A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár évkönyve 1981-1982

Téchy Tünde: Rétegmunka a középiskolások körében a 22-es könyvtárban

lyóiratok). Már régebben — 1977-től — kialakítottuk ezt a kapcsolatot a környező középiskolák (Madách Gimnázium, П. Rákóczi Ferenc Szakközépiskola) magyartanáraival, de tavalytól, az új olvasóterem megnyitásától, a nyelvi-irodalmi szakrészleg belépésétől rendszeresebbé váltak a könyvtári órák. Mindig törekszünk a komplexitás megvalósítására — bevezető és összefoglaló órák, stílusirányzatok —, felhasználjuk a jelentős művészeti anyagrészt, könyveket, irodalmi lemezeket, kazettákat, rádióműsorokat, művészeti és irodalmi diasorozatokat, videomagnóra felvett tévéműsorokat. A komplexitás fontos követelmény mai nevelésünkben, oktatásunkban, s az irodalomórára vár az a szerep, hogy az egyes művészeti ágakat közelítse, összekapcsolja. „A különböző művészeti ágak állandó koncentrálásával megkönnyítjük az összefüggések, a más-más művészeti ágakhoz tartozó alkotások rokonvonásainak és esztétikai sajátosságuk különbségeinek meglátását is.” (Stenczerné Forgács Anna: Komplex esztétikai nevelés a gimnáziumi irodalomtanításban. 1973. 6. p.) A közművelődési könyvtárakban a jövő a komplex óráké audiovizuális „mellékletekkel”, más, FSZEK-hálózatban dolgozó könyvtáros kollégáim szerint is.) Könyvtári Híradó 1977. 1. sz. 2. p.; 2. sz. 27. p.; FSZEK évkönyv 1974-76.202. p.)

A könyvtári órák módszerei:

— egyéni munka

— frontális

— előadás

— csoportmunka.

Közművelődési könyvtárban viszonylag ritkábban tudjuk megvalósítani a tanulók egyéni munkáját a könyvekkel - nehéz egy 30-as létszámú osztályban 30 egyénre szabott feladatot adni egy témakörből, azt pedig, hogy legalább 5-6 gyerek azonos feladattal foglalkozzon, a kézikönyvek korlátozott példányszáma akadályozza. (Más a helyzet az iskolai könyvtárban.) Ennek ellenére elképzelhető kisebb létszámú csoportoknál, vagy bizonyos témaköröknél, például: Avantgarde stílusirányzatok.

Könyvtárban tartott frontális osztálymunkánál helyesebbnek tartom, ha a tanár vezeti — a könyvtáros biztosítja, összegyűjti a témába vágó könyveket, folyóiratokat, audiovizuális anyagot, ajánl és illusztrál, ezáltal biztosítva a könyvtári légkört.

Gyakran fordul elő könyvtári óráknál, hogy meghívott előadó, tanár vagy könyvtáros előadást tart különböző témákról. A könyvtáros munkája ugyanaz, mint fentebb. Ha a könyvtáros vállalja az előadást, akkor legyen a téma „szakértője” (megfelelő végzettség és érdeklődés!). Előadódhat az a helyzet is, hogy ez az egyetlen megvalósítható lehetőség — az osztály rövid időre érkezik (gyakorlatilag 35 percig tartózkodik a könyvtárban), s a téma átfogó. Ezenkívül a kollégák irányultsága, begyakorolt módszerei is meghatározók; sokan nem szívesen végeztetnek csoportmunkát, inkább az előadást választják. Kollégám például történelemből tartott előadásokat az elmúlt évben a francia forradalomról, a magyar szabadságharcról szakmunkástanulóknak, a történelmi forrásokról gimnazistáknak.

A csoportmunka lényeges előkészítést követel, de az egyéni munkához hasonlóan a legjobban fejleszti az önművelés igényét, nagyobb szellemi aktivitásra sarkall, kialakítja az önállóságot az adatok megtalálásának és felhasználásának módjaiban. „Az ilyen csoportmunka hatékonyan segíti a nélkülözhetetlen beszédművelést, fejleszti a kifejezőképességet, az olvasási és fogalmazási készséget, kevesebb időráfordítással több és intenzívebb eredményt ér el a tanulók értelmi erőinek, szellemi és érzelmi önállóságának kifejlesztésében...” (Horváth Gedeonné: Csoportmunka az általános iskolai irodalomórán. 1973. 5. p.) Hozzájárul a közösségi neveléshez; a jobb tanulók magukkal húzzák a gyöngébbeket is. S könyvtári szempontból legfontosabb előnye, hogy a tanulóknak forgatniuk kell a könyveket, folyóiratokat, használniuk kell a katalógusokat, s ezzel jártasságot szereznek a lexikon- és kézikönyvhasználatban, katalógusokban, bibliográfiákban való keresésben.

A csoportmunka szervezeti kérdései:

— A mozgatható asztalokkal a csoportok ideális elhelyezkedése legtöbb könyvtárunkban megoldható.

— A csoportok létszámát a szakirodalom 2—6 fő között határozza meg, saját tapasztalataim is a 3—5 fős csoportok kialakítását támasztják alá. 6 főnél nagyobb csoport már nem dolgozik együtt, vannak „lógósok”.

— A csoportvezető „léte” vitatott kérdés. Jó, ha van (összefogja, irányítja a csoport munkáját, ő összegez), de az sem baj, ha többen, egymáshoz kapcsolódva mondják el kutatásaikat, megoldásaikat.

— A csoportok kialakítását általában a tanárra bízom: jobban ismeri tanítványait. Előfordult a szabad választás is — kis tanári módosítással —, de a tanár is kijelölheti az együttdolgozó csoportokat, hogy különböző képességű tanulók egyaránt legyenek a csapatokban.

— Lényeges, hogy sor kerüljön a beszámolóra, ezáltal a többi csoport munkájával is megismerkedjenek a diákok, az anyag összeálljon. Ezért tartom célszerűbbnek, ha két órára jön az osztály könyvtárunkba (nem kell annyira sietni, jobban belefeledkezhetnek a kutatásba), 45 perces órába ritkán fér bele 5-6 csoport beszámolója.

— A csoportoknak más-más, nem egymást fedő feladatokat adok, írásban, s úgy állítom össze, hogy körülbelül azonos idő alatt végezzenek. így is előfordul, hogy némelyek lassabban dolgoznak. Ezáltal a különböző kézikönyvek, monográfiák száma is elegendő. Például a romantika összefoglaló óráján a csoportok a következő témákat kapták: 1. A romantika stílusirányzata az irodalomban, összehasonlítás a szentimentaüzmussal, a romantika főbb jegyei. 2. Romantika a festészetben. 3. Romantika a szobrászatban. 4. Romantika az építészetben. 5. Romantika a zenében. A feldolgozás módjához a segítséget már szóban adtam, s felhívtam a figyelmet, hogy beszámolójukkor a képeket kivetíthetjük az epirexszel, mi71