átmeneti fegyverszünetnek a jele, mely ai háború elején a iSzociáldemokrata Párt és az államhatalom között létrejött. A többi plakát azonban az 1916 utáni látványos mozgalmi fellendülés— béke- választójogi tüntetések— bizonyítéka. Az 1918-19-es őszirózsás forradalom természetesen bő plakáttermést eredményezett. Különösen figyelemreméltó köztük két kommunista falragasz. /A Kommunisták Magyarországi Pártjának a Vörös Újság mellett fő agitációs formája elsősorban a röpirat és a röplap volt./ A Tanácsköztársaság alatt Budapesten megjelent plakátok csaknem teljes számban megvannak gyűjetményünkben s a dolog természetéből adódóan úgyszólván mindegyiknek van valamiféle munkásmozgalmi vonatkozása. Ez az anyag azonban az itt ismertetett dokumentumoktól elkülönülő,.szerves egységet alkot, ennek ismertetése külön közleménybe kívánkozik. Itt a két párt egyesülését bejelentő, illetve az új párt által kibocsátott kiáltványokat dolgoztuk fel. Három nyomtatvány 1919 őszéről származik, s a párt és a mozgalom újjászervezésére hív fel. Csak az tudja igazán értékelni e plakátok kibocsátóinak bátroságát, aki ismeri a korabeli jobboldali sajtótermékek hangnemét. Legtöbb plakátunk az 1922-es nemzetgyűlési választásokkal kapcsolatos. Ez volt az első választás, melyen a szociáldemokraták eséllyel vettek részt és egyben ekkor érték el a két világháború közötti időben legjobb eredményüket. A szavazásra mozgósító felszólítások között meghúzódik néhány más tárgyú kiadvány is. így például az a kettő, melyben a vendéglátóipari munkások bérmozgalma alkalmából egyrészt a sztrájkolok, másrészt a munkaadók igyekeztek a közönséget igazukról meggyőzni. Több nyomtatvány foglalkozik az 1925-ös budapesti községtanácsi választásokkal, melyeken a szociáldemokraták a baloldali polgári pártokkal szövetségben indultak, s ahol a választási blokk kis híján többséget kapott. Az 1926-os országgyűlési választásokról, melyek bizonyos visszaesést hoztak, már csak két felhívás tanúskodik. Hírt kapunk még néhány, a választási küzdelmektől független párt és szakszer99
